Varrtam a bevásárláshoz textilzsákokat régi pólóból, az előző lakó itt hagyott függönyéből, régi lepedőből; kapott, de túl hosszú szoknya aljából, konferenciás nyakpántból.
Itt éppen pár zsák használatban, az első alkalommal, amikor ezzel mentünk a boltba. Bár a zsákok nem átlátszóak, a pénztárnál nem volt vele baj, mert kinyitottuk, így látszott, mi van benne. Egyedül arra kellett figyelni, hogy a pékáruk matricája ne essen le a pamutzsákról.
A zöld zsák 99 %-ban újrahasznosított:
- alap textil: kaptam egy szoknyát, de túl hosszú volt, levágtam az alját, ebből van - RÉGI
- behúzó: a szoknyát nem bontottam, lefejtettem, hanem levágtam róla a varrást, ez lett a behúzója - RÉGI
- cérna, amivel összevarrtam - ÚJ
- alap textil: anyukám régen elkezdett magának varrni egy blézert, de sosem fejezte be és már nem lenne jó neki - RÉGI
- a behúzó kék szalag: konferenciás nyakbaakasztó pánt - RÉGI
- behúzó: kék madzag - ÚJ
- cérna, amivel összevarrtam - ÚJ
És varrtam szendvicscsomagolót és evőeszköztartót - nejlonnal bélelve, régi konyharuhából és kenyeres nejlonzacskóból.
A kenyeres nejlonokat két rétegben használtam, és előtte összevasaltam. Amikor kezdtem, és még óvatos duhaj voltam, akkor ebben a sorrendben vasaltam:
- vasalódeszka
- papír
- nejlon
- textil
- vasaló.
Aztán az összevasalt zacskók erősebb részeit nagy cikkcakköltéssel hozzávarrtam a textilhez. És ebből a nejlonos textilből készült aztán szendvicscsomagoló vagy evőeszköztartó.
Az evőeszköztartók összevarrásánál arra figyeltem, hogy a záródásnál, a gomblyuknál ne legyen nejlon. Ahol meg vége volt a nejlonnak, ott szintén vastag cikkcakköltéssel varrtam az anyaghoz - ez a közelebbi képen, a kék evőeszköztartónál látszik is.
A nejlonok festett rétege legbelülre került, a textillel és a szendviccsel vagy az evőeszközzel csak az a része érintkezik, ami a kenyérrel is érintkezett. Óvatosan, kézzel mosható, mosógépbe még nem kellett raknom.
UPDATE: Azóta már többször mostam mosógépben is, a 40°C-ot simán bírja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése