Ajándékok

Még nyaralási emlék. Mikor elbicikliztünk Szegedre különböző ismerősöknél aludtunk útközben, akik különböző dekuzott dobozokat kaptak.
A madocsai:

az őcsényi:

és a kiskőrösi doboz.










Kis technikai infó róluk, hogy a valóságban az arany festék nem ennyire durva rajtuk és a csomagolópapír és a festék színe kevésbé tér el egymástól. De valahogy nem tudtam őket jól lefotózni...
A másik, amit sikerült megoldanom, hogy jóval kevesebb festékem volt, mint az képzeltem. Konkrétan egyetlen árnyalat kék, ami teljesen elütött a felragasztott papír színétől. Így fogtam a világoskéket és helyenként feketével, helyenként fehérrel kevertem, amivel sikerült elérnem koptatott, régies hatást. Főleg a legnagyobb, a kiskőrösi dobozon látszik - talán. Az aranyozás a festékhiány miatt üvegfesték kontúrjával készült. Viszont a repesztőlakkot még ki kell tapasztalnom, mivel nem jöttek össze a repedések.

Kirakva, lelakkozva, bekeretezve, felszerelve

Tegnaptól újabb világítótorony figyel a falon.
A francia Ar-men világítótornyát ábrázoló kirakót már korábban kiraktuk, vasárnap délután bekentük a ragasztóval (nekem tapétaragasztónak tűnt, de jól összetartja), majd tegnap este Férj elment neki keretet venni, belerakta, felszögelte, így már a falon virít.

Változás - tárgyak

Tegnap elmentem a munkahelyem mögötti kiserdőbe bodzabogyót szedni, hogy aztán este finom szörp készülhessen belőle. A délutánom azonban másként alakult: bogyók helyett a múlt és a változás jöttek szembe velem.
Mivel a bokrok nagy részét kivágták, bodzabogyót alig találtam, de a múlt emlékeiből annál többet. Furcsa érzés volt gyerek- és kamaszkorom helyszínein sétálni. A régen hosszúnak tűnt úton most pár perc alatt végigmentem, a korábban meredek emelkedők szinte síknak tűntek - talán ezért nem csúszott rajta igazán a szánkó sem akkoriban... A régi helyszíneken rengeteg elfeledettnek hitt emlék jutott eszembe, rámvetült a változás árnyéka.

Az utóbbi időben többször gondolkoztam a változáson, az állandóságon, a mulandóságon. Úgy érzem hihetetlen mód a jelen és a tárgyak bűvkörében élek. Ezt még nem sikerült letennem, nagyon ragaszkodom a földi dolgokhoz, a tárgyakhoz, és erős bennem a vágy, hogy "kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá".

Krakkó - rajzok

Úgy tűnik minél messzebbre utazunk, annál többet rajzolok. Vagy ha messzebbre megyünk, hosszabb időre megyünk, így több időm lesz rajzolni is. Na mindegy, a lényeg, hogy az idei, krakkói nyaralás alatt is rajzolgattam.
Egy cserép büdöskét az egyik múzeum nagyon szép belső kertjében:

És egy borostyánnal benőtt fát, szintén ebben a szép kertben:

Krakkó - világítótornyok

Krakkóban nyaraltunk, ahol sok világítótoronnyal találkoztunk, hiszen volt ott mindenféle torony.
Például borostyántéglákból kirakva az egyik üzlet kirakatában:

Vagy a ferencesek hirdetőtábláján plakátként:És amit Férj talált:
Ha ez még nem lett volna elég: a szállásunkkal majdnem szemben volt a világítótorony kocsma, a Stary Port!
A kocsma bejárata:

Részlet a belső dekorációból:

És a kocsma literes, világítótornyos söröskorsója, ami tovább gazdagítja hasznos tornyaink gyűjteményét.