Egy nyaralás - három világítótornyos zsák

Idén valahogy úgy alakult a nyarunk, hogy végig dolgoztunk, nem igazán voltunk sehol, és a nyaralásnak beillő nagy nyári tekerésre is csak augusztus végén jutottunk el. Ebben az évben nem tekertünk sokat egy-egy napon, inkább múzeumoztunk és várost néztünk:

• Szentendrén megnéztük Yoko Ono kívánság fáját és beugrottunk a világítótornyos étterembe
• Esztergomban meglepetés koncertet, a szálláson pedig világítótornyos képet találtunk
• Komáromban kicsit keresni kellett a világítótorony szobrot, de megtaláltuk, sőt, a szállásunkon szintén volt világítótorony
• Győrött nem volt torony, csak aludtunk egyet
• Mosonmagyaróváron megnéztünk minden múzeumot, ami aug. 20-án nyitva volt, a városi rendezvényen pedig világítótornyot alkottunk

Miután Mosonmagyaróvárra betekertünk és felfedeztük a múzeumokat, csodálkoztunk, hogy olyan üres a város. Aug. 20. és hosszú hétvége, de alig vannak az utcákon, a sétálóutcán is csak páran lézengenek. Aztán kiderült, hogy Moson központjában hatalmas városi ünnepséget és többnapos rendezvénysorozatot tartanak. Magyaróvárról elsétáltunk hát Mosonba és megtaláltuk az embereket. Remek kalapot nyertem, ami a 30°C feletti hőmérsékletnél és a hosszú gyaloglás után kellett is, valamint alkottunk a jobbnál-jobb kézműves foglalkozásokon.
A magokkal szórt kenyerünkről nincs fotó, mert megettük, a nemezelésnél túl hosszú volt a sor, de a szitanyomásnál mindketten aktívak voltunk. Férj dinamikus, nagyobb világítótornyot vágott ki a papírból, míg én a minta pozitív és negatív változatát is a textilre festettem. Sajnos a nagyon meleg nem tett jót szitának, hamar beleszáradt a festék, így a negatív változatnál a háttér csak foltosan lett kék.
De újabb világítótornyokkal lettünk gazdagabbak, és olyan emlékünk van Mosonmagyaróvárról, ami aztán a biciklis táskába is belefért, és tovább tekertünk vele Pozsonyba.
A fotón még csak kettő zsák volt kész, de azóta mindhármat használatba vettük: az olvasnivaló könyv vagy az uzsonnás dobozunk lakik benne.

A viktoriánus kor második fele

A molyon jelentkeztem Gazella kihívására, amelyet egy adott korban játszódó könyv elolvasása után, ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehet teljesíteni.
A tervek szerint a hat olvasáshoz hat könyvjelzőt hímzek majd keresztszemes mintával.

Az első szakasz, a régensség volt:
I.: 2017. dec. 25--március 31.: Régensség (1795-1837)
 Az első szakaszhoz készült könyvjelző: http://kreativsagok.blogspot.com/2018/03/regens-himzes.html

A második szakasz, a viktoriánus kor első fele:
II.: 2018. április 1--június 30.: Viktoriánus kor első fele (1838-1870)
A második szakasz könyvjelzője - immár frissítve, befejezve és készre varrva: http://kreativsagok.blogspot.com/2018/06/a-viktorianus-kor-elso-fele.html

A harmadik szakasz, a viktoriánus kor második fele:
III.: 2018. július 1--szeptember 30.: Viktoriánus kor második fele (1871-1901)

Már olyan régen elkészültem a hímzéssel, de a bejegyzést nem írtam meg akkor, így a közzététellel ki is csúsztam a határidőből. De ez egy ilyen hímzés lett. Amikor a kora viktoriánus mintát kerestem, akkor bejelöltem több olyan mintát is, ami tetszik, és a későbbi szakaszokhoz még jó lehet. Ennek eredményeképp előbb másoltam ki a késő mint a kora viktoriánus hímzést, és majdnem el is kezdtem korábban hímezni. Aztán észbe kaptam, és tartottam az időrendet. Júliusban villanyszerelés volt nálunk, így amíg újabb konnektorok kerültek a falra, a hímzés is elkészült.

Az eredetileg az1880-as években készült, kétszínű, piros és kék színű pamutfonallal hímzett, törökös hatásokat mutató, zegzugos kisterítő négy sarokvirágának egyikét készítettem el - kék és szürke fonallal hímezve. A Lengyel Györgyi: Keresztszemes kézimunkák című munkájából választott mintából készült könyvjelző kissé rendhagyó: egyrészt hatalmas lett, másrészt nem a klasszikus téglalap alakú, és az alsó sarkára bojt is kerül.

Az olvasmányom pedig a Heidi volt. Ezt is elég hamar kiválasztottam a listáról, és sikerült egy nem átdolgozott, teljes kiadást kivenni a könyvtárból. Gyerekkoromból csak halványan emlékszem a filmből pár jelenetre, és csak nagyjából tudtam a történetet: hegyi kunyhóban éldegélő nagypapa és unokája, valami betegség. Amellett, hogy a könyvben voltak magyartalan mondatok és formailag zavaró tényezők is, a történet sem volt az igazi. Nem varázsolt el.

Következik a századforduló, azaz a szecessziós burjánzás. És valószínűleg könyvet váltok, és egy Lesznai Anna tervezte hímzést készítek majd el.