A szürke ötven árnyalata

Nem olvastam a könyvet, ami ezzel a címmel jelent meg, de annyian olvassák mindenféle buszokon-villamosokon-metrókon-vonatokon, hogy ez jutott eszembe arról a kendőről, amit japán virágokból horgoltam. Alapvetően szürke, de színes. Összesen 15 db virágból áll, amelyeket 2 sorba rendeztem el, így inkább sál lett belőle mint kendő, de a kord blézeremhez pont jó.
A maradék fonalakból pedig horgoltam egy színes virágot kitűzőnek, hogy teljes legyen a készlet.
A képen épp a téli kabátomon és téliestíve látható, a kendő-sál kiegészítve egy lila sállal. A kitűző-virág aljára pedig egy lila filckorongot varrtam, mert enélkül kissé összeesett és kunkorodott a virág.

Búcsúkosár

Nyáron a bezárás és a kötelező szabadság alatt ketten voltunk bent ügyeleten. A második hét vége felé egy beszélgetésnél felmerült, hogy mit is szeretnénk még tanulni, munkatársam említette a kosárfonást, én pedig mondtam, hogy majd a következő nyáron, ha majd újra együtt ügyelünk, akkor megtanítom. Ebből végül nem lett semmi, mert az említett munkatárs munkahelyet vált, a héten dolgozott utoljára. Így a kosárfonást végül nem tudom megtanítani, de búcsúajándékként egy kis ceruzatartó kosarat készítettem neki.
Aljkaróm nem nagyon volt otthon - csak a szögletes kosár aljáról levágottak, ami volt az is rövid volt, és némelyik végig kettéhasadt, így 6 helyett csak 5 karóból készítettem az alját (2 hasítottba 3 keresztben). Az alj megfonása után beszúrtam az aljkarók oldalaihoz 2-2 vesszőt (nem mindegyikhez pont 2-t, próbáltam arányosan elosztani), ebből hármasgyűrűt készítettem (2 előtt, 1 mögött le), majd meggyökkentve ebből lettek az oldalkarók. Az oldalát berakással fontam, az egyes rétegeket 3 szálból font hármasgyűrűvel zártam le, majd copfszegéssel szegtem. Az ovális kosárnál a könyv leírása alapján dolgoztam, az nem lett olyan szép, most a rajzok és a hármas párok kialakulása után a hajfonás alapján fontam, ez már majdnem olyan lett, mint kellene lennie, már csak a befejezésre kell rájönnöm. A karókat továbbra sem tudom irányítani, nem tudom a kosarat pont úgy formálni, ahogy szeretném, de már egész kosárszerű valamit kaptam. Szóval van remény!

Kosár

A Millenáris Pikniken többször is jártunk a nyáron. Kaptunk piros pokrócot, vizet, piknikkosarat, játékokat, kártyát stb. A tollast és a pokrócon ücsörgést próbáltuk ki, kellemes volt. Olyan nyaralás érzés, bár a munka után voltunk.
Többször voltak kézműves foglalkozások is keddenként és szerdánként. Az utolsó előtti kosárfonó alkalomra sikerült eljutni, amit tanfolyamszerűen, a szülőknek hirdették. Egy kerek és egy ovális aljat készítettem, valamint kaptam vesszőket a befejezéshez.
Az ovális kosárral aztán rengeteget szenvedtem otthon, száradtak és törtek a vesszők, nehezen tudtam őket beáztatni, vagy csak a fele ázott, vagy kiugrott az összetekert vessző a lavórból, vagy csak úgy állt a vessző és nem az következett, aminek kellett volna. Végül egy álmatlan hajnalon egész sokat haladtam a kosár oldalával, majd tegnap este megfontam a szegélyét is, bár szegény kosárka így is sok sebből vérzik.

Először a konyhaszekrényben lakott, a tasakos mindenfélék között próbált rendet tartani, most a varrós dolgok, kisebb anyagmaradékok laknak benne - így már jobban érzi magát. Pont olyan hosszú, amilyen széles a polc :-)