2012. március 30., péntek

Képeslapok

Még korábban készítettem az avonlea.hu pályázatára elektronikus képeslapokat. Természetesen ezek között is van világítótornyos :-)
 

2012. március 29., csütörtök

Évfordulós társasjáték

Férj nagyon szereti a mindenféle társasjátékokat és táblás játékokat. Így a 2010-es házassági évfordulónkra egy játékot kapott. Az alapötletet sógor kártyái adták, amit alkalmaztam a mi életünkre, történetünkre, de inspirált még a játékban a Catan is.
A lényeg: vannak helyszínek, szintek, amit el kell érni. Ezt bizonyos kártyák leadásával lehet megtenni. Például a cukrászdához kell sütemény és bók. Különböző szintű helyszínek vannak: amihez 1, 2, 3 és végül 4 meghatározott lap szükséges, úgy hogy egyszerre max. 5 lap lehet egy játékos kezében. Alapvetően húzunk a középső kupacból, de akár cserélni is lehet a másikkal. Vannak negatív lapok is (hiszti, idegesség...), amiket 2 egyforma pozitív lap leadásával lehet eltüntetni.
Már többször játszottunk vele, és tökéletesítettünk a lapok arányán és a szabályokon, kevesebb lett a negatív lap és került bele joker is.

2012. március 28., szerda

Sportos világítótorony

Egy logikai játékokat és sportfelszereléseket árusító boltban bukkantam az alábbi frizbire. És velem jött. Naná, hisz világítótorony van rajta!
Nem a hagyományos, kézből kézbe dobálós játékot kell ezzel a változattal játszani, mert ahhoz túl veszélyes lenne, mivel keményebb és nehezebb, hanem minél kevesebb dobással kell eljuttatni a célhoz. Elvileg mindenkinek lenne saját korongja és felváltva dobálnánk, de nekünk csak 1 van, így először az egyik, majd a másik személy dobálta el az udvaron a célnak kijelölt lavórig.

2012. március 7., szerda

Azt hiszem, tudunk élni, avagy narancsos forró csokoládé

A forró csoki az nekem sűrű és tömény, amit nem lehet inni, csak kanalazni. (Ha iható az már a kakaó, ami számomra nem túl édes, kevés benne a cukor, de sok a hagyományos, cukrozatlan, fekete kakaópor. Az instant, cukrozott poroknak meg semmi köze a kakaóhoz.) Szóval tegnap este forró csokira vágytam, olyan igazira, sűrűre.
Fogtam hát egy csokipudingot és megfőztem az előírtnál egy kicsit több tejben*, majd még forrón a bögrékből kanalaztuk. Közben jutott eszünkbe, hogy aznap este a vödrös narancsok utolsó darabjait akartuk megenni, így a gerezdeket vagy felvágtuk és a csokiba kevertük, vagy a gerezdekre csokit kanalaztunk, és lett narancsos a forró csokink.
Miközben ettük,
  • hangzott el az Azt hiszem, tudunk élni...
  • jutott eszembe, hogy szépen tálalva ez a narancsgerezdes forró csokipuding akár még desszertként is megállná a helyét, ha vendégeink jönnek
* az előírt fél liter helyett 6,5 dl volt a tej, de kicsit túl sűrű lett, talán 1 literrel lenne ideális