Azt hiszem, tudunk élni, avagy narancsos forró csokoládé

A forró csoki az nekem sűrű és tömény, amit nem lehet inni, csak kanalazni. (Ha iható az már a kakaó, ami számomra nem túl édes, kevés benne a cukor, de sok a hagyományos, cukrozatlan, fekete kakaópor. Az instant, cukrozott poroknak meg semmi köze a kakaóhoz.) Szóval tegnap este forró csokira vágytam, olyan igazira, sűrűre.
Fogtam hát egy csokipudingot és megfőztem az előírtnál egy kicsit több tejben*, majd még forrón a bögrékből kanalaztuk. Közben jutott eszünkbe, hogy aznap este a vödrös narancsok utolsó darabjait akartuk megenni, így a gerezdeket vagy felvágtuk és a csokiba kevertük, vagy a gerezdekre csokit kanalaztunk, és lett narancsos a forró csokink.
Miközben ettük,

• hangzott el az Azt hiszem, tudunk élni...
• jutott eszembe, hogy szépen tálalva ez a narancsgerezdes forró csokipuding akár még desszertként is megállná a helyét, ha vendégeink jönnek

* az előírt fél liter helyett 6,5 dl volt a tej, de kicsit túl sűrű lett, talán 1 literrel lenne ideális