2020. április 15., szerda

Régens hímzés - második felvonás első szín


A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehet teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:
A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
A hímzést még az előző szakaszban kezdtem el, de akkor az idő és az alapanyag hiánya miatt félbehagytam a 19. század elején ismert Győr megyei párnaminta főmotívumát.
2018 márciusában idáig jutottam, aztán valamikor hímeztem még hozzá, az augusztus végi nagy pakolásban előkerült félkészen, a fonal pedig a táskámba, hogy valami hasonlót találjak. Most, amikor újra elővettem a hímzést itt tartottam.
A régi, nagymamám készletéből származó fonallal azonos kéket nem sikerült találnom, de hogy kevésbé legyen feltűnő az átmenet, amíg lehetett, vegyítettem a régi és az új fonalszálakat.
Az előző szakaszban hímzett motívum és a most kész lett főmotívum alapján ilyen lehetett a párna mintája.
És, ha már a félkész hímzést fejeztem be, visszatértem az eredeti tervhez: szütyőt varrtam belőle. A minta elég nagy, így a zsák is hatalmas lett. Karantén idején nincs elég hosszú kék szalagom, így egyelőre kétféle behúzóval. De a zsákot is kétféle kék anyagból varrtam, az eleje anyós régi vászonnadrágjából, az oldalai és az alja Férj régi ingéből készült.
És azért első szín, mert ez mégiscsak egy korábban elkezdett hímzés, szóval, ha júniusig lesz még időm, akkor az 1995-ős Büszkeség és balítélet főcímében szereplő zsákot is kihímzem majd.

2020. április 7., kedd

Karád

Pont egy hónapja volt, ami nem tűnik messzinek, de most mégis az. Tömeg volt és nyilvános rendezvény - ez a karantén és otthoni munka negyedik hetében már furcsa.

"2020. március 7. szombat - Somogyi Nap a Hagyományok Házában
https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/somogyi-nap 

  A Karádi Hagyományőrző Hímzőkör Egyesület interaktív kézműves foglalkozása és kiállítása, gyerekfoglalkoztató és kiállítás a híres karádi fehérhímzésről
        Helyszín: Borbély Jolán terem"

Az interaktivitás annyit jelentett, hogy lehetett hímezni és a gyerekeknek a hímzésmintákból színezővel készültek. Természetesen hímeztem. Eredetileg szív alakú tűpárna lett volna belőle, de nem varrtam össze a két réteg anyagot sűrű pelenkaöltéssel, és nem vágtam körbe, hanem csak körbeöltöttem. Aztán neszesszert varrtam belőle - kiegészítve Férj régi barna farmernadrágjából vett darabokkal.
De hoztam haza színezőket is, mert a karádi fehérhímzés motívumai gyönyörűek, ezek vannak a képen a neszesszer alatt.
A hímzést nem a rendezvényen, hanem csak itthon fejezetem be -  ez volt az első karantén alatti félkész-felszámoló projekt.


A tüskével a lyukhímzéshez lehet roncsolás nélkül kilyukasztani az anyagot. A helyiek ezt használják olló helyett. Valamilyen növény termése, és eredetileg hántolt is. Nagy kincs, az idősek kissé titkolják, hol szedik, és mindenkinek van sajátja. Tűt és tüskét is csak úgy adnak oda, ha előtte megszúrják a megajándékozottat - hogy ne legyen köztük viszály.  Én is csak ezután kaptam meg :-)
Ők glédisz tüskének hívták, a neten rákeresve inkább glédics lesz az, azaz a tövises lepényfa tüskéje (Gleditsia triacanthos).

"Tojásfestés Balogh Ildikóval (hímestojás festő, Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész) és Galabár Zoltánnal (hímestojás festő) – a somogyi tájegység jellegzetes motívumaival"


Tojást is festettünk, méhviasszal.  Férj is, ő festette a kép jobb oldalán lévő tojásokat. Én eltértem a klasszikus motívumoktól, és a második tojásom már meglepő módon világítótornyos lett :-)
A  méhviaszt egy nagyon elmés szerkezettel oldották meg: egy falapon volt egy teamécses, erre rácsavarozva egy meghajlított kanál, annak mélyedésében olvadt a méhviasz, pont a láng fölött. Az olvadt viaszba hurkapálcába szúrt fémfejű gombostűt mártogattunk, ezzel festettünk. A megdermedt viaszú tojásokat meleg tojásfestékes lében áztattuk kicsit. Itthon a festett tojások egy részét nyersen hasznosítottam, a többit megfőztem. A főzés során leolvadt a viasz, és eltűnt a pirosság és a minta is.


Éhesek sem maradtunk, mert

"14:00-14:45: gasztronómiai bemutató Antal Andreával, aki helyben sütött gánicát és kelt kukoricaprószát készít nekünk kóstoló jelleggel"

A gánica gyakorlatilag dödölle, amit tejföllel és pörccel kínáltak, kelt prószából potyogtatott meggyszemeset és belekevert túrósat kóstoltunk. Mindkettő finom volt.

Így bár kissé korán, de idén sem maradtunk húsvéti rendezvény nélkül.

2020. április 1., szerda

Új helyzet

Harmadik hete itthonról dolgozunk, félbeszakadt a fonó kurzus, elmaradt a kosárfonás, frusztrál, ha ki kell mennünk boltba. Az ajándékba kapott időt pedig igyekszem a félkész és egyéb kézműves dolgokra fordítani.
Az egyik első ezek közül: zöld fonal

A fonós kurzuson kártolódobon színeket és anyagokat kevertünk, Ketten voltunk a kártolónál, és a dobnyi gyapjút elfeleztük. A fűzöld alapszínbe kevertünk sárga, narancssárga, lila és kék szalaggyapjút, fehér selyemszálat, lila száriselymet. A jobb felső sarokban, a zöldes csomó az, amelyet kikevertünk - a többi szöszről is írok majd később.
A kép jobb felső sarkán lévő zöldes csomóból font fonal gyönyörű színes lett, feltűntek benne helyenként az egyéb színek és árnyalatok. Szerettem volna, ha ebből egy hosszabb kész fonalam is lehetne.
Mivel az egyágú fonalnak kissé sárgás összhatása volt, és volt itthon kétféle zöld gyapjúm, így belevittem egy kis csavart, nem önmagával cérnáztam, hanem ebből fontam a másik ágat.
 A kétféle zöld gyapjút egy online kézimunkaklub keretében fontam fonallá. A világ különböző pontjairól gyűltünk össze olvasni, és kézimunkázni szeretők, és az internet segítségével közösen horgoltunk, kötöttünk, hímeztünk, fontunk - na meg persze beszélgettünk.
A kétféle fonal
A kész egyágú fonalakat lufis pálcára húztam a kézi orsóról, így lehetett őket tárolni, és a cérnázáshoz is tekeredett, ahogy kellett.  De csak egy darabig...
A kétféle zöld gyapjúból font fonal sajnos kevésnek bizonyult, előbb elfogyott, mint a színes kártolt.  És itt kezdődtek a bajok. Mivel csak egy orsóm van, levettem róla a már kész fonalat, fontam még hozzá a kétféle zöldből. Sikerült a zöld fonalvégeket kézzel összesodorni, de hirtelen kevés lett a két kezem: volt a két lufis pálca (a maradék sárga és a már elkészült fonal), az orsón lévő újabb zöld fonalat ceruzára húztam át, mert az orsó kellett a cérnázáshoz. Így a végén a két egyágú fonalat Férj segítségével sikerült készre cérnázni. Ekkor már csak kb. 3 cm volt a különbség, és ekkor már a zöld javára.

A korábbi, kisebb mennyiségű fonalakat dobozra tekerve készítettem, de ekkora fonalmennyiségnél ez kevés volt, túl rövid és tömzsi lett a tekercs.
Mivel motollám, motringkészítőm nincsen, karantén idején pedig azt használjuk, ami itthon van, fogtam hát Férj műhelypumpáját. A felső része elforgatható az aljához képest, így előáll a kívánt szerkezet, a fonal rátekerhető, rajta is marad, de később könnyen leszedhető, a második kör után már nem mozdult el a pumpa feje sem. Legközelebb kicsit beljebb kezdem majd az első köröket, és tökéletes lesz.