2011. december 19., hétfő

Levegőn száradó gyurmából

Már írtam itt a blogon a levegőn száradó gyurmából készíthető hamis mézeskalácsról, de az idei adventi kreatívra ennek továbbfejlesztésével készültünk.
Ezúttal fehér gyurmát vettünk, ezt nyújtottam és készültek belőle a mindenféle formák: szögletes, kerek, négyzet, téglalap, ovális, rombusz, tömör, lyukas, spirális, csavarodó... Aztán a kreatívon nem festette őket senki, a filcvirágok volt idén a sláger, de egyik este nekiálltam alkotni belőlük.
Akrilfestékkel lefestettem, amire aztán színes pöttyök kerültek - két különböző színben a két oldalán, végül lelakkoztam. Mivel épp repesztőlakk került a kezembe, azzal. Így azonban egy újabb medál elkészültét is elindítottam. Ugyanis lekentem egy másik alapot lakkal, és erre került a zöld festék, ami aztán szépen megrepedezett, íme:
A zöld további dekorálásra még vár azért.

Az eredetileg festett medál barna alapon zöld és kék pöttyöket, valamint barna kalapgumit kapott, így nem szükséges rá kapocs, mégsem túl hosszú, de könnyű felvenni.

2011. december 13., kedd

Adenti koszorú - 2011

Idén (is) az újrahasznosítás jegyében készült az adventi koszorúnk. Korábbi évben használt szalma alapra tettem az immár 3 éves masnikat, a tavaly a füzérben használt terméseket, valamint a kreatívról maradt mahónialeveleket és cipruságakat, amiből egy kissé szabálytalan koszorú született. De ez állt a komódon, asztalon, sámlin, ahol elfért és gyertyáival ünnepi fényt varázsolt nekünk.

2011. december 12., hétfő

Adventi naptárak 2011-ben

Az előző bejegyzésben már utaltam rá, hogy idén is kaptam adventi naptárat Férjtől.
Ezúttal a katalógusszekrény fiókjaiban lapulnak a mindenféle meglepetések, de ahhoz, hogy a megfelelő koordinátájú fiókot kihúzzam, mindenféle feladványt is meg kell oldanom. Így használtam már a Pitagorasz-tételt, számoltam már matematikai sorozatot, rendeztem már betűket megfelelő sorrendbe, így az édességek mellett egy foglalkoztatófüzettel is gazdagabb leszek december végére. A feladvány rejtő katalóguscédula pedig minden este a rolón jelenik meg.
De nem csak kapok, hanem adok is adventi naptárat. Eredetileg hengereset szerettem volna készíteni, a dobozzá alakított, csomagolópapírral bevont gurigákból, de ezekkel egyrészt nem készültem el, másrészt alig van meglepetés, ami belefér, így kiegészítettem a korábbi évek zsákjaival és néhány dekuzott szögletes dobozzal is. A többség őrzőhelye egy kosár, néhányan fiókgombokról is lógnak, de bárhol is voltak addig, reggelre mindenféleképpen az ágy mellett a helyük!

2011. december 6., kedd

Hétfő este

A hétfő este elég rosszul alakult, hirtelen felhúztam magam valamin és csak puffogtam. Azonban szerencsére ez csak pár percig tartott, utána nyugalmat és békességet kaptam, sőt este 6 és 9 között Isten még rengeteg ajándékot adott a hétfő estére, így hálás vagyok:
  • bár túlóráznom kellett, fél óra alatt végzetem, így még pont elértem a 3/4  7-es vonatot
  • a vonaton összefutottam egy régen látott ismerőssel
  • Mikulás vezette a 7-es buszt,
  • sőt megvárt,
  • és még 2 szaloncukrot is kaptam tőle
  • Férj reklamál, ha nem kell min. 3 kosárba válogatnia este a szennyest
  • újabb adventi feladvány jelent meg a rolón

2011. november 30., szerda

Gasztroajándék

Már írtam mindenféle lekvárokról, amik a konyhában készülnek, ez a szőlőlekvár is egyike ezeknek. Ezt azonban nem mi ettük meg, hanem ajándék lett belőle, ehhez pedig feldíszítettem:
  • a tetejére került egy kis gyűrt, batikolt csomagolópapír, 
  • rafiával átkötve, 
  • valamint katalóguscédulából gyártott ajándékkísérő.
Mi épp nem karácsonyra adtuk, de akár a fenyő alatt is elképzelhető egy különlegesebb lekvár, befőtt, fűszerolaj édesszájú és/vagy sütni, főzni szerető megajándékozottaknak.

2011. november 15., kedd

Tökmagkrém

Az utóbbi időben többször hiányzott otthonról valamilyen alapvető élelmiszer, azaz kenyér, margarin, felvágott, sajt. Ekkor kerültek elő a mindenféle reggelipótlékok: tojásrántotta, tejbegríz, müzli, zabkása, májkrém, lekvár, tojáskrém... Régebben mindig volt otthon felvágott és sajt is, aztán az utóbbi időben az lett az elv, hogy ha van zöldség (paprika, retek), akkor nem veszünk sajtot. Ebből következett az is, hogy ha elfogyott a kenyérre való feltét, akkor csak margarinnal vagy egyebekkel ettük a kenyeret (azt még egyszerűbb pótolni a kenyérsütő miatt).
Aztán vasárnap délutánra már margarin is alig volt, de másnap min. 3 szendvicsnek kellett a táskákba vándorolnia, így valami olyat kellett alkotni, ami szállítható is. Ekkor készült a tökmagkrém.
  • Volt otthon hámozott tökmag,
  • ezt aprítottam
  • és a vízfürdőben felolvasztott margarinba
  • kevertem.
Zöld lett, de finom.Mivel kezdetben margarinhiányunk (is) volt, először sütőmargarin (kocka) került bele, de nagyon keményre hűlt, nem lehetett kenni, úgyhogy másnap este újra olvasztottam és kiegészítettem sima csészés margarinnal.
Sem nem egészséges (margarin), sem nem túl gazdaságos (tökmag), de izgalmas kenyérfeltétünk lett.

2011. november 14., hétfő

Adventi naptárak

Ezt a bejegyzést még tavaly írtam, így az idén az 2010, de lassan újra aktuális lesz, így most teszem közzé.

Idén 4 adventi naptár készült el, ebből
  1. Férj hagyományos naptárja, ami idén kissé rendhagyóra sikeredett
    Idén az ajándékokat rejtő zsákokat és dobozokat nem számoztam be, hanem a nagy karácsonyi zokni (sajnos nem sk) zsebeibe rejtett versekből derül ki, melyik lesz az aznapi meglepi.
  2. barátnőm szülinapi adventi naptár párnahuzata [a képen]
    Barátnőmnek november végi születésnapjára szintén adventi naptárat készítettem. Egy párnahuzatra varrtam fel 22 kicsi és 2 nagyobb zsebet, amibe ajándékokat rejtettem.
    Az egyik nagy zsebbe Mikulás került, a másikba pedig egy kevésbé karácsonyi párnahuzat.
  3. Férj alkotása nekem ;-)
    Idén Férj is irodalmira vette a naptárat, így a szekrényen lévő borítékon naponta jelennek meg a számok, benne pedig a mesék lakásunk és környezetünk lényeiről.
  4. ismerős minimalista doboznaptára
    Dekuzott teásdoboz, amiből naponta karácsonyi igéket lehet húzni.

2011. november 7., hétfő

Nincs hétvége új világítótorony nélkül

azaz, volt egy újabb hétvégénk, és lett egy újabb világítótorony otthon.
Ugyanis a Néprajzi Múzeum időszaki kiállításához kapcsolódva őszi családi nap volt tegnap, ahol többek között lehetett krumplinyomdákkal és sablonokkal textilt festeni. Lepedővászonra ún. nyomófestékkel készítettünk mindenféle ábrákat. A foglalkozás vezetője Óceánia motívumait faragta a krumplikba, ezekkel nyomdáztunk. Kezeim alól vászonzsákok kerültek ki, de a rendelkezésre álló mintákból nálam valahogy világítótorony (is) lett.
Képek majd holnap, még a varrás előtti állapotról.

2011. november 4., péntek

Toronyegér - egértorony

Még valamikor tavasszal készült az alábbi dekuzott egér. A Városligetben valamilyen rendezvényen lehetett a kézműves foglalkozáson régi számítógépes egereket díszíteni szalvétával, ráragasztott papírral, gyöngyökkel, csillámokkal az újrahasznosítás jegyében. Mivel találtam világítótornyos szalvétát, készült toronyegér :-)
A munkahelyen valószínűleg nem dekorálhatjuk ki a még működőképes egerünket, de az otthoni számítógépnél mindenféle mintával elképzelhető: virágos, indás, autós, rajzfilmhősös...

Nem próbáltuk ki, hogy elvágott madzag ellenére működőképessé tehető-e a szerkezet, így a világítótorony_hasznos címkét csak félve aggattam a bejegyzésre.

2011. október 4., kedd

Iroda a konyhában, konyha az irodában

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre több irodai alkalmatosság tűnt fel a konyhában. Az alábbi lista tartalmazza, hogy mire is használom ezeket:
  • gemkapocs
    felnyitott tasakok, fűszerek, tészták lezárására
  • borítékcímke széle
    mélyhűtőbe kerülő dobozokra és befőzött szörpök, lekvárok üvegeire
  • fénymásolós papírok doboza:
    dunsztolni a még forró lekvárokat, szörpöket
  • post it
    a mélyhűtő ajtajára lista, hogy mi is van benne
    bevásárlólista a csempére
  • mágnes
    recept rögzítése a tűzhely hátuljára, tetejére

2011. szeptember 27., kedd

Spenót - egy kicsit másként

Szeretem a spenótot. (Igen, tényleg, sőt még a sóskát is!) De sokáig csak főzelékként ismertem. Aztán jött a spenótfasírt, ami inkább vega feltét.* Aztán egyszer találkoztam vele tésztára öntve, sajttal összesütve, valamint nokedli tésztájába keverve is. Eddig mindegyik bejött, és finom, egyszerű, gyors étel:
  • kifőtt tésztára öntve a spenótos szószt (tkp. főzeléket)
    • mozzarellával összekeverni, megsütni, hogy picit megolvadjon a sajt
    • sajtot reszelni rá és megenni
  • nokedli tésztájába keverni a spenótot, majd a megfőtt zöld galacsinokra
    • sajtot és/vagy
    • tejfölt halmozni
Nem vegetáriánusok mindkettőt kiegészíthetik egy kevés pirított sonkakockával, baconnel, de húsmentesen is finom.

*2019-es frissítés:
Spenótfasírt, ahogy legutóbb készült, és finom lett:
kb. 40 dkg. friss spenót
2 tojás
zabpehely (kb. 5-10 dkg)
zsemlemorzsa
fűszerek: só, köménymag, fokhagyma
lenmag

A literes fazék aljába kevés vizet öntök, meggyújtom alatta a lángot. A spenótleveleket folyamatosan mosom, és tépkedem a fazékba. Időnként átkeverem, hogy egyenletesen fonnyadjon. Az első vizet leöntöm róla, és a másodikat is, majd hagyom hűlni.
Ha már csak langyos a fonnyasztott spenót, beleütöm a 2 tojást, hozzákeverem a zabpelyhet, lenmagot, fűszereket.
Állni hagyom, hogy felszívja a zabpehely a nedvességet, megdagadjon kissé. Ha szükséges, keverek még hozzá zsemlemorzsát.
Végül kevés olajon serpenyőben megsütöm.

2011. szeptember 22., csütörtök

Házasságnapló

A füzet, amit Férjtől kaptam, hogy házasságunk kellemes és vicces emlékeit méltó helyen örökíthessük meg. Természetesen ez is világítótornyos :-)

2011. szeptember 14., szerda

Gyerek(lelkű)ek desszertje

... a grillezett pillecukor, amit az asztalnál, helyben lehet megsütni a mécses fölött.

A boltban kapható zacskós pillecukrot fogpiszkálóra tűzve, teamécses fölé tartva kissé megolvad a felszíne, és átmelegszik a cukorka, valamint ízt vált. Kívül ropogós, belül folyékony lesz, és picit karamellízű.
Amerikaik kedvenc desszertje a tábortűznél sütött marshmallow, de otthon kisebb tűzzel lehet romantikus vacsora kiegészítője, vagy családoknál rögtönzött kémiaóra is.

2011. szeptember 8., csütörtök

Körtebefőttből szörp

Kaptunk körtét is, ami finom, úgyhogy esszük, de még így is bőven marad a kamrapolcra is. Először lereszelve gondoltam eltenni üvegekbe, ahogy az almát is szokták, de nem igazán találtam a körtére ilyen receptet, valamint Férj is a befőttre szavazott. Így befőtt lett belőle. A vizes dunsztolástól félek, így egy olyan receptet választottam, ami enélkül is működik:
  • gerezdekre vágtam a körtét, majd kivágtam a magházát, szárát (nem, nem pucoltam meg, a héja rajta maradt)
  • a már megtisztított gerezdek vízben állva várták míg a többiek is megtisztulnak
  • felforraltam vizet és cukrot (10 dkg cukor/1 l víz), tettem bele tartósítószert is (Na-benzoát)
  • a körtegerezdeket pár percig forraltam a cukros lében (minél tovább maradt a forró lében, annál kevésbé barnult a későbbiekben)
  • kihalásztam a körtéket üvegekbe, majd teleszedtem őket a cukros lével, hogy teljesen befedje
  • száraz dunsztban hagytam kihűlni
Ez volt a befőtt, de valahogy mindig több víz lepte el a forrásban lévő gyümölcsöket a fazékban, mint az üvegekben, így a maradék felöntőlevet üvegekbe töltöttem és ment a dunsztba. Ez lett a körteszörp. Finom, kicsit körteízű, de kevésbé hígítható mint a többi szörp. (A szokásos kancsónkba ebből 2 csíknyi szükséges, míg a többi szörpből elég fél-1csíknyi.)

2011. augusztus 23., kedd

Dekuzott világítótornyok

A katalógusszekrény H5 fiókján "Kicsavarozott fiókfák" szerepel. Általában ez a legkevésbé érthető fiókfeliratunk, pedig csak a katalóguscédulákat leszorító, a nyárson húzható kis fadarabról van szó, amiket néhány fiókból már kiszedtünk. Ezekből születtek világítótornyos alkotások - Férj keze nyomán.
Mindkét darabra csomagolópapír került. A nagyobb képként gyarapítja a gyűjteményt, a kisebbikből pedig karácsonyfadísz lett.
A fényképen pedig látszik az eredeti állapot, és a kész művek is.

2011. augusztus 15., hétfő

Petrezselyemolaj - használatban

Az idei befőzés egy kicsit furcsa termékét a hagymás petrezselyemolajat már használatba is vettük: utazás előtti maradékhasznosítós saláta egyik eleme lett.
Ehhez: héjában megfőztem pár krumplit, mikor már majdnem kész lett, a vízbe tettem pár tojást is főni. Miután megfőtt, és kihűlt, lehúztam a krumplik héját, megpucoltam a tojásokat és mindkettőt karikára vágtam. Amikor volt időm, akkor serpenyőben kicsit megpirítottam a hagymás petrezselyemolajon a krumplikarikákat, amikor időhiánnyal küzdöttem, csak meglocsoltam vele a salátát (karikákra vágott főtt krumpli és tojás).
Mi sok tojással, így főételként ettük (hidegen és melegen is nagyon finom volt!), de köretként is el tudom képzelni.

A használat közben pedig kiderült néhány apróság:
Az olajban a hagyma egészben lehet, hogy dekoratív, de ha teletömködöm az üveget mindenféle zölddel, akkor praktikusabb karikázva beletenni. Így az első használat után kihalásztam a hagymaszárakat, és karikákra vágva visszatettem bele.Gasztroajándékként, kevesebb petrezselyemmel, paprikával, mustármaggal egy üvegben, ahol érvényesülni tud a hagyma - és van helye -, ott maradhat akár egészben is.
Hogy biztosan ne legyen semmi baja a maradék petrezselyemolajnak, az üvegbe újra annyi olajat töltöttem, hogy ellepje a zöldeket, és ment vissza a hűtőbe. Még bírja!

2011. augusztus 8., hétfő

Hópehelyvirág

Már régóta tervezem egy hópihe fülbevaló elkészítését - fehér vagy szürke, világoskék gyöngyből fűzve.
Szombaton egy kerületi rendezvényen gyöngyből lehetett virágot fűzni: a nagyon nagyot poháralátétnek, a kisebbeket karácsonyfadísznek vagy medálnak ajánlották.
A kezeim között egy nagyobb dísz, valamint egy közepes medál és 2 kicsi virág született - fülbevalónak. A virágok formája hópelyhes lett, így télen hópehelyként, nyáron virágként hordom majd őket.

2011. augusztus 5., péntek

Férj és a nyár

Tavasszal írtam egy szép listát, emlékeztetőt magamnak, hogy idén nyáron milyen finomságokat szeretnék eltenni. Aztán a terv csak terv maradt: a bodzaszörpről lemaradtam, és kevés is a szörpös üvegem; levendulavirágzáskor túl sok munkám volt, így nem tudtam szedni; aztán bicikliztünk, így leért a faeper is.
Valami azonban mégis készült, mivel miután Férjjel körbebicikliztük a fél országot, másnap még eljött velem aprószilvát szedni, hogy lekvárt tudjak főzni belőle. Húzta az ágakat, szedte a magasabban lévő gyümölcsöket, úgyhogy végül több mint 5 kg gyümölcsünk lett, ebből pedig lekvár és szörp is készülhetett.
De nem csak ebben alkotott nagyot, hanem használta a mindenféle kreatív eszközt és alapanyagot is:
 - gyerekeknek képeslapkészítő foglalkozást vezetett a mintalyukasztók és mintavágó ollók segítségével
 - világítótornyot dekuzott
 - embossinggal világítótornyot alkotott

Én meg csak kapkodtam a fejem: szóval tényleg ilyen szuper férjem van!?!

2011. augusztus 4., csütörtök

Újabb gyöngyszalag

A gyöngyvirágok sorozata után most a gyöngyszalagoké következett.
Az első kék után, most egy kék-zöld szalag született - szintén munkatársnak készült, és szintén a vonaton. Az üveges, áttetsző, világoskék gyöngyöket tavaszi, élénk, világoszöld színnel vegyítettem.
A fényképen látszik a zöld csomagolópapírral bevont papírdoboz, amiben átadtam. A dobozban eredetileg keksz volt, de az újrahasznosítás jegyében bevontam csomagolópapírral. A gyöngylánc pedig egy kétoldalt kissé bevágott kartonra kapcsolva került a dobozba.

2011. július 5., kedd

Hagymás petrezselyemolaj

Az utóbbi időben megszaporodtak a konyhával kapcsolatba hozható bejegyzések az oldalon, a hagyományos kreatívságok helyét átvette a praktikus, gyakorlati alkotás (sajnos időhiány miatt is). A gyakori konyhabejegyzésekből is látszik, hogy nyár van, jönnek a friss gyümölcsök, zöldségek, amiket aztán fel is kell használni. Valamint az, hogy egyre jobban érdekel a konyha és a főzés. A sütés az megy régóta, de egyre szívesebben főzök levest, főzeléket, vagy valami rakottat is.
Ami legutóbb született az átmenet a főzés és a befőzés között. Ez a hagymás petrezselyemolaj:.
  • fogtam egy csokor petrezselyemzöldet és felaprítottam
  • a nem túl apróra vágott petrezselymet beletunkoltam egy befőttes üvegbe
  • 3-4 újhagymát csúsztattam a petrezselyemzöld közé (lehetőleg közel az üveg oldalához, hogy kívülről is látszódjon)
  • az egészet felöntöttem olajjal (csak sima napraforgóból volt elegendő, de bármilyen lehetne)
  • a lezárt üveget hűtőbe raktam, hogy még véletlenül se romoljon meg
A petrezselymet levesekbe, krumplira, salátákba stb. fel lehet használni, a hagymát szintén, az olaj pedig finom salátaöntet lehet. Eddig ennyi felhasználási mód jutott eszembe, de lehet még variálni.
Épp ezek és ennyi zöldségem volt otthon, de aszalt paradicsommal, fokhagymával, sárgarépával, színes borssal, mustármaggal, egyéb zöldségekkel is finom és dekoratív lehet. Akár gasztroajéndékként is el tudnám képzelni.

    2011. június 20., hétfő

    Meggyszüret - közösen

    A hétvégén meggyszüret volt, azaz lecsupaszítottuk a meggyfát.
    A gyümölcsnek pedig minden részét hasznosítottuk:
    • a szárából lett az idei meggyszártea
    • a magokat kifőztem és elraktam tömőanyagnak.
    És kb. itt véget is ért az én szerepem, mert ezen kívül csak a gyümölcsök fejtését végeztem, ugyanis a kifejtett gyümölcsökből anyu gyártott szörpöt és üveges meggyet, valamint a magokkal teli gyümölcsöket lefagyasztotta.
    De a befőzési tervlista rövidült.
    Tervek befőzésre idén:
    szörpök: akác, hársfa, eper, bodza, meggy, aprószilva, faeper, bodzabogyó, szőlő, szeder, gyömbér
    lekvár: eper, bodzabogyó, meggy, aprószilva, faeper, szőlő, szeder
    egyéb: fagyasztott sárgabarack, magozott meggy, meggyszártea + levendulát szedni

    2011. június 17., péntek

    A vasutasok értékelik, ha gyöngyöt fűzök

    ... de tényleg!
    Szerda este elkezdtem fűzni egy gyöngyszalagot az egyik munkatársamnak, így kikerült a táskámból az éppen aktuálisan olvasott könyv, helyére pedig bekerült 2 kis fémdoboz egy vászonszatyorban - azaz a gyöngyfűzés kellékei. Aztán a vonaton fűztem: csütörtök reggel, csütörtök délután és péntek reggel.
    A vasutasok pedig örültek neki:
    Csütörtök este épp egy visszaöltésben voltam, mikor jött a kalauz a bérletekért, de nem zavart meg, befejezhettem a mintát.
    Péntek reggel a kalauznő vissza is jött megkérdezni, hogy mit csinálok, és mi készül.
    A vonat pedig pont annyit állt a végállomás előtt, amennyi idő alatt a kapcsot rögzítettem a láncra.

    És még a munkatársam is örült a nyakláncnak!
    De fénykép sajnos nem készült... Kék lett, vegyítve vegyes, szürkés, halvány gyöngyökkel.

    2011. június 15., szerda

    Múzeumok Majálisa 2011

    Idén jó idő volt és itthon is voltunk, úgyhogy kint voltunk mindkét nap.
    Alkottunk is jó sokat,
    Növelve a tornyokat.

    Szöveg helyett pedig beszéljenek a képek - ha kint lesznek.

    Szóval lett bagoly, amit görög vázák mintája alapján lehetett festeni, meg színes fürdősó és nyomdák, valamint rengeteg kitűző is.

    2011. június 10., péntek

    Nem tervszerű befőzés

    Idén a klasszikusnak számító bodza kimaradt - több okból is: kevés az üvegem, lemaradtam a virágokról. De helyette készült hársfaszörp és eperlekvár és -szörp is. Ez utóbbinak kissé prózai oka van: annyi gyümölcsöt kaptunk, és olyan gyorsan romlik - még műanyag dobozban is, hogy nem bírjuk megenni.Így tegnap este lekvárt főztem, a levét pedig üvegekbe szűrtem - szörpnek. Így most dunsztolódik a 2 üveg eperszörp (∑ 6 dl) és 2 üveg lekvár. Nem sok, de annál finomabb!
    Tervek befőzésre idén:
    szörpök: akác, hársfa, eper, bodza, meggy, aprószilva, faeper, bodzabogyó, szőlő, szeder, gyömbér
    lekvár: eper, bodzabogyó, meggy, aprószilva, faeper, szőlő, szeder
    egyéb: fagyasztott sárgabarack, magozott meggy, meggyszártea + levendulát szedni

    2011. június 8., szerda

    Filcből virágokat s egyebeket

    A Millenárison gyakran lehet mindenféle jókat alkotni, gyakran vannak kézműves programok.
    Egy május eleji ilyen alkalommal leragadtam a filces asztalnál, s további filcvirágok születtek. A múltkori felsorolásból ezek lennének a filcből korongosan, mert mindegyik több-kevesebb filctojás összevarrásával készült: gyönggyel vagy anélkül, levéllel vagy anélkül, vastagabb vagy vékonyabb filcből. Az apró, sárga rózsa a kivétel, mert azt feltekertem és úgy varrtam össze. Na meg a masni, mert az nem virág.

    2011. június 2., csütörtök

    Hársfaszörp - mégis

    Az előző bejegyzésben azt írtam, hogy nem találtam virágzó hársfát, aztán 2 nappal később megláttam egyet, és kiderült, hogy amit termésnek hittem, az még csak a virág bimbója...
    Így lett hársfavirág szörp is. Kalandosan.
    Ugyanis mikor először elkezdtük szedni a szörpnek való virágokat, nem volt túl sok időnk, így csak kb. két maréknyi lett. Kezdtem róla lemondani, hogy időm sincs, meg semmi. Aztán másnap, mikor öregdiák-találkozóról mentem haza, otthon várt 2 zacskó - mit zacskó, szatyor! - hársfavirág. Férj ugyanis szedett! Sőt nem is egyedül, hanem egy másik sráccal a gyülekezetből. Szóval hősök voltak. Én meg teljesen meghatódtam.

    2011. május 25., szerda

    Befőzés 3, 2, 1... - 2011.

    Idén is elkezdődött a befőzési szezon, így kerülnek a kamrapolcra az üvegekben a különböző levek.
    Elsőnek pitypangszörppel próbálkoztam Ili inspiráló leírása alapján, de olyan sóskaszagú és ízű lett, ami szörpnek nem tipikus ízvilág, hogy az állás után már a cukrot sem raktam bele. Remélem, azért kóstolhatunk majd finomat belőle!

    Olvastam hársfaszörpről is, de mire találtam hársfát, már nem virágzott, így ez csak terv marad jövőre. Mindenesetre a recept itt van: http://tucsokbogar.blogspot.com/2010/06/harsfavirag-szorp.html

    Aztán jött az akác, amit a tavalyi tapasztalatok alapján nem az eredeti receptjével, hanem a bodzaszörp bevált receptjével készítettem el. A karamellel történő színezést most kihagytam, hogy ne csak az üvegen lévő céduláról lehessen megkülönböztetni a bodzától. Az akác még így is furcsa kicsit, de akác ízű, csak még szokni kell.

    Tervek befőzésre idén:

    szörpök: akác, bodza, meggy, aprószilva, faeper, bodzabogyó, szőlő, szeder, gyömbér
    lekvár: bodzabogyó, meggy, aprószilva, faeper, szőlő, szeder
    egyéb: fagyasztott sárgabarack, magozott meggy + levendulát szedni

    2011. május 23., hétfő

    Süssünk!

    Például 3emeletes tortát 30. születésnapra és fülbevalót süthető gyurmából.
    A 3emeletes vakondtúrásnak elkeresztelt, de igazából Sacher torta Férj születésnapjára készült: a tésztája kakaós bögrés süti, a krém szilvalekvár (a rétegek között és kívül is), a bevonat étcsoki. A bevonást még tanulnom kell. A csokit hiába olvasztottam gőzfürdőben nem olvadt, inkább megsült, így túl sűrű lett, kissé darabosan folyt csak le, így lett a torta neve vakondtúrás.

    Szintén süti, de kevésbé finom és maradandóbb: hobbibolt nyílt napján lehetett mindenfélét alkotni, így (újra*) kipróbálhattam a süthető gyurmát, joghurtos meggytortát sütve. A kivágott szeletből fülbevaló készült, a tortákból fülbevaló vagy medál lesz. Tésztanyújtó géppel dolgoztunk, ami nagyon hasznosnak bizonyult a színek keverésénél. A gyurmázás vicces és lehet belőle mindenfélét alkotni: sütiket, szárítókötelet, zöldségeket, gyümölcsöket, egyéb mókás fülbevalókat, medálokat. Én természetesen könyvet szeretnék egyszer ;-)
    Az alkalom után gondolkoztam is, hogy nem biztos, hogy ehhez most itt beruháznék 10 különböző színű csomag gyurmára, ami 1 alkalom után csak a fiókban figyelne, inkább össze kellene állni többen, és együtt gyurmázni egy délután. Ha megvalósul, jön majd a beszámoló!

    * A gimis kézműves szakkörön millefioriztunk egyszer, de az akkor gyártott gyöngyöket nem igazán tudtam azóta sem rendesen hasznosítani.

    2011. május 17., kedd

    Húsvétsaláta és rakott káposzta

    Az elmúlt időszakban két ételt is rögtönöztem, amit jó lenne megjegyezni, és gyakrabban készíteni, úgyhogy megőrzöm őket itt a blogon.

    Húsvétsaláta
    • 1 fej salátát darabokra téptem, vágtam rá
    • 1 főtt tojást, valamint
    • néhány sonkakocka is került rá.
    Öntetet nem raktam rá, sem fűszereket, mivel a sonkának elég karakteres íze van önmagában is. Én éppen reggelire ettem, mert az otthoni kenyérkészlet erősen megfogyatkozott, de akár ebédnek vagy vacsorának is el tudom képzelni, sonka helyett akár virslikarikákkal, gombával is.

    Rakott káposzta

    főztem rizst,
    pirítottam darált húst,
    majd előszedtem a hűtőből a savanyú káposztát.
    Mivel kevés volt a káposzta csak a gyümölcstorta formába rétegeztem: a káposzta nagyobb része, rizs, darált hús, a káposzta kisebb része. Majd az egészre alufóliát tettem és beraktam a hűtőbe, mert épp nem akkor akartuk megenni, de akkor volt  időm elkészíteni. Másnap meglocsoltam tejföllel, és 15 perc alatt készre sütöttem.
    A fűszereket szintén kihagytam, szeretem az ételek valódi ízét, a káposztától pedig úgyis pikáns lett.
    Szóval finom lett és nagyon kellemes volt, hogy az előkészületek miatt kb. 15 perc alatt finom, kész, meleg ebédet rakhattam az asztalra.

    Update:
    A rakott káposztát (sima káposztából) tuningoltam tovább: mivel nem hagytam káposztalevelet a rakás tetejére, a kevés tejfölt pedig inkább a megsült rakott káposztára tartogattuk, így tojást öntöttem rá. Ha már lúd, legyen kövér alapon pedig újhagymát és fűszert is kevertem bele. Finom lett, és jól összefogta.

    2011. április 15., péntek

    El nem hervadó virágok

    Tavasz van, nyílnak a virágok, csiripelnek a madarak, zöldell a fű, feléledt a természet.
    A lelkészünk köszöntött egy istentisztelet elején azzal, hogy őt a tavasz és a megújulás mindig arra emlékezteti, hogy Istennel és Istennél mindig van újrakezdés. Nekem pedig ezekről az el nem hervadó virágokról jutott eszembe Isten el nem múló szeretete.
    És a kreatívságok, amik erre fognak emlékeztetni:
    fehér organzából - karikásan
    fehér organzából - szirmokkal
    fehér organzából - maradékból, masnisan

    színes filcből - Tildásan
    Az elnevezésem kicsit magyarázatra szorul, mert a virág maga nem lett túl tildás, de mégis az, ugyanis ugyanúgy varrtam a filcet, mint az organzarózsát, de az anyag jellege miatt teljesen eltérő lett a két virág. A levele pedig dundi.
    színes filcből - korongokból 
    színes filcből - rózsásan

    Sokat gondolkoztam azon, hogy lehetne őket úgy megoldani, hogy ugyanazt a virágot kitűzőként és hajcsatként is lehessen hordani. Először patentot varrtam volna a hátuljukra, amivel vagy kitűzőalapra vagy a csatra vagy hajgumira patentolom őket. Végül egy cérnafület kaptak, ezzel tudom cserélni a csaton, de nem zavaró kitűzéskor sem.
    Egyelőre organzából csak fehérek születtek, mivel a bordó anyag még lányszobámban figyel, az IKEÁ-ban pedig nem volt akciós organza, de lesznek még színesebbek is szerintem.

    2011. április 11., hétfő

    A rózsaszín kenyér

    Házi kenyérsütő gépünk van, nászajándékba kaptuk és szeretjük, mert finom kenyereket süt nekünk, akkor is, ha épp nem mentünk boltba. Az alaprecept bevált már elsőre is, nincs szükség pontos grammolásra a hozzávalóknál, így aztán bőszen szoktunk kísérletezni is, főleg én. Általában valamilyen zöldség, mag szokott belekerülni, amitől kissé különleges lesz a kenyér, vagy az előírt folyadékmennyiséget cserélem ki valaminek a levére. Így sütöttünk már:
    • paprikás-bazsalikomos
      daraboltunk bele nyers paprikát és szórtunk bele egy kevés szárított bazsalikomot
    • hagymás
      daraboltunk bele nyers hagymát
    • halas-hagymás
      a ruszli leve került bele víz helyett
    • hagymaleves
      a gyöngyhagyma leve került bele víz helyett
    • diós
      először éjszakára időzítettük be, aztán a diókat hallgathattuk hajnalban, ahogy zörögnek az üstben...
    • kukoricás
      elnéztem a receptet, így nem főztem puliszkát a hozzávalókból, hanem csak nyersen beleöntöttem. Szerencsére otthon voltam, így a kissé lágy tésztát még hozzáöntött liszttel feljavítottam. Így viszont nem tudom újra előállítani ezt a finom kenyeret, mert nem tudom végül mennyi lisztet is tettem bele...
    • sokmagvas
      szotyi, lenmag, szezámmag került bele
    kenyeret is.
    Most víz helyett céklalé került a kenyérbe, aminek köszönhetően rózsaszín lett az egész. Nem túl bizalomgerjesztő, de a szeletek nem lettek olyan vad színűek, csak a héja, valamint az ízében is csak egy kicsit érezni a céklát. Sajtkrémmel pedig kimondottan finom!
    Kislányok zsúrján pedig különleges szendvicsalapanyag lehet :-)

    2011. március 31., csütörtök

    Csigák

    Egy hideg februári estén péksüti-sütő kedvem lett, aminek eredményeként finom kakaóscsigák tekeredtek a tepsibe.
    A csigák felülről, amiknek nem nagyon volt idejük kiszáradni, mivel a finom, puha csigákat hamar elpusztítottuk. Így együtt pedig olyan dekoratívak is!

    Az tetszik ebben a receptben, hogy nem csak cukrozott kakaóporral kell megszórni a kinyújtott tésztát, hanem olvasztott margarinba kell keverni a kakaót és cukrot, ami így jól kenhetővé válik, és nem folyik ki. Olyan házi kenyérre kenhető csokikrém lesz belőle. Egyszer kigyűjtöttem ilyen recepteket, és a házi peanut butter már régóta a várólistán van. (Majd írok, ha elkészült, és finom lett!)

    2011. március 30., szerda

    Szőlőszörp - háromszor

    Az első szőlőlekvár 2009-ben született, aztán mivel finom lett, 2010-ben több színű lekvár és szőlőszörp is készült (a befőzésről szóló bejegyzés). A szörp azóta már több formában feltűnt a konyhánkban. Íme a mi verzióink (eddig):

    A klasszikus: Szörpnek, kancsóban
    Nincs róla mit írni, hiszen egyszerű, finom és gyönyörű színe van. A hosszú nyelű kiskanalaink pedig jó szolgálatot tesznek a felkavaráskor.

    Egy kicsit extra: Gyümölcsjoghurtként
    Mikor legutóbb vásároltam, annyira nem tetszettek a gyümölcsjoghurtok, sem árban, sem kinézetre. De néha mégis jól esik egy kis édeset kanalazni, ami azért annyira nem tömény és nem csoki. Így sima, natúr joghurtot vettem, amibe otthon kevés szőlőszörpöt (és ribizlilekvárt) kevertünk. Az így kapott gyümölcsjoghurt lehet réteges is, lehet csíkos-márványos és egyszínű lilásrózsaszín is, de mindenféleképpen finom. (A ribizlilekvár kissé túl darabos és sűrű volt ahhoz, hogy jól elkeveredjen a joghurtban, de szőlőszörppel tuti.)

    Extra: Mályvacukorként
    Találtam egy mályvacukor receptet, amit ki is próbáltam, de az előírt aromák+víz helyett szőlőszörp került bele. Gyönyörű színe lett, és finom szőlős íze! A recept, Wise Lady oldaláról. (Amit elrontottam: nem mertem olajjal bekent sütőpapírra tenni, mert féltem az olajíztől, így alufóliával béleltem ki a fagyisdobozt, amibe viszont beleragadt a massza, úgy kellett késsel kivágni belőle...)

    De amibe még biztosan kerülhet a szőlőszörpből: sütik tésztájába, túrógombócra, gyümölcsöntetbe és bármibe, amit szép lilásra-bordóra szeretnénk színezni.

    2011. március 19., szombat

    Világítótornyos menü

    Az utóbbi időben több konyhai világítótoronnyal is összefutottam, így arra gondoltam, hogy össze kellene gyűjteni a tornyok konyhai megjelenését.
    Íme, mi ezzel tudunk szolgálni az otthoni gyűjteményből (a linkek a már megírt, a tárgyakat részletesebben bemutató bejegyzésre visznek).
    A menü:
      • főétel: halkonzerv
        van belőle Brüsszelben és Budapesten kapható, paradicsomos, valamint borsmártásos is
      • desszert: világítótornyos keksz
        először csak Németországban láttuk, de már itthon is kapható
      • ital: ásványvíz - világítótornyos palackban
        szintén a németektől
      • ital: bármi, amit a bögrékbe, vagy a söröskorsóba töltünk világítótornyos lesz :-)
      És az tálalóeszközök:
      • tányér - Németországban vettük
      • pohár - szintén német
      • söröskorsó - Krakkóból a világítótornyos kocsmából
      • nagy bögrék - ajándékok voltak, de teaboltból Bp-ről
      • soktornyos bögre - ajándék, eredetileg Amerikából
      • tálca - 100 Ft-os boltból
      • müzlistálka - anyukám vette, hogy milyen szép kék, én meg örültem, hogy torony
      • sótartó bödön (csatos) - ajándék, de 100 Ft-os boltból
      • cukortartó - 100-as bolt
      • sószóró - Németország, Rügen szigete
      • dugó (egy és három) - a sarki virágboltból
      • alátét (parafa, forró dolgok alá) - nászajándék, barátnőm készítette
      • alátét (tányérok alá) - szintén német
      • poháralátétből lehet válogatni: van parafa és műanyag is
      A főzés kellékei:

      2011. március 1., kedd

      Névnapi reggeli

      Bejárta már a blogvilágot a valentin nap reggelére ajánlott tükörtöjás [magyarul először], hogy február utolsó hétvégéjén a lakásunkban landoljon névnapi reggeliként.

      De szokásomhoz híven nem követtem teljesen az előírásokat:
      • Mivel nem találtam csak kicsi szív formát, így a szelet kenyérbe 3 kisebb szívet lyukasztottam, ebbe osztottam el az 1 tojást, így lett 2 fehér, 1 sárga szívem.
      • Elhagytam alóla a vajat (jó a serpenyő) és a sót (nem szoktam túl sósan főzni).
      És egy kicsit tovább is gondoltam:
      • A kivágott szíveket nem csak a kész kenyér mellé lehetne rakni, hanem tojásba forgatva, bundáskenyérszerűen, de nulla zsiradékkal megsütni.
      • A kész kenyeret megszórni pirosparikával (esetleg valamilyen mintában). Ketchuppal majdnem rajzoltam is rá.
      • A tojásokat nem csak csorgatni, hanem előre felverni, összekeverni kicsit, és feltuningolni fűszerekkel, sajttal.
      És a képen a világítótornyos tálca világítótornya is látszik, így a bejegyzés megkapja a világítótorony_hasznos címkét is. :-)

        2011. február 21., hétfő

        Házasság

        "Nem kell márványpadló, sem gyémántnyakék, csak te kellesz!"
        Nemrég sokadszorra újranéztük ezt a filmet, de ez az idézet nem csak azért került ide, mert akár ez is lehetett volna az esküvői meghívónkon, hanem mert a házasság hete és szívecskés Valentin nap volt nemrég.
        A múlt szombatot egy házaspári csendesnapon, a most hétvégét pedig a lakásba bezárva, én betegen töltöttem. Mind a kettő formálta és formálhatja a házasságunkat. Szombaton inkább az elmélet volt, és az elhangzottak vagy igazak ránk (barátok is vagyunk, végül is abból lettünk házaspár), vagy inkább a munkahelyemen érzem fontosabbnak és nagyobb problémának (konfliktuskerülés). Most hétvégén inkább a gyakorlat volt terítéken: mit kezdünk egymással 2 napra bezárva 30 m2-re? És hogyan éljük meg mindezt?
        Férj nagyon jól, nekem van még mit fejlődnöm...
        Kaptam teát, gyógyszert, reggelit, épp csak el kellett indítanom a mosást, a mosogatóban nem állt halomban a mosatlan. Szóval gondoskodtak rólam, ez nagyon jól esett! Hogy mennyire tudtam mindezt kifejezni, nem tudom.
        Aztán tevékenykedtünk közösen is: fejtettünk rejtvényt, társasoztunk, beszélgettünk. Eközben azonban sikerült néhányszor beszólnom Férjnek, amit nem kellett volna...Úgyhogy kicsit tudatosabbnak kell lennem:
        • betartani az ígéreteket
        • jobban odafigyelni Férjre
        • megkérdezni mindig, hogy mi van vele
        • nem akarni megoldani a problémákat, amikről mesél
        • elrámolni a cuccaimat
        • kifejezni, hogy szeretem
        • gondolkodni a beszéd előtt
        • nem természetesnek venni, ami annak tűnik
        De leginkább az volt és van bennem mostanában, hogy mennyire hálás vagyok, hogy együtt vagyunk, hogy már csak jó sztoriként emlegetem azt a pillanatot, mikor az első randinkon zuhogó esőben próbálok telefonálni Férjnek, vagy valakit keresni a Margitszigeten, aki látta. A másik gondolat ami ezzel kapcsolatban nem hagy nyugodni az a bizonytalanság, ami a kapcsolatokról él az emberekben. Én sem tudtam hogy működnek ezek a dolgok, van amit jól el is rontottam akkor, kellett idő, amíg feldolgoztam hogy együtt vagyunk, megtanultam másként szervezni az életem, hiszen már nem csak önmagamra kellett tekintettel lennem. Mindezt egy ismerős kérdései kapcsán (mi volt az, hogy összejöttünk? mindig ilyen közvetlenek voltunk egymással? honnan tudtuk, hogy ő?).

        2011. február 18., péntek

        Tél végi nass

        a kandírozott-fahéjas dió, ami hétfő este készült először, de nem utoljára!
        Theia blogján olvastam a receptet, aztán az otthoni dióból rögtön készül egy dupla adag, aminek pusztításába Férj rögtön bele is fogott.
         A lényeg (az alaprecept):
        • végy 10 dkg diót/mandulát/mogyorót - épp mi van és pirítsd meg serpenyőben
        • tégy egy fazékba 0,5 dl vizet, amibe belekeversz 8 dkg cukrot és 1 cs. vaníliás cukrot, valamint 1 kiskanál fahéjat
        • ha felolvadt a cukor beleöntöd a megpirított magvakat a cukorszirupba, és folyamatos kevergetés mellett elpárologtatod belőle a vizet
        • addig kell kavarni, amíg a cukor olyan zsemlemorzsaszerű állagot vesz fel, és megjelenik a magvak felszínén
        • a cukros magvakat sütőpapírra öntve kész is van, és már csak a kihűlésre kell várni
        A recept azt írja, hogy a sütőpapíron válasszuk szét a magvakat, de egyáltalán nem ragadtak össze, így erre nem volt szükség, ez tetszett! Lehet, hogy a narancshéjakat is megpróbálom majd így kandírozni.
        Nagyon finom lett! Aki nem szereti a fahéjat, sima cukorral is jó lehet, de kakaóporral is el tudnám képzelni.
        Mi már túl vagyunk az esküvőn, ahol akár köszönőajándéknak is jó lehet (ha vki szereti az ilyet), de szerintem pohárba, kis üvegbe, celofánba csomagolva gasztroajándékként biztosan készül még belőle nálunk.

        2011. február 8., kedd

        Vasárnap

        Utálom a vasárnapot! - fakad ki Laura Ingalls, mire édesapja egy mesét mond a nagyapjáról:
        „Amikor Nagyapó még kisfiú volt, Laura, a vasárnap nem vasárnap reggel kezdődött, mint most, hanem szombat este, amikor a nap lenyugodott. Akkor mindenki abbahagyta a munkát, a játékot.
        Ünnepélyes volt a vacsora. Utána Nagyapó édesapja felolvasott egy verset a Bibliából, és mindenki némán, mozdulatlanul hallgatta. Aztán mindnyájan letérdeltek és édesapjuk hosszú imádságot mondott. Amikor elhangzott az – Ámen! -, felkeltek, ki-ki fogott egy gyertyát, ment lefeküdni. Egyenesen ágyba bújtak, nem volt játék, kacagás, de még beszélgetés sem.
        Másnap hideg reggelit kaptak, mert vasárnap főzni sem volt szabad. Utána ünneplőbe bújtak és elmentek a templomba. Gyalogszerrel, mert a lovakat befogni is munka – márpedig vasárnap nem volt szabad munkát végezni. Lassan, ünnepélyesen mentek, egyenesen maguk elé néztek. Nem volt szabad tréfálkozni, de még mosolyogni sem. Nagyapó és két testvére ment elöl, édesapjuk, édesanyjuk pedig mögöttük.
        A templomban Nagyapónak meg a két bátyjának két teljes óra hosszat kellett nyugodtan ülnie és hallgatnia a prédikációt. Jóformán fészkelődni sem mertek a kemény padban. Még a lábukat sem merték lóbálni, sem a fejüket forgatni, hogy az ablakot, a falakat vagy a templom mennyezetét nézegessék. Mozdulatlanul kellett ülniük, és a szemüket egy pillanatra sem vehették le a prédikátorról.
        Istentisztelet után lassan hazamentek. Beszélgethettek út közben, de csak halkan, és nem volt szabad mosolyogni sem. Otthon hideg ebédet ettek, amit előző nap főztek meg. És egész hosszú délután során egymás mellett ültek a lócán, és a katekizmust olvasgatták, míg csak le nem ment a nap és vele elmúlt a vasárnap. ...”
        Végre!!
        Szinte hallani a gyerekek megkönnyebbült sóhaját.
        Nem tudom hogyan is kellene megtartani a vasárnapot, de hogy ebben a leírásban nem sok van a vasárnap valódi lényegéből, az ünnepből az biztos.
        Nincs kialakult rendünk a vasárnapra: az egyetlen fix, hogy 17-re megyünk istentiszteletre. A többi spontán alakulni szokott: társasozás, teázás utána, esetleg múzeumozás előtte, vagy családi ebéd. Igyekszünk odafigyelni, hogy vasárnap van, de semmi szabály, vagy szokás nincs benne. Amíg ketten vagyunk ez szerintem nem baj, de ha majd többen leszünk, jó lenne valami fix rendet kialakítani. Még nem tudom, hogy ez pontosan miből is fog állni. Ehhez még bölcsességre van szükségem. De olyat szeretnék, ami után nem a végre felszabadult sóhaja hangzik el.

        2011. február 2., szerda

        Nemezgolyók

        Lifegő, csörgő nemezgolyók, azaz az új kedvenc fülbevalóm.

        A karácsonyi kreatívról maradt néhány fülbevaló-akasztó, amiből én is kaptam, így a katalógusszekrény Félkész ékszerek fiókjában várakozó 2 nemezgolyóbis kikerülhetett onnan.
        Egy jó-lesz-még-valamire drótdarabra ráhúztam mindkét nemezgolyót (nem volt egyszerű, kissé keményre gyúrtam a labdákat), egyforma hosszúra vágtam a drótdarabokat, aztán fogókkal kampóssá tettem a végüket, hogy ne csússzon le a drótról, és rá tudjam rögzíteni az akasztóra. Ezzel kész is lett egy új fülbevaló, ami könnyű, így egy hosszú nap végén sem bántja a fülemet, és viccesen lifeg-himbálódzik-csilingel a fülemben.
        Mostanában megszerettem ugyanis a hosszabb drótdarab végén ülő füldíszeket. Ezeknél a golyóbisoknál még praktikus is, hogy lentebb, bőven a nyakamban himbálóznak, mivel így nem ütődnek nekem.

        2011. február 1., kedd

        A blog hatása

        Már egy ideje tervezem ezt a bejegyzést megírni, aztán a tegnapi nap eseményei felgyorsították ezt a folyamatot.
        Úgyhogy, íme:
        Megkaptam életem első blogdíját! Köszönöm, Ili!
        És 4 kommentet kaptam 1 bejegyzéshez, ami rekord!

        Azt tudtam, hogy pár ismerős olvassa a blogot, hiszen volt aki emlegette, anyukám pedig az alapján főzött, ami receptet felraktam, valamint kaptam tőle mérleg-hozzájárulást, mivel elege lett abból, hogy csak mérőedényem van, és lekváralapanyagokat bolti mérlegeken mérem le ;-) De ennél több nem nagyon volt, így a szülinapi nyereményjáték után megírtam az én-is-csak-halmozom-az-elektronikus-szemetet bejegyzést. Aztán nemrég lett még egy rendszeres olvasóm, akit eddig nem ismertem, most pedig a díj. Szóval, köszönöm!

        [Hamarost eleget is teszek a feltételeknek, ígérem! És igyekszem nem egy hét alatt közzétenni egy bejegyzést, ami az átlagtempó mostanában...]

        2011. január 27., csütörtök

        Régi - új fűszerpolc

        Azaz újabb lomtalanított bútor a lakásunkban, ahol egy csillárt és egy minikomódot leszámítva csak olyan bútorok találhatók, amik másoknak már nem kellettek.
        Ez is ilyen: Férj szüleinek lépcsőházába rendszeresen pakolnak ki mindenféle nekik-már-nem-kell-dolgokat. Onnan származnak a dekorációs cég papírjai, a rádió, és most ez a fűszerpolc is.
        Végleges helyét a konyhafalon találta meg - viszonylag hamar (kb. 1 hónap hányódás után).
        A polcán pedig van:
         - kézi szedésű meggyszár- és  csipkebogyótea
         - világítótornyos cukortartó (ami elköltözött a másik konyhai polcról)
         - világítótornyos sószóró
        Ezt Rügen szigetén vettük, nyáron, Németországban. Volt egy piros testvére is, de sajnos ő nem bírta az utazást és összetört.
         - fémdobozban gyümölcs- és fekete teák.

        A fűszerpolccal egy 5 literes pezsgő faládáját is kidobták, abban kazettákat tárolunk.

        2011. január 13., csütörtök

        Új év, jó reménység, Jóreménység


        Idén picit furcsán, nem teljesen elcsendesedősen, rohanósan telt a karácsony. 23-án még dolgoztam - így fogadalom: jövőre a karácsony előtti héten nem dolgozom!! - aztán 27-én újra. Ha nem is fizikailag a munkahelyemen, csak távban és csak délután, de akkor is.
        A 2010-es év összegzése, átgondolása így kissé elmaradt.
        Sok minden volt idén: láttunk egy csomó tornyot, aludtunk 5 országban, 2 nap alatt eltekertünk Szegedre, pót-diplomaosztóm volt, volt nagy kudarc és nagy öröm. Szóval zajlott az élet, rohantak a napok, és sokszor nem volt idő feldolgozni őket, mert jött a következő.
        Reméljük, hogy 2011 kevésbé lesz rohanós. Évindítónak itt egy képeslap a Jóreménység-fok világítótornyáról, Dél-Afrikából, amit lelkészünk hozott még 2010-ben egy konferenciáról. Jelképezze ez a reménységünket az évben!

        Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Zsolt 90:12
        Napjaink olyanok, mint a szabvány méretű bőröndök, egyesek mégis többet tudnak beletenni, mint mások. Azért van ez, mert ők tudják, mit pakoljanak be. Mindenki 24 órát kap, de nem mindenki kapja ugyanazt érte. A bölcs emberek folyamatosan kiértékelik, hogyan töltik idejüket és megkérdezik maguktól: A legjobban használtam fel az időmet?

        2011. január 5., szerda

        Ezt olvastam 2010-ben

        Mivel már be is fejeztem az első 2011-es könyvem, itt az ideje, hogy az oldalsávban lecseréljem a feliratot 2011-re, és számot vessek a 2010-es olvasmányokkal.
        Szóval fordított időrendben, a számok növekedése pedig a befejezés sorrendjét mutatja:

        39) Lélekfrissítő (a tavaszit és a nyárit, amiben világítótorony is van)
        38) Bacskai Bálint: Jobb nektek, ha én elmegyek! Beszédek a Szentlélekről (élőben jó és gyakran rögtönöz, vajon milyen könyvben?; jó, bár más, de JÓ!)
        37) Charles Dickens: Karácsonyi ének (csak egy szörnyű filmfeldolgozást ismertem, így karácsony előtt-alatt-után elolvastam; tetszett és még világítótornyos idézet is van benne ;-)
        36) Vicky Myron, Brett Witter: Dewey a könyvtár macskája (egy macska, aki könyvtárban élt, ezzel híressé téve azt, bővebben a szakmázóban)
        35) Holly Webb: Cirmi az éjszakában (esti mese a furcsán meghízott cicáról)
        34) Michelle Knudsen: Oroszlán a könyvtárban (a tegnapi esti mese, amiből lehet, hogy a munkahelyi karácsony vagy a következő évi könyvtári nap felolvasott műve lesz) - a melókarácsonyon az utolsó mondatát olvastam fel
        33) Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár (valami könnyedre vágytam munka után a vonatra, és Férj ezt hozta, lányként pedig amúgy sem olvastam Kertész Erzsébetet; kissé népnevelő, nagyon idealisztikus, de ajánlható könnyed olvasmányra, nosztalgiára vágyó lányoknak, asszonyoknak, anyáknak; Vera néni utolsó nagymonológjáért pedig kár...)
        32) Békés Pál: A Félőlény (egy gyerekkorban kimaradt klasszikus pótlása; szörnynek lenni nem nehéz, nem szörnynek lenni az nehéz)
        31) Szerb Antal: Utas és holdvilág (molyos várólista + munkahely polcainak metszete)
        30) Jane Austen: Meggyőző érvek (nagyon szeretem, és miután Férjjel megnéztük, újraolvastam)
        29) Jim Hohnberger: Ellenállhatatlan szerelemben (ingyen volt, de egy nagyon jó könyv a házasságról)
        28) Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról (gerincműveltség pótlása, hiszen eddig az írót és a címét tudtam)
        27) Lucy Maud Montgomery: Avonlea-i krónikák 2. (végre megjelent!, csak lassan , csepegtetve olvasom; hááát nem ez lesz a kedvenc Montgomerym... Sajnos :-(((
        26) Fehér Béla: Zöldvendéglő (semmi indíték, épp ez akadt kezembe otthon a polcon, semmit sem tudok róla, ingyenkönyv volt; érdekes, de nem túl maradandó)
        25) Holly Webb: Cica az erdőben (Férj hozta, esti mese volt, Pamacs kalandjainak folytatása, aranyos)
        24) Jaroslav Hašek: Švejk (már régóta érdekelnek a derék katona kalandjai; kár, hogy félbeszakadt, kíváncsi lettem volna a végére. Újabb könyv, amiből megint a háború volt erősebb.)
        23) Békés Pál: Lakótelepi mítoszok (eddig csak arc volt, nem olvastam tőle, és ez volt meg munkahelyen a polcon; molytali miatt kezdtem el olvasni, jó volt, kedvenc a Kivonulás)
        22) Festina Lente István: Kis köpeny könyv (stílusgyakorlatok egy páli levélrészlet alapján; az elején kevésbé tetszett, aztán egyre jobban, nagyon jó a tipográfiája is!)
        21) Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem (a Karinthy-életrajza jó volt, és ez akadt a kezembe; a novellái nagyon brutálisak, de jó, az életrajzban pedig több helyi utalást is találtam, ami új volt)
        20) Lucy Maud Montgomery: A Mesélő Lány (ezzel lett teljes a magyar nyelvű LMM-gyűjteményem, így újraolvasom)
        19) Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (sokan és jókat írtak róla, mintha Anne Shirley és Judy Abbott rokona lenne a főszereplő, így ezt olvasni kell; nem!, a háború sokkal erősebb volt, mint a kellemes részek, és kicsit összedobottnak érzem: volt sok jó ötlete, de annyira mintha nem dolgozta volna ki őket)
        18) Spiró György: Feleségverseny (tömegközlekedős olvasmány, a magyar szakos hiányosságok bepótolása; utópia a jövő Magyarországáról, ami felsővezeték-szakadás közben inkább jelen, mint jövő....)
        17) Debbie Macomber: Napsugár út 92. (a világítótorony miatt elkezdett amerikai könyves teleregény -elvileg- utolsó kötete)
        16) Darvasi László: A könnymutatványosok legendája (eddig csak a könyvtároskisasszony elcsábítását olvastam tőle, de erről a regényéről egy időben sokat és jókat hallottam)
        15) Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának! (egy ismerősnek a regény angol fordításáról szólt a szakdolgozata, és csak én nem tudtam miről szól, most bepótolom; jó volt, tetszett!)
        14) Donald Miller: Kék, mint a jazz. Vallás nélküli gondolatok a keresztény lelkiségről. (Lelkészi ajánlásra, legalábbis valaki emlegette, hogy ő emlegette, Férj meg jókat nevetett rajta, mikor olvasta.)
        13) Tove Jansson: Muminpapa és a tenger (világítótornyos könyv és egy kis nosztalgia)
        12) Holly Webb: Cica a hóban (egy esti mese, amiben az akvarellrajzba ezüst zselés tollal rajzolnak könnycseppeket, és szelektíven gyűjtik a szemetet ;-)
        11) Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról (mikor Férj olvasta, beleolvastam, és jónak tűnt)
        10) Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik (a Nemzeti Színházban láttam a Szigligetet, amit ő fordított, azaz inkább átdolgozott, és nagyon jó volt, nézzük milyen magyarul; tetszett a szerkezete, ahogy ugrált az időben és a párbeszédeket nem a szokásos párbeszéd formában jelenítette meg, hanem folyó szövegben)
        9) Lázár Ervin: Napló (szeretjük Lázár Ervint és a kacsákat)
        8) William P. Young: A viskó (mondtak már róla jót és rosszat is, kíváncsi lettem; szerintem sem regény, sem teológiai mű, csak egy ember gondolatai Istenről, szenvedésről és a Szentháromságról)
        7) Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub (a legjobb benne egy idézet volt a könyvtárosokról, valamint a végén írók véleménye Austenről)
        6) Alan Bennett: A királynő olvas (Férj jókat derült rajta, így én is elolvasom hogyan fedezi fel az angol királynő az olvasást és a könyveket)
        5) Charlotte Brontë: Villette (tömegközlekedős [újra]olvasmány; a mi könyvtári példányunk koszos, az otthoni nehéz, így Férj kivette nekem a 2 kötetes, könnyű és tiszta kiadást; a végén teljesen kiborultam, annyira pesszimista)
        4) Luisa May Alcott: Jo néni kincsesládája (otthoni fotelbebújós olvasmány, amivel lassan haladtam, mert naponta csak 1 történetet olvastam)
        3) Barabási Albert-László: Behálózva. A hálózatok új tudománya. (kötelező irodalom a konnektivizmusról/hoz)
        2) García Márquez: Szerelem a kolera idején (én most nem éreztem benne azt a nagy átütést és hatást, amit mások...)
        1) Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál (sokadik újraolvasás)