A rózsaszín kenyér

Házi kenyérsütő gépünk van, nászajándékba kaptuk és szeretjük, mert finom kenyereket süt nekünk, akkor is, ha épp nem mentünk boltba. Az alaprecept bevált már elsőre is, nincs szükség pontos grammolásra a hozzávalóknál, így aztán bőszen szoktunk kísérletezni is, főleg én. Általában valamilyen zöldség, mag szokott belekerülni, amitől kissé különleges lesz a kenyér, vagy az előírt folyadékmennyiséget cserélem ki valaminek a levére. Így sütöttünk már:

• paprikás-bazsalikomos
  daraboltunk bele nyers paprikát és szórtunk bele egy kevés szárított bazsalikomot
• hagymás
  daraboltunk bele nyers hagymát
• halas-hagymás
  a ruszli leve került bele víz helyett
• hagymaleves
  a gyöngyhagyma leve került bele víz helyett
• diós
  először éjszakára időzítettük be, aztán a diókat hallgathattuk hajnalban, ahogy zörögnek az üstben...
• kukoricás
  elnéztem a receptet, így nem főztem puliszkát a hozzávalókból, hanem csak nyersen beleöntöttem. Szerencsére otthon voltam, így a kissé lágy tésztát még hozzáöntött liszttel feljavítottam. Így viszont nem tudom újra előállítani ezt a finom kenyeret, mert nem tudom végül mennyi lisztet is tettem bele...
• sokmagvas
  szotyi, lenmag, szezámmag került bele

kenyeret is.
Most víz helyett céklalé került a kenyérbe, aminek köszönhetően rózsaszín lett az egész. Nem túl bizalomgerjesztő, de a szeletek nem lettek olyan vad színűek, csak a héja, valamint az ízében is csak egy kicsit érezni a céklát. Sajtkrémmel pedig kimondottan finom!
Kislányok zsúrján pedig különleges szendvicsalapanyag lehet :-)