2016. december 20., kedd

Adventi koszorú - fehérben

Idén kissé rendhagyó adventi koszorú készült:  nincs rajta 4 gyertya, csak egy hatalmas a közepén. A várakozás négy vasárnapja mégis megjelenik benne, mert négy masni és négy kerámia mézeskalács díszíti*.

A nagy fehér gyertyát korábban öntöttem mindenféle maradékból, és a zöld ezüstfenyő ágakkal körberakott koszorú közepére állítottam. Dísz szinte alig került rá, mert a fenyőágak zöldjének összevisszasága nem kívánt sokat.

*Férj javasolta, hogy a  koszorúba ne a kerámia mézeskalácsokat szúrjam, hanem a négy beszúrós világítótornyot. De végül maradt klasszikus.
Majd nyáron készül világítótornyos koszorú.

2016. december 3., szombat

Körték

... az egyik textilből varrt, a másik friss, az adventi naptárból.
A Tilda-könyveket mindig szerettem nézegetni: hangulatos képek, kuckósan berendezett szobák, pasztell színek. Varrni nem varrtam belőle, csak egy rózsát, organzából és kézzel. Eddig, mert egyik este végre elkészült egy körte: két régi szoknyám maradékából, levendulával kevert tömőanyaggal kitömve, meggymagokkal az alján a stabilitás és a kupaccsökkentés jegyében.
A körte a Kreatív ötlettár, barátságos otthon című kötetben szerepel. A leírást követve most először szabtam úgy, hogy előbb összevarrtam a két réteg anyagot, és csak utána vágtam ki. Eddig a hagyományosabb és anyagspórolósabb a szabásmintát az anyagra beilleszt, körberajzol, majd kivág és varr technikáját használtam. Ha a két réteg anyagot a papír szabásminta mentén körberajzolom, a vonalon varrok, és csak után vágom ki, akkor több anyag esik le, nagyobb lesz a belevágtam már felület, de gyorsabb a folyamat, és pontosabban lehet a vonalon varrni. A leírásban nem szerepelt, de a körte alját vékonyan visszahajtottam és elszegtem a géppel, csak utána férceltem kézzel az összehúzást. Így szebb lett az alja, biztosan nem foszlik majd az anyagszél.
A körte aljába a megszárított, kifőzött meggymagokból is tettem, hogy stabilabban álljon - és ne kerülgessem a fiókban a magokat.
Számomra legnehezebb a körte összehúzása és a levél odavarrása volt.
Amiben még eltértem a kötettől: nem kihegyezett fából, hanem vastagabb spárgadarabból van a szára. A spárgát az összehúzásul szolgáló hímzőfonallal, makraméöltésekkel rögzítettem, majd a levélbe is beleillesztettem, és így varrtam oda.
Anyagom még van, így őszi dekorációnak gyerekjátéknak, babakonyhába még biztosan készül belőle.