Gasztroajándék - 2010

Idén a családi ajándék almalekvár lett. Nem ez volt az első gasztroajándékunk, hiszen volt már a korábbi években: trüffel, házi bonbon, házi teakeverék, festett bögrében, idén pedig lekvár. A lekvár is házi, az üvegek pedig festettek.

A lekvárt, ami Mákos-fahéjas-vaníliás almalekvár lett, egy decemberi hétvégén főztem Démétér receptje alapján - kis változtatásokkal:
 - az almának csak a magházát vágtam ki, nem hámoztam meg
 - a felvágott almákat nem locsolgattam citrommal, hanem egy nagy tál vízbe tettem, hogy ne barnuljanak meg
 - az almákat nem reszeltem le, hanem csak a durván kockára vágott darabkákat nagyjából megpároltam, majd összeturmixoltam
 - vaníliarúd helyett 2 nagy tasak vaníliáscukrot tettem bele
 - fejre állítani sem szoktam az üvegeket, csak rögtön megy az előkészített fénymásolópapíros-dobozba = szárazdunszt.
Az üvegeket egy november végi hétvégén festettem, amivel egyben kipróbáltam az üvegfestékeket a karácsonyi kreatívhoz. Az üvegekből született: pöttyös, rombuszos, négyzetes, színátmenetes, de a lekvárral teli üvegeken annyira nem érvényesültek, hiszen a lekvár is eleve mintás volt: úszkáltak benne az apró mákszemek.
A lekvár pedig finom lett és sikert arattunk vele!

Várólistacsökkentés - 2011

Mióta fent vagyok a molyon, azóta már követni is tudom, hogy mik azok a könyvek, amikről hallok, és szeretném őket elolvasni. Hiszen ott a várólistára lehet gyűjteni a könyveket, aztán gyűjteni és gyűjteni, és néha pedig olvasni is. Eddig. Ugyanis most játékot hirdettek, aminek lényege, hogy 2011-ben 12 könyvet kell(ene) elolvasni, amik legalább 6 hónapja várnak erre. Lobo felhívása a blogjában itt, a csatlakozott személyek és játék állása pedig itt.
Én is csatlakoztam, és a könyvek, amik a polcomra kerültek:

1.) Spiró György: Koccanás
2.) Gárdonyi Géza: Ida regénye
3.) C. S. Lewis: A varászló ünokaöccse
4.) C. S. Lewis: A végső ütközet
5.) John Bunyan: A zarándok útja
6) Barabási-Albert László: Villanások
7.) C. S. Lewis: Keresztény vagyok
8.) Lev Tolsztoj: Anna Karenina
9.) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
10.) Máthé Angi: Mamó
11.) Cserna-Szabó András: Puszibolt
12) Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

A lista vegyes: vannak benne egyetemi tartozások (1) és emlegetések (8), gimis emlegetések (2), baráti emlegetések (7), molyos rajongások (10) és  könyvben emlegetett könyvek is (5).
Azt észrevettem, hogy mióta fent vagyok a molyon jobban követem, hogy miket is olvastam. Például elnézve az idei listát egy csomó mindent már elfelejtettem volna, aztán "jé, tényleg!" ott van.

Gyapjúból világítótorony

Van már világítótorony hímezve, dekuzva, fából, műanyagból, óraként, kirakóban, naptárak hadaként, tányéron, bögrén, filcre tűnemezelve képként.
DE most vasárnap elkészült a 3D-s nemezelt világítótorony is. Rendesen szappannal, kézzel, gyurmázva! Éljen a kerület kártya, amivel lehet járni gyerekfoglalkozásokra és éljen Férj, aki kiváltotta!
Még a tetejét kell tűnemezzel rögzítenem, de a torony készen van. És szárad.

Kukoricacsuhéból edényalátét

Még régebben kaptam kukoricacsuhét, amiből kötelet fontam, ezt pedig edényalátétté varrtam össze - a vonaton. Munkatársam kapta névnapjára, akitől az idei csuhék származnak. Kép nincs, mert tegnap készült a vonatúton, és este nem volt otthon a fotógép...
Először spárgából varrtam ilyen edényfélét, aztán sodort kukoricacsuhéból a Praktika leírása alapján, majd rafiakötegből a Múzeumok Majálisán, de készült már sásból is a nászúton. Kezdetben cérnával varrtam össze, de a most készültet már rafiával, mivel az jobban illik színben a kukoricacsuhéhoz.
Amit még tervezek a csuhéból:
 - valamilyen fület készíteni rá, hogy kosárféle legyen
 - vagy világítótorony alakúra varrni
 - kipróbálni a sodratból a szövött edény készítését (kosár leírása: http://csuhe.hu/kosar.htm)

235 éve született

Jane Austen a romantikus filmadaptációk ihletője, az empír ruhák népszerűsítője. Ennek örömére a Google is díszbe öltözött:

Szerintem az összes könyve megvan, a '70-es években kiadott fehér papírborítós - rajzos kiadásban, és néha jól esik kikapcsolódni velük. Kedvencem a Meggyőző érvek és a mell alatt vágott, empire fazonú ruhák. Ezért is sikerült menyasszonyi ruha keresésekor először kiválasztanom az összes kismamaruhát...

Gyöngyből virág

Munkatársam névnapi ajándékának készült egy gyöngyből fűzött virág.
Az eredeti mintát a könyvtári gyöngyöskönyvből még egy könyvtári konferencián rajzoltam ki az alkotós velemjáró füzetembe, aztán egy vonatúton megfűztem, majd átadtam így a képen nem az eredeti szerepel [majd], hanem egy későbbi ajándék.
Annyit változtattam rajta, hogy 2 szintre, eltérő méretben fűztem a szirmokat, így egy kissé dúsabb és szabálytalanabb lett. Még zöld levelet kellene mellé kitalálni.

A vonaton való fűzéssel és a fűzött virággal pedig elnyertem a moziba induló alsósok tetszését :-)

Update: Mivel nem sikerült a nyakláncnak fűzött gyöngyök hosszát jól eltalálnom, így a vonaton készített kék, és egy későbbi rózsaszín virágot is visszakaptam javításra. De így legalább le tudtam őket fényképezni...

Karácsonyfadíszek

Félporcelán karácsonyfadíszek, amiket múlt vasárnap készítettem a WAMP-on, most vasárnap pedig megkaptam kiégetve, felszalagozva.

 

A WAMP karácsonyi kiadásai a Millenárison vannak, aminek gyerekfoglalkozásán dec. 5-én karácsonyfadíszeket lehetett készíteni a DEMO csoporttal. A különböző gipszből készült sablonokba kellett a félporcelán masszát belefolyatni, csöpögtetni, majd rövid száradás után folytatni lehetett a csöpögtetés - folyatást, végül a masszával teletölteni a formát. Így kicsit mintás lett a felülete.

Labirintus

Íme egy feladvány, egy sk. labirintus - Férjtől.

Rajz

  Még 2 éve a Múzeumok Majálisán Férj benevezett a Ludwig Múzeum csocsóbajnokságára, ahol nyert egy nagy fémdoboz ceruzát. Nem vagyok az a nagy rajzolós, vagy ha mégis akkor csak tollal. Így a készlet csak állt: vagy otthon, vagy elvittük gyülekezeti munkához és néhány gyerek rajzolt vele. Túl nagy sikere azonban nem volt a gyerekek körében, mert minden árnyalat olyan borongós-szürkés benne.
Aztán pár hete elajándékoztuk egy rajzolni szerető lánynak, előtte pedig kipróbáltam, és ez jött ki a kezemből.
Nagyon finom, puha ceruzák, árnyalatnyi különbségekkel a színek között.

Adventi koszorúk - két felvonásban

Idén 2 adventi koszorút készítettem:

egy díszítettebbet ajándékba

csillogó gömbökkel és színes szalagokkal, sok borostyánnal, fehér gyertyával

és egy puritánabbat magunknak

rafiamasnival, fahéjjal, kevés borostyánnal,  bordó gyertyákkal

Ami viszont közös, az a gyertyák 3 + 1-es elrendezése, ami által kevésbé lesz szimmetrikus a koszorú, és nem szükséges minden diszítőelemből pont 4 db egyforma.

Baglyos fülbevaló

Bagoly alakú fém medál, fülbevaló-akasztóval, azaz a munkahelyi bagoly-gyűjtemény újabb darabja.
Itt épp egy nagy gyufásdobozban, csigás képeslappal, ajándékkísérővel, azaz ahogy átadtam.

A kép sajnos nem rendes fényképezővel készült, így a minősége annyira nem az igazi, ezért bocsánat.

Egy jobb minőségű képen:

Szotyi

léte:
sün 
született:
2010. november 14. vasárnap az Europark gyerekfoglalkozásán
anyaga:
napraforgó-tányér és agyag 
funkciója:
társaság a lakás többi állatának (kefemaci, meggymacska, piros paripa, gipszbéka, nemezliba, Csigusz...)
amit szeret:
kisföldalattival utazni, világítótornyokat nézni a közlekedési múzeumban ;-), repülni, csokit enni
amitől fél:
túl gyorsan repülni, amikor már lobognak a tüskéi
kezdetben a sötéttől, de már elmúlt

Az első Tilda: rózsa

...avagy varrás varrógép nélkül.

Már régóta van otthon egy könyvtári példánya a karácsonyi Tilda-könyvnek, amit szívesen nézegetek inspirációnak és a hangulata miatt. A benne lévő képeslapok, díszítések, szívek pedig a tervek listán szerepelnek egy jó ideje.

Tegnap újabb kötettel gyarapodott a kölcsön és nézegetnivaló Tilda-könyvek száma. Ez a Kreatív ötlettár, barátságos otthon, amiből rögtön el is készült egy fehér organzarózsa. Ehhez ugyanis nem kellett varrógép: a szegést egy teamécses oldotta meg, az összehúzást pedig úgyis kézzel kellett elkészíteni. Tetszik. Szép lett, és a maradék anyagok hasznosítására is jó. És még varrógép nélkül is elkészíthető! Úgyhogy valószínűleg ez csak a prototípus lett. 
Inspirációnak pedig Tilda oldala: http://www.tildasworld.com/index.php

Újabb tetkó

Újabb elmaradás és újabb rendezvény, ezúttal lakberendezési áruház 10éves szülinapja, annak is gyerekfoglalkozása, ahol lehetett testfestést kérni. Így lett egy újabb világítótorony a kezemen - kissé kalandosan.
A testfestés a színpad mellett volt, ahol elég hangosan szólt a zene a táncbemutatóhoz. Így a kérdésre, hogy mit szeretnék, mondtam, hogy világítótorony. Erre kérdezték, hogy mehet-e bele kristály? Mehetett, kristályok rámragasztva. Aztán:
 - Milyen színű virágot szeretnék? Olyat ami megy a kardigánomhoz?
 - Igen, de én világítótornyot szeretnék.
Erre kissé gondba került a festő, mivel nem nagyon tudta milyen is a világítótorony, de aztán kérdezte, hogy olyan tengerparton állót, és megalkotta ezt a köves tornyot a kezemre.
Közben megjelent egy kislány az apukájával. A kislány arcán egy elmosódott, erősen kopott szürke cicafejjel, mivel a kislány nem engedte lemosni az előző napi arcfestését, így újra jöttek, hogy macskává változhasson.

Elmaradáshalom

Rengeteg alkotás van fényképeken a gépen, vagy fénykép nélkül otthon, és azért ha keveset, de már újra alkotok - ha mást nem is, de készülnek a lekvárok, ebédek, vacsorák.  Így bőven van bepótolnivalóm itt a blogon, főleg hogy hamarosan karácsony is lesz, arra pedig biztosan alkotunk majd. Terv már van!

Az elmaradások közül kezdetnek akkor egy tűzzománc medál a gyerekszigetről, 2009-ből.

Legalább háromszor kellett kiégetni, mire a minta előállt.
1) alul 2féle zöld, felül 2féle kék keverve - az égnek és a fűnek
2) piros paca - a toronynak
3) fehér festék pöttyintése, majd szárítás és a csíkok karcolása után egy utolsó készre égetés

Szőlőlekvár és -szörp: 2 színben

Először tavaly készítettem szőlőlekvárt kevés szőlőből, de sok fűszerrel. Finom, pikáns, különleges fahéjas-szegfűszeges lett.
Úgyhogy idén újra nekifutottam, sőt kétszer is! Először fehér szőlőből, fűszerekkel, majd fekete szőlőből lekvárnak és szörpnek.
Szörpöt az aprószilvánál már bevált módszerrel készítettem:
- főzz lekvárt
- ha készen van, szűrővel töltsd üvegekbe a levét (ez lesz a szörp)
- a sűrűjét pedig kanalazd üvegekbe (ez lesz a lekvár)
- az egészet hagyd száraz dunsztban kihűlni.
A szörp kissé rusztikus és felkavarásszükséges lesz fogyasztáskor, de a lekvár biztosan nem lesz híg. Ha pedig az kellene ott vannak a sűrűbb szörpök :-)
A fehéret már le is teszteltem, nagyon jó lett! Bár kissé magvas, mert a végén már nem volt energiám egyesével kiszedni a magokat. De így kb. csak olyan mint a ribizli-, málna-, vagy bodzalekvár. A kiszedett magok pedig várják, hogy babzsákok töltőanyagává lényegüljenek át.
A nagyobb fotó kissé életlen, de a virágok színe miatt nem hagyhattam ki, inkább mellé tettem az éles felvételt a lekvárok mélylila színéről.

Hét végi gasztrokalandok

azaz az első túrógombóc és főzés 10 emberre.

Az elmúlt hétvégén elkészítettem életem első túrógombócát. Annyira nem lett gombóc, hanem nagy túrónokedli sok grízzel, de kiderült hogy Férj úgyis a grízt szereti, ami mellette van ;-)
Eddig mindig féltem, hogy ez egy bonyolult étel, de tényleg elkészült 20 perc alatt: tégelyes tehéntúróm volt (ez alapból híg), ebbe tettem pár kanál búzadarát, kevés cukrot, kicsit hagytam állni, majd kanállal a főzővízbe szaggattam. Ha feljött a víz tetejére és újra felforrt, szűrővel kiszedtem az állás alatt elkészített búzadarára (pirítás után vízzel felönteni). A gombóckák szétestek, de tejföllel, fahéjjal és cukorral nagyon finom volt. Szerintem bekerül a repertoárba.

Főzés 10-20-30... emberre.
Szombaton egy baráti társaság jött hozzánk, ahol a beszélgetés része a közös ebéd/vacsora is. Sokat gondolkoztam, mi az, amit bevállalok 10 emberre, meg nem túl macera melegíteni/nem hűl ki 2 óra alatt. Először csirkecombokat akartam sütni zöldségkörettel együtt, tepsiben, de ez nagyon szaglott volna a beszélgetés alatt. Így lett milánói. Vettünk darált hús, tésztát, paradicsompürét. 2személyes háztartást vezetünk, ennek megfelelő mennyiségű fazékkal és adagokkal. Nagyon nem tudtuk, hogy mennyit kell főzni 10 emberre. Tésztát és sajtot bőven vettünk (ha elfogy a szósz, még lehet sajtos tésztát enni). Úgy tervezetem, hogy a 3 literes fazékban lesz a szósz, az 5 literesben pedig a tészta. Aztán elkezdtem megpirítani a húst: kicsi lett a 3 literes fazék... Át az 5-ösbe. Így viszont csak kilónként tudtam főzni a tésztát, de jénaiban meleg maradt, úgyhogy telefon: hozzanak nagy fazekat, amiben több tésztát lehet főzni. Kisebb bonyodalmakkal, de elkészült időre, meleg maradt, finom lett, viszont sok. Nagyon sok.
Kissé elszámoltuk magunkat mennyiségileg: a milánóit szombat ebédre főztem, de még szerdán is ez volt az ebéd, a maradék szósz pedig megy a mélyhűtőbe.
Úgyhogy 2 kg darált hús, 2 kg paradicsomszósz, 2 kg tészta, 2 cs. bazsalikom és (majdnem) 2 cs. oregano kb. 20 ember milánói makarónijához elég....
Viszont nem volt haszontalan a dolog, hiszen így legközelebb lehet, hogy bevállalok egy ebédet a gyülekezeti hétvégén, és talán jobban megtippeljük 10 emberre a mennyiséget :-)

Cérnametélt

A legutóbbi szállítmányban leveszöldség érkezett.
Ez húsleveles főzésére késztetett. Finom volt, megettük, de maradt főtt hús és maradt rengeteg cérnametélt. És megint állt a hűtőben néhány (fonnyadó) padlizsán.
Mit lehetne ebből főzni? Tésztasaláta!
Kész lett és finom, de nem lett túl gusztusos. Úgyhogy cérnametélt csak levesbe vagy vargabélesnek. Másra nagyon nem használható...

0 szénhidrátos menü

Kényelmes vacsora, azaz inkább másnap ebéd a mi életgyakorlatunkban.
Végy egy anyát, aki a nagymamád kertjéből és egyéb helyekről mindenféle zöldséget szállít.
Végy egy lányt, aki esténként hazaérve ezeket már nem készíti el egyesével, darabonként, csak berakja a hűtőbe.
Végy egy férjet, aki a hűtőben mindezeket felfedezi, és minden nap elfogyaszt kb. 1 paprikát reggelire és szendvicsekbe.
Végy egy 2személyes háztartást, ahol még mindig rengeteg zöldség és finomság marad.
És vedd az időt. Ami alatt a kapott zöldségek kissé megfonnyadnak.
Mindezek ellen pedig végy pár csirkecombot. A továbbfonnyadást pedig gyorsítsd meg sütőben.
És kész is van a finom ebéd, vacsora, amiben még szénhidrát sincs :-)

Szóval vettem csirkecombot, kissé bevagdostam, ha volt otthon valamilyen sajtféle, tettem egy keveset belőle a bőre alá, majd körédaraboltam, -karikáztam a kissé megfonnyadt vagy friss zöldségeket (cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, épp mi volt) megszórtam kevés fűszerrel, sóval, aláöntöttem 2 pohár vizet és betoltam a sütőbe, egy jó 2 órára. És kész a menü. A hús adott, mivel csirkecomb sült, a köret adott, mivel a tepsit teleraktam zöldségekkel.

Időhiány - alváshiány - alkotáshiány

Ez sajnos meglátszik a blogon is: alig kerül fel valami. Pedig ötletek lennének, de az utóbbi időben néha csak aludni volt időm. Vagy még arra sem...
Nagyon fárasztó ez a félév, és nem nagyon tudom bent hagyni a munkát. Így nem csak fizikailag, hanem lelkileg is nagyon elfáradok. Így ha hazaérek, már csak aludni akarok. Vagy épp bajom van, de magam sem tudom mi, tehát semmi kedvem és ötletem alkotni. Pedig nagyon hiányzik.
Időt!

Az akácszörp halála

Idén először készítettem akácszörpöt: szedtem sok virágot, majd citromkarikákkal és cukorral áztattam őket, végül leszűrtem üvegekbe.
Már kezdetben is nagyon furcsa íze volt, de ez a furcsaság csak fokozódott, úgyhogy ma kb. 2,5 liter akácszörpöt öntöttem ki.... Zavaros volt, és furcsa illatú, inkább szagú. Sajnálom, mivel ez volt a legnagyobb mennyiségű szörpünk. Jövőre pedig nem használom ezt a receptet, hanem maradok a bodzaszörpnél bevált módszereknél, csak bodza helyett akácot teszek bele. Reméljük az beválik!
Mindig sajnálom, mikor valami ételt kell kidobni. Nem is annyira a belefektetett munka miatt, hiszen azt általában élvezem, szeretem csinálni, hanem a sok kárba ment alapanyag és el nem fogyasztható finomság miatt! Nagyjából ezért sem szoktam csak úgy befőzéshez venni gyümölcsöt, hanem a természet (és gyerekkori kertünk) adományait használom fel.
De van tapasztalat és van jövőre újra kedv! Másik recepttel! Meg hely a szőlőlekvárnak...Bár jobb lett volna ezt sok szörpivással elérni.

Zöld karkötő - javítva

Munkatársamnak, akinek a zöld filc virágot alkottam, készítettem filc karkötőt is. Azt is a vonaton, azt is rögtön átadtam, így fotó nem készült róla. Aztán szólt, hogy leesik a csuklójáról, varrjak rá kapcsot :-( Így visszakaptam, le lehetett fényképezni, és felkerülhet ide :-)
A kapcson sokáig gondolkoztam, hogyan lehetne: szalaggal, gyönggyel, gombbal...

És bevillant: korábban divat volt a mindenféle színes, apró fagyöngyökkel díszített hajgumi. Én is kaptam ilyet (másik) munkatársamtól, hogy hátha fel tudom használni. Elkezdtem a hajgumiról a fagyöngyöket kiszabadítani, és a Félkész ékszerek fiókban várják sorukat. Most 2 ilyen zöld fagyöngyből áll a kapocs az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a karkötő hímzéséhez is felhasznált zöld hímzőfonalból képeztem hurkot.
Maga a karkötő amúgy filcből van, filc rátétekkel, és virág alakú flitterekkel.

Csodahátizsák

Férj csodatarisznyájából, azaz csodahátizsákjából kedden az alábbi kirakó került elő:

Írország Fanad Head világítótornyát ábrázolja, 1500 darabos, 85x58 cm-es lesz - ha kész lesz. Ehhez nem csomagoltak ragasztót, de ezt talán nem is fogjuk lekenni. Annyira nem egyenként bepróbálkozósnak tűnik, és szinte furcsa, hogy nagy darabokból áll, és nem egyforma mintájúakból. Aztán majd kiderül, meddig rakjuk...
A toronyról:
Írország északi csücskében található, mellette több házzal, sziklákon, amit jó lesz majd kirakni ;-)
A tornyot keresve találtam egy oldalt, ahol az ír világítótornyokat lehet egy interaktív térképen megkeresni, majd a részletes leírásukhoz eljutni.
A térkép: http://commissionersofirishlights.com/cil/aids-to-navigation.aspx
És konkrétan Fanad Head tornyának története és leírása: http://commissionersofirishlights.com/cil/aids-to-navigation/lighthouses/fanad-head.aspx

Takarítás

Nemrég küldtem emailt egy ismerősnek, korábbi beszélgetésünkre reflektálva, aztán gondoltam ide is leírom gondolataimat épp most a takarításról.
Már korábban olvastam a neten valahol egy FlyLady nevű programról, amivel rendszeresen, apró darabokban takarítva lehet rendet tartani. Volt, hogy kb. 3 napig tartottam, akkor bevált, aztán megint volt valami, ami miatt megint 11-re értük haza, amikor már semmit sem lehet csinálni... Meg tervbe vettem már táblázat készítését, hogy tervezettebb legyen pl. a mosás, ágyneműcsere, vasalás, porszívózás, de még mindig csak terv... A nálunk tartott házicsoportok, vendégségek, társasozások kifejezetten jót tesznek a lakásunkkal: előtte takarítunk, közben lemehet egy mosás. Én sem szeretek takarítani (Férj tudna erről mesélni, ő sokkal rendezettebb, rendszerezettebb), ez néha látszik a lakásunkon is, és néha meg bedühödök, akkor nekiesek, kidobok, kitakarítok olyan dolgokat, amiket már nagyon régóta nem. Kb. ilyenkor kapnak az ismerősök magazinokat, egyéb mindenféléket. Meg néha ilyen címszóval ülök le kreatívkodni, hogy az addig külön tárolt üres kartondobozt és csomagolópapírt eltüntessem: dekuzott ajándékdobozt gyártva belőle, vagy kivágjam a kreatívkodható papírokból azokat a motívumokat, amiket majd fel akarok használni, vagy július közepén karácsonyi képeslapot gyártsak. De a katalógusszekrényt nagyon szeretem! Sok kicsi fiók, amiben áttekinthetően lehet tárolni a mindenféle, leginkább kreatív apróságot. Van elég fiókja, hogy ne sajnáljak valamelyikbe csak kevés dolgot tenni, aztán ha mégis kinőtte még lehet bővíteni is. Annak nagyon örülök! De már odáig eljutottunk, hogy nyaralás alatt szellőzik az ágynemű, szárad a huzat, üres a mosogató, és még a csöpögtető is. Sokkal jobb így hazaérkezni! Aztán a csomagból is rögtön 5 kosárba megy a szennyes, színek szerint. Most, hogy nyáron eggyel több szabad esténk volt otthon, talán picit a kreatív halom is megcsappant. Igyekszem arra is tudatosabban figyelni, hogy amit lehet már főzés közben elmossak, vagy max. rögtön utána. És a vendégek után is már este elmosogatunk, amíg a másik fürdik. Így kisebb a halom :-) De még van mit fejlődni!

Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. 

Biciklizés = lekvár + szörp

Péntek délután bicajozni volt kedvünk, pontosabban egész héten, de csak pénteken volt rá időnk. Aztán majdnem akkor sem. Az eredeti terv szerint elbicikliztünk volna Szentendrére és vissza, közben pedig bodzabogyót szedtünk volna. De csak volna, ugyanis leszakadt a felsővezeték.... Kb. másfél órával később értem haza, körbebuszozva, büdösen, koszosan, fáradtan. A módosított terv szerint tekerünk, ameddig bogyót nem találunk, vagy addig, hogy még világosban hazaérjünk. Így csak a Római partig jutottunk, ahol viszont nem bodzabogyót, hanem aprószilvát találtunk. És szedtünk. Gyors bevásárlás a boltban, hogy le tudjuk mérni a gyümölcsöt (otthon nincs csak személymérlegünk): 4,5 kg. Aztán megfőztem, lett belőle lekvár és szörp, és egy nagy tejfölösdoboznyi mag. Mivel nem volt kedvem a nyers gyümölcsöt kimagozni, odaraktam főni, és a gyümölcspépből halásztam a magokat, miközben átszűrtem szörpnek, a fennmaradó sűrűjéből pedig lett a lekvár. Hát legközelebb lehet, hogy inkább kimagozom... A magokkal meg majd babzsákot töltünk, hasonlóan a meggymaghoz.
Az üvegek bekerültek a kamrapolcra az akácvirág-, bodzaszörp, faeperlekvár mellé.

Ami még idén reményeim szerint mellékerül: aprószilva-, faeper- és bodzabogyó-, szőlőlekvár, szederszörp és/vagy szederlekvár, gyömbérszörp, fagyasztott sárgabarack, magozott meggy + levendula. Csak legyen hozzá gyümölcsöm, kedvem és időm, meg üvegem :-)

Képeslap - esküvőre

Munkatársam esküvőjére készített képeslap, azaz munkahelyi kötelesség az alkotás, kreatívkodás ;-)
Annyira nem lett kifejezetten esküvős, de a menyasszony búzavirágból szeretett volna csokrot, így a minta adott lett, a kivágat pedig szívszerű.
Szalvétáról származik a virág, amit rádekuztam a kartonra. Mivel nem tudok pont csak a szalvétára ragasztót kenni, az egész felületet átkentem a kötészeti ragasztóval, amitől csillogós lett a lap, és így még jobban is néz ki. Gondoltam még az alsó sarkakba 2 csigamintát nyomdázni, de végül nem tettem, számomra valahogy túlságosan elütött volna.

Képrendezés eredménye

Kicsit rakosgattam a fényképeket a gépen. Ennek eredményeként megtaláltam 2 legelső fonott kosaram képét, amint épp esküvői díszben pompáznak. Ugyanis a templomi szertartás után az udvaron volt egy kis állófogadás, és a sós sütiket a krepp papírral kibélelt, felmasnizott kosaraimban tálalták.
A kosarak 1 hét alatt készültek, és naponta utaztak a bicaj csomagtartóján félkész állapotban az otthoni áztatás és a fonás helye között:
reggelente áztatás után
délután fonás után, áztatás előtt.
Aztán a következő nyáron hatalmas aszalótálat, azaz nagy alapterületű, de alacsony peremű kosarat fontam, azóta pedig csak gyerekfoglalkozásokon van alkalmam fonni, de akkor nagyon élvezem.

B betűs helyek tornyai

Erre a bejegyzésre szinte minden világítótornyokkal kapcsolatos taget ráaggathattam, mivel tornyokban bővelkedő időszakon vagyunk túl. Sőt, mit vagyunk túl rajta, benne vagyunk a közepében!

Jártunk ugyanis a belga tengerparton, ahonnan a hazahozott tornyokat még nem mutattam be, pedig származik onnan képeslap, éjjeli fény, ajtófelirat, hűtőmágnes...
Valamint jártunk Berlinben és a német tengerparton, ahonnan szintén rengeteg mindent hoztunk. Ezek közül még csak a névnapi és a szuvenír adagot kaptam meg, egy része még vár rám, mivel a szülinapom még hátravan :-)
A kettő között pedig Baján jártunk, ahonnan szintén sok toronnyal tértünk haza, mivel Férjtől mindenféle konyhai tornyot kaptam, lévén, hogy könyvtárosférj lett és felfedezte a tornyokkal teli boltot.

Névnapi virág

Már egy ideje tervezem filcből kitűzők gyártását. Aztán egy vonatúton megterveztem a virágformát, kivágtam, összevarrtam, és kész lett az első példány: munkatársam születésnapjára - 2féle zöldben, Mivel rögtön átadtam így sajnos fénykép nem készült róla.
Aztán az akkor megrajzolt virágformát fejlesztettem tovább: szkenner és szövegszerkesztő :-) segítségével kisebb virágformákat is alkottam, ami alapján a hétvégén színes névnapi virág kerekedett.
Ez lett az első típus, egyre kisebb virágokból virágos fliterrel összevarrva, de gondolkozom még a további lehetőségeken.

Meglepetés

Az elmúlt egy hetet megint távol töltöttük az otthoni világítótornyoktól, és újabb B betűs helyen jártunk, valódi tornyokat keresve.
Visszatérve azonban azt tapasztaltuk, hogy gyarapodott az online és a papír alapú toronygyűjtemény is. És ezek nem a mi fényképeink és szuvenírjeink!
Az online:
egy kép a Facebookon, amit egy ismerős fényképezett Norvégiában nekünk.
A papír:
egy képeslap, amit Angliában járó gyülekezeti tagunk küldött, mivel a toronyról eszébe jutottunk :-) Köszi, Emőke!

Világítótorony a farmon

Fent vagyok a Fészbúkon, s játszom a FarmVille-lel is. Ez van... Elkezdtem, aztán benneragadtam, de már annyira nem köt le, és nem újdonság, csak nincs kedvem leirtani mindent. DE most végre: Világítótornyom van!!!!! A farmon tematikus időszakok szoktak lenni, amihez kapcsolódóan mindenféle érdekességet lehet venni. Most épp svájci Alpok és New England az aktuális téma. A New England téma jelképe pedig Peggy's Cove világítótornya a Peggy's Point Lighthouse, amit virtuálisan meg is lehet venni. Vettem is 2 db-ot :-) Ott forognak és világítanak a farm 2 sarkán :-)
A Peggy's Point Lighthouse Kanadában, Új-Skóciában van, közel a Prince Edward Islandhez, és Kanada egyik leghíresebb tornya: sziklaszirten álló, nyolcszögletű fehér épület, piros tetővel.

Világítótornyok 2 város között

Avagy a belga tengerparton mindenhol csokit és világítótornyot látni.

Mikor átvillamosoztunk Oostende-ből Nieuwpoortba, akkor a villamosból láttunk egy üzletet, aminek kirakata tele volt világítótornyokkal, úgyhogy visszafelé jól le is szálltunk, körbenézni.

A bolt, amit találtunk elvileg csokibolt volt, de a csokikat lehetett mindenféle világítótornyos és egyéb edénybe is kérni. Volt ott müzlistál, különböző méretű bögrék, kávéskészlet, fali és asztali sótartó, kancsó, vajtartó stb. Tornyos konyhai porcelánból 2 mintájuk volt: a komor fekete és a giccses világoskék, így nem vettünk sem csokit, sem tornyot. Ez volt a bolt egyik fele, a másik felében pedig mindenféle tengerei témájú, így hajós, sirályos, világítótornyos mindenfélét lehetett kapni. Balra a csokiedények, jobbra a mütyürrészleg.

Aztán Oostendeben megtaláltuk ennek a boltnak a testvérét, ahol ugyanezekbe a konyhai porcelánokba lehetett a csokit kérni. De itt ötletesebbek voltak, mivel akár a tornyos apróságokat is összecsomagolták csokival. Kedvencem a kirakatban lévő világítótorony formájú polc volt.

De láttunk tornyot ékszerüzlet kirakatában, étterem falán, képeslapon, naptáron....
És volt, amit haza is hoztunk!

Újabb hétvége - újabb tornyok

Ezúttal a hétvége sk tornyokat hozott, ugyanis szombat délután kitekertünk a Városligetbe, ahol egy családi imanapra bukkantunk, amit egy gyülekezet szervezett. Már eléggé a végére értünk ki, de így is sikerült a kézműves, gyerekfoglalkozásokon világítótornyos képet és képeslapot alkotni. A képnél tetszett, hogy a falapra már eleve ráragasztottak egy akasztót, így könnyebben hasznosítható az alkotás. Mi még keressük a szöget, hogy megkapja végleges helyét.

A képeslap szalvétájánál pedig nagyon aranyos bárányok legelésznek a torony mellett. Erről pedig egy világítótornyos társasjáték, a Land unter jutott eszembe. Ennek lényege, hogy emelkedik a víz, és szegény bárányokat úszógumikkal lehet megmenteni. A vízszint emelkedését pedig a vízzel ellepett világítótoronnyal jelzik :-)


Ja, és mindkét szalvéta az újdonság erejével hatott rám, ami jó, hiszen már rengeteg tornyos mintájú szalvéta van már otthon.

Belga tornyok 2. - Nieuwpoort

Miután megnéztük Oostende világítótornyait, kerestük az eljutási lehetőséget Nieuwpoortba, ahol további tornyokat talált Férj. A 2 város közötti közlekedés elsőre nem volt számunkra kideríthető a netről, azt gondoltuk valami busz vagy vonat jár arra. De nem: villamos! Körülbelül ugyanúgy mint a Balatonnál a vonat: a víz mindig a sín túloldalán van. Tehát a villamos közvetlen a föveny mellett ment! És befújta a szél a homokot az ablakon, meg a sínekre, így néha alig lehetett látni a síneket a ráfújt homoktól. Mindenesetre vicces volt. Az alábbi linken látszik a tengerpart villamosról egy kép a homokban :-) Mi azért ennyire szép helyen nem mentünk vele, de élveztük, és teljesen zsúfolt volt mikor felszálltunk.
Így aztán elvillamosoztunk a belga tengerpart egy másik városába, ahol újabb 3 torony várt ránk.
Nieuwpoortnak szintén 3 világítótronya van, hasonló elrendezésben, mint Oosteende-ben: 1 nagyobb a parton, és 2 kisebb a mólókon, a kikötő bejáratánál.

Először a parti tornyot fedeztük fel, amihez világítótoronnyal jelölt utcatáblák vezettek, át a jachtkikötőn, a madárrezervátumon, a katonai terület és nyúllakások mellett. A piros-fehér csíkozású, 2 körterasszal is rendelkező toronyhoz sajnos nem lehetett teljesen közel menni, mert már lakatlan. Pedig annyira aranyos kis házikó volt mellette. Szívesen eltöltenék ott egy kis időt!

A móló tornyait a tengerparton, a fövenyen közelítettük meg, és ekkor értettük, meg a kagylóhéjjal leszórt ösvényeket. Először ugyanis csodálkoztunk, hogy az ösvény kagylótörmelékkel van leszórva, pazarlásnak tekintettük, hogy a csodaszép kagylóhéjakat összetörik, és zúzalékként használják, aztán rájöttünk, hogy mindenhol ez van, és rengeteg. Nem is kezdtem el kagylóhéjat gyűjteni, mivel nem tudtam volna abbahagyni....
A fövenyen sétálva, dacolva az elemekkel (szél) jutottunk el az egyik mólóhoz, és annak kicsi tornyához. A kicsi, fekete aljú és zöld tetejű, de fehér fém épülethez közel mehettünk, így megfoghattuk, és fotózkodtunk vele :-) És itt is a bal (?) oldali toronynak, azaz nem ennek, hanem a másik mólón álló, csak távolról szemlélt kicsi toronynak volt ködharangja.
A part és a tornyok után elsétáltunk megnézni Nieuwpoort városát is, ahol további világítótornyokat találtunk, de ez már egy másik bejegyzés története.

Belga tornyok 1. - Oostende

Oostende
Ennek a belga tengerparti városnak elvileg 3 világítótornya van, ebből 2 volt csak látható, és egy harmadik, toronyszerű építmény, ami a 1/2 torony lett a napunk 5 1/2 tornyából.

A hatalmas, nagyon magas, kék-fehér csíkozású tornyot, név szerint Long Nelle világítótornyát csak a távolból szemléltük. Ez nem volt nehéz, mivel a kikötőben, raktárak között álló épület 57,5 m méter magas, így bár az öböl túloldalán áll, jól látható. Sőt, leszállva a vonatról, már a vasútállomáson is a torony látványa fogadott minket. Így nem tettünk egy hatalmas kerülőt, hogy fél méterről is láthassuk ezt az egy tornyot, hanem inkább mentünk további világítótornyokat keresni.

A kép háttérében Long Nelle, előtte a 1/2 torony , valamint a móló.

Kisétáltunk a mólón lévő kisebb toronyhoz is. Elvileg a GMaps és egyéb oldalak szerint is a kikötő mindkét oldalán van 1-1 móló, 1-1 világítótoronnyal, de mi csak a település felőli, a bal(?) oldali mólót és tornyot láttuk, a másik oldalon móló sem volt, nem hogy torony...
A Mongomery-dokkon (nem LMM, hanem másik Montgomery, de Montgomery!) sétálva, hatalmas sirályok között jutottunk el a létező móló kicsi tornyához. A ködharanggal is rendelkező fém építmény a móló végén, egy kis kávézó mellett, a hatalmas hullámok felett áll. Fotózkodtunk vele, melegedtünk a kávézóban, aminek pultot díszítő világítótornyát szintén lefotóztuk, és megettük a reptéri kuponból vett csokit.

A város azonban tele volt világítótornyokkal és világítótornyokat árusító boltokkal. Az első egy tengerészeti apróságokat áruló bolt (Le Galion) volt a móló mellett. A hajók, csomók és tengeri medvék mellett rengeteg világítótornya is volt: lámpa, képkeret, hőmérő..., amiből mi egy hűtőmágnest vásároltunk meg. De nagyon tetszett az ajtótámasz is!

Lekvárszezon kezdete

Nyár van, érnek a mindenféle gyümölcsök, lehet enni és gondolva a télre: raktározni. Ennek jegyében el is készült az idei első lekvár: faeper.
Egyik nap munka után sétálni indultam a környéken, felkeresve az eperfákat. Mivel a szokásos szomorú eperfáimon csak nagyon apró eprek voltak, mentem tovább, a nehezebben elérhető gyümölcsökhöz. Szedtem-szedtem, gyűlt a szatyorban, a kezem lila lett, hamarosan indult a vonat.
Mivel nincs otthon mérlegünk, csak mérőedény, elmentem bevásárolni és epret mérni :-) Csak fél kg-ot sikerült szednem, ennek nagy része pedig fehér is... Hogy kipróbálhassam az otthon lévő zselésítő, cukorspórolós csodaszert, legalább másfél kg gyümölcs szükségeltetik, így gyorsan vettem hozzá almát. Ennek Csiga örült, aki a lereszelt almák csutkáit rágcsálta éjszaka.
Az almának köszönhetően idén nem csak 1 üveg faeper lekvárom lett, hanem 5 normál és 1 nagyon apró üveg, valamint nem gyönyörű mélybordó, hanem igazi babarózsaszín színe lett. De mindez az ízén semmit sem változtat. Kevésbé domináns benne az eper, de finom!
Be is kerültek az akácvirág és karamellás bodzaszörp mellé a kamrapolcra.

Ami még idén reményeim szerint mellékerül: aprószilva-, faeper- és bodzabogyó-, szőlőlekvár, szederszörp és/vagy szederlekvár, gyömbérszörp, fagyasztott sárgabarack, magozott meggy + levendula. Csak legyen hozzá gyümölcsöm, kedvem és időm, meg üvegem :-)

1 hétvége - 6 torony

A hétvége tornyokkal teli telt, ugyanis 6 világítótoronnyal gazdagodott az otthoni gyűjtemény. Lett függesztő, ajándéktasak, 2 dugó, 1 csipesz és 1 képeslap. Így hasznos tornyokkal gazdagodtunk.

Kezdődött pénteken, amikor egy minden350forint boltban egy világítótornyos függesztőre bukkantam, és nem tudtam otthagyni. A 2 rövid függeszték egyikének tetején van egy kissé pagodás világítótorony, alatta pedig csigák, tengeri csillagok, A másik tetején sirály figyel. 

Aztán a sarki virágboltban vásároltunk be, aminek kirakatában észrevettünk egy tornyot.

Ennek eredménye lett a 2 dugó, a csipesz és a dísztasak. Így az eddig meglévő Bodie Island mellett már Thybee Island és Cape Henry világítótornya is dugó formájában van a toronypolcon. Ezzel kiegészült az eddigi 1 db dugó, így egy újabb algyűjtemény kezdődött el a toronygyűjteményben.

Bár csak 1 toronyért mentünk be, a virágboltban Férj további, elrejtett világítótornyokat fedezett fel, így vettük meg az ajándéktasakot, ami a németek kedvenc tornyát, Roter Sandot ábrázolja és az ajándékkísérőként használatos minicsipeszt.( A csipesz méretét talán jellemzi, hogy a képen mellette egy golyóstoll vége látszik.)

Vasárnap este pedig a nemrég Angliában járt 2 gyülekezeti tagtól kaptam egy képeslapot, amin egy fehér világítótorony van és egy ige. A lapról sajnos nem derül ki, hogy pontosan melyik világítótornyot ábrázolja.

És ez az egyetlen, ami nem magyarországi beszerzésű a sok hétvégi toronyból. Ezzel a képeslappal egy újabb taget is bevezethetek a blogon: világítótorony-keresztény, amit a régebbi bejegyzésekre is alkalmazni fogok. Ugyanis rengeteg olyan torony van, ami keresztény (naptár, képeslap, igéskártya, könyvborító), és otthon is egyre több, így szükséges.

 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.

Papagáj

A címmel ellentétben nem gazdagodtunk újabb állattal otthon, épp csak nagyon finom csokival!
Férjtől ugyanis Pavot nevű csokit kaptam, amit mi csak papagájnak hívunk, mivel először félreolvastuk a nevét Parrotnak, ami meg papagájt jelent.
Egyszer karácsonyra kaptuk, még 2007-ben. És azóta emlegetjük, mert nagyon finom. Mikor voltunk Bécsben próbáltunk hozni, de nem lehetett kapni. Ugyanaz a cég gyártja amelyik a Mercit, de ezt csak Bécsben és csak egy boltban árulják. Így annál nagyobb  volt a meglepetés, hogy a 2. házassági évfordulóra ezt kaptam Férjtől! Pont 2 hónapja :-)Köszönöm!
És át kellene nevezni mákká, mert a Pavot francia és azt jelenti.

Belgium - 1 nap alatt 5 és 1/2 torony

Megint távol voltunk, ezúttal Brüsszelbe vezetett utunk. És ha már arra jártunk, tornyot kerestünk!
Így jutottunk el Oostende-be és Nieuwportba, a belga tengerpart 2 városába, és láttunk 1 napon 5 és 1/2 valódi világítótornyot!

Utazás előtti maradékhasznosítás

Közel egy hétre elmentünk nyaralni, így a hűtőt ki kellett üríteni, azaz a romlandó ételeket elpusztítani. Ebből egy új ételkreálmány született.

Volt otthon:
- főtt rizs
- tojás
- paradicsom.
És nem volt:
- idő.
Így rizses-paradicsomos rántottaféle született. Gyors volt, és finom lett, na meg laktató.

Nyakláncok

Van néhány nyakláncom, amiket még nem fotóztam le a blogra, így eddig még nem kerültek fel. De mivel hordom őket, engem lefotóztak velük, így mégis felkerülhetnek.
Az első: fekete-fehér folyatásos tűzzománc medál a Gyerekszigetről, talán 2008-ból.

Megszerettem az olyan medáltartó zsinórokat, amik nem csak egy madzagon, hanem a több, különböző színű zsinóron lógnak, kiemelik a medál színeit. Ha pedig még szaténszalag is van benne, az külön jó :-)
A második: fagyöngyökből gyerekfoglalkozáson fűzött lánc, talán 2009-ből.

A sok szalag mellett a damilra fűzött láncokat is szeretem: vicces, ahogy láthatatlanul lógnak a nyakban. Ez különösen kedvencem, mindenféle színhez lehet hordani (kék, zöld, narancssárga), és nagyon vidám.

Hímzés - régről

Nemrég voltunk otthon, ahol anyunál, a gyerekkori szobámban még rengeteg régi alkotásom ott van.
Ez az árvácskás keresztszemes hímzés egyike ezeknek. A minta eredetére nem emlékszem, talán Ellen Maurer Stroh egyik ingyenmintája, de most nem találom az oldalán.
Fotózva az udvaron a pipacsmező mellett :-)