Egy péntek délután...

... sétálni indultunk Férjjel a környéken. Vicces helyen lakunk, kertes házak mellett, 10 percre a metrótól, de teljesen olyan érzés, mintha nyaralóövezetben lennénk. De nem csak a környezet olyan nyaralós, hanem az emberek is, akik például kiülnek a kertjükbe olvasgatni, vagy grilleznek a teraszon. Szóval elindultunk egy ilyen "nyaralós" sétára, és útközben találtunk egy kilomtalanított szekrényt. A hátlapját hazavittük, és mindenfélét fűrészeltünk belőle. A kartonszerű vékony préselt falemezt könnyű volt lombfűrésszel is alakítani. Elsősorban persze világítótornyok készültek, de vágtam ki csipketartó lapos orsókat, ajándékcsomagra való teáscsészét és szíveket is.
Hogy a fűrészelés ne koszoljon a lakásban, kiültünk a belső udvarra, vittünk sámlikat, dörzspapírt, könyvet, majd a szabadban vacsoráztunk. Szóval alkotó mininyaralás keletkezett belőle.
Aki kidobta a szekrényt, biztosan nem gondolta, hogy ennyire örülünk neki, és ilyen jó programunk lesz. Mire beesteledett, az egyik hátlapot teljesen feldaraboltunk, smirgliztük, már csak a festésre várnak az elemei, a másikat pedig kezelhető méretűre aprítottuk.
Két szívecskét rögtön fel is használtuk, és másnap a nászajándékra került belőle.