Félkezes alkotások

Lassan újra alkotok, bőszen nyüstölöm a varrógépet, de abban az időben sem voltam teljesen tétlen, amikor jobbkezesként a jobb csuklóm zöld gipszben pompázott. Főleg az első napokban hiányzott nagyon, hogy tétlen vagyok, és ekkorra esett Óbudán a Korok napja nevű rendezvény, ahol kipróbáltam a bal kézzel festést, és a fél kézzel kosárfonást. Bár ez utóbbit inkább három kezesnek kellene nevezni, mert Férj két keze volt, ami helyettesítette a hiányzó egy kezemet. Ő fogta a készülő kosarat, tartotta szorosan az előző szálat, míg én a kettős gyűrű aktuális szálát vezettem. Együttműködés volt a javából, akár házasságra felkészítő feladatként is el tudnám képzelni :-)

A balkezes, fél kezes lét alatt hihetetlen volt szembesülni azzal, hogy a világ mennyire kétkezes, és azon belül is mennyire jobbkezes.

Rengeteg, addig természetesnek számító mozdulat előtt kellett elgondolkoznom, sőt néha segítséget kérnem.

Lelassultam, átértékelődött sok minden, más dolgok lettek fontosak, másként tekintek a körülöttünk lévő világra.