Péntek délután bicajozni volt kedvünk, pontosabban egész héten, de csak pénteken volt rá időnk. Aztán majdnem akkor sem. Az eredeti terv szerint elbicikliztünk volna Szentendrére és vissza, közben pedig bodzabogyót szedtünk volna. De csak volna, ugyanis leszakadt a felsővezeték.... Kb. másfél órával később értem haza, körbebuszozva, büdösen, koszosan, fáradtan. A módosított terv szerint tekerünk, ameddig bogyót nem találunk, vagy addig, hogy még világosban hazaérjünk. Így csak a Római partig jutottunk, ahol viszont nem bodzabogyót, hanem aprószilvát találtunk. És szedtünk. Gyors bevásárlás a boltban, hogy le tudjuk mérni a gyümölcsöt (otthon nincs csak személymérlegünk): 4,5 kg. Aztán megfőztem, lett belőle lekvár és szörp, és egy nagy tejfölösdoboznyi mag. Mivel nem volt kedvem a nyers gyümölcsöt kimagozni, odaraktam főni, és a gyümölcspépből halásztam a magokat, miközben átszűrtem szörpnek, a fennmaradó sűrűjéből pedig lett a lekvár. Hát legközelebb lehet, hogy inkább kimagozom... A magokkal meg majd babzsákot töltünk, hasonlóan a meggymaghoz.
Az üvegek bekerültek a kamrapolcra az akácvirág-, bodzaszörp, faeperlekvár mellé.
Ami még idén reményeim szerint mellékerül: aprószilva-, faeper- és bodzabogyó-, szőlőlekvár, szederszörp és/vagy szederlekvár, gyömbérszörp, fagyasztott sárgabarack, magozott meggy + levendula. Csak legyen hozzá gyümölcsöm, kedvem és időm, meg üvegem :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése