„Amikor Nagyapó még kisfiú volt, Laura, a vasárnap nem vasárnap reggel kezdődött, mint most, hanem szombat este, amikor a nap lenyugodott. Akkor mindenki abbahagyta a munkát, a játékot.Végre!!
Ünnepélyes volt a vacsora. Utána Nagyapó édesapja felolvasott egy verset a Bibliából, és mindenki némán, mozdulatlanul hallgatta. Aztán mindnyájan letérdeltek és édesapjuk hosszú imádságot mondott. Amikor elhangzott az – Ámen! -, felkeltek, ki-ki fogott egy gyertyát, ment lefeküdni. Egyenesen ágyba bújtak, nem volt játék, kacagás, de még beszélgetés sem.
Másnap hideg reggelit kaptak, mert vasárnap főzni sem volt szabad. Utána ünneplőbe bújtak és elmentek a templomba. Gyalogszerrel, mert a lovakat befogni is munka – márpedig vasárnap nem volt szabad munkát végezni. Lassan, ünnepélyesen mentek, egyenesen maguk elé néztek. Nem volt szabad tréfálkozni, de még mosolyogni sem. Nagyapó és két testvére ment elöl, édesapjuk, édesanyjuk pedig mögöttük.
A templomban Nagyapónak meg a két bátyjának két teljes óra hosszat kellett nyugodtan ülnie és hallgatnia a prédikációt. Jóformán fészkelődni sem mertek a kemény padban. Még a lábukat sem merték lóbálni, sem a fejüket forgatni, hogy az ablakot, a falakat vagy a templom mennyezetét nézegessék. Mozdulatlanul kellett ülniük, és a szemüket egy pillanatra sem vehették le a prédikátorról.
Istentisztelet után lassan hazamentek. Beszélgethettek út közben, de csak halkan, és nem volt szabad mosolyogni sem. Otthon hideg ebédet ettek, amit előző nap főztek meg. És egész hosszú délután során egymás mellett ültek a lócán, és a katekizmust olvasgatták, míg csak le nem ment a nap és vele elmúlt a vasárnap. ...”
Szinte hallani a gyerekek megkönnyebbült sóhaját.
Nem tudom hogyan is kellene megtartani a vasárnapot, de hogy ebben a leírásban nem sok van a vasárnap valódi lényegéből, az ünnepből az biztos.
Nincs kialakult rendünk a vasárnapra: az egyetlen fix, hogy 17-re megyünk istentiszteletre. A többi spontán alakulni szokott: társasozás, teázás utána, esetleg múzeumozás előtte, vagy családi ebéd. Igyekszünk odafigyelni, hogy vasárnap van, de semmi szabály, vagy szokás nincs benne. Amíg ketten vagyunk ez szerintem nem baj, de ha majd többen leszünk, jó lenne valami fix rendet kialakítani. Még nem tudom, hogy ez pontosan miből is fog állni. Ehhez még bölcsességre van szükségem. De olyat szeretnék, ami után nem a végre felszabadult sóhaja hangzik el.
A mese folytatásáról nekem mindig az én három fiam jut eszembe, hogy ezek mit fognak majd együtt csinálni, ha akkorák lesznek:)
VálaszTörlésNálunk annyi a rendszer, hogy ez az a nap, amit fölszabadultan együtt töltünk, és tényleg egyikünk sem dolgozik, és már ez óriási különbség a hét többi napjához képest! A többi változó, olyasmi, mint nálatok. Már gondolkodtam, hogy nem ártana-e egy kicsit rendszerebb rendszer, de egyelőre ez van:)