Búcsúkosár

Nyáron a bezárás és a kötelező szabadság alatt ketten voltunk bent ügyeleten. A második hét vége felé egy beszélgetésnél felmerült, hogy mit is szeretnénk még tanulni, munkatársam említette a kosárfonást, én pedig mondtam, hogy majd a következő nyáron, ha majd újra együtt ügyelünk, akkor megtanítom. Ebből végül nem lett semmi, mert az említett munkatárs munkahelyet vált, a héten dolgozott utoljára. Így a kosárfonást végül nem tudom megtanítani, de búcsúajándékként egy kis ceruzatartó kosarat készítettem neki.
Aljkaróm nem nagyon volt otthon - csak a szögletes kosár aljáról levágottak, ami volt az is rövid volt, és némelyik végig kettéhasadt, így 6 helyett csak 5 karóból készítettem az alját (2 hasítottba 3 keresztben). Az alj megfonása után beszúrtam az aljkarók oldalaihoz 2-2 vesszőt (nem mindegyikhez pont 2-t, próbáltam arányosan elosztani), ebből hármasgyűrűt készítettem (2 előtt, 1 mögött le), majd meggyökkentve ebből lettek az oldalkarók. Az oldalát berakással fontam, az egyes rétegeket 3 szálból font hármasgyűrűvel zártam le, majd copfszegéssel szegtem. Az ovális kosárnál a könyv leírása alapján dolgoztam, az nem lett olyan szép, most a rajzok és a hármas párok kialakulása után a hajfonás alapján fontam, ez már majdnem olyan lett, mint kellene lennie, már csak a befejezésre kell rájönnöm. A karókat továbbra sem tudom irányítani, nem tudom a kosarat pont úgy formálni, ahogy szeretném, de már egész kosárszerű valamit kaptam. Szóval van remény!