Valahogy ez volt az érzésem tegnap este, amikor főztem a mai ebédünket. Pedig nem volt benne semmi extra úgy külsőleg, de valahogy mégis ilyen lett. Pulyka apróhúsból készítettem egy mustáros ragut, amihez köretnek gersli készült. Az egyik sárgás-fehéres, a másik szürke. Nem tipikusan azok a kajaszínek, de finomak.
Szóval a recept, kicsit a rögtönzés és maradékfelhasználás jegyében:
Mustáros ragu
- 40-45 dkg pulyka apróhús
- 1 fej vöröshagyma
- pár gerezd fokhagyma
- 1-2 ek. mustár
A vöröshagymát üvegesre pároltam kevés olajon. Mikor már majdnem kész volt, hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát is. Rátettem az darabokra vágott húst, kicsit megpirítottam, majd felöntöttem vízzel. Lefedve főztem, de mivel túl híg lett a szaftja, raktam bele egy kevés mustárt,* majd ezzel is főztem - immár fedő nélkül. Mikor kissé besűrűsödött, nem felejtettem el, és raktam bele egy kevés sót is, majd lekapcsoltam.
A köretnek készített hántolt árpánál, azaz gerslinél sosem tudom, mennyi vízben és hogyan is szoktam főzni, de most jó lett, úgyhogy: 2 rész víz, 1 rész gersli, kevés só. Felforralni, majd lefedve állni hagyni - sokáig, legjobb egy éjszakát.
* A hűtőben egy ideje kallódott egy műanyag flakonos mustár, ezt öblítettem ki kevés vízzel, és adtam a raguhoz.
