Kosár, kosár, kosár

Nagyon szeretem a kosarakat, majdnem úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, lehet:

• szögletes, 
• kerek, 
• fedeles, 
• alacsony, 
• magas, 
• hasított vessző, 
• tengerifű, 
• peddignád, 
• szövettel bélelt, 
• dédnagymama által tejeszacskókból horgolt, 
• akár műanyag is...

Aztán tárolunk bennük mindenfélét: varrni való lyukas zoknikat, horgolótűket, csatokat, tusfürdőket, fűszeres zacskókat, adventi naptárat, papírtörlőt, borotvahabot, gyümölcsöt, zoknikat, húsvétkor tojásokat, karácsonykor gömböket...
Kamaszként megtanultam a kosárfonás alapjait, néha otthon is próbálkoztam vele, de inkább mindenféle foglalkozásokon szoktam fonni. Legutóbb a Néprajzi Múzeumben fa alapra egy fokhagymatartó kosárka készült, olyan gyorsan, hogy alig látni a kezem, de a teteje még hiányzik.