A fonó kurzus után nagyon vártam a Gyapjúnapot Csillaghegyen. Rengeteg jót és sokat meséltek róla, több különböző forrásból. Aztán szombaton (egy hete) elmentem a rendhagyó és maszkos alkalomra, ahol gyönyörű, kézzel festett és kézzel font, egyedi és megismételhetetlen fonalakat láttam, de nagyon-nagyon drágán. Úgyhogy elhatározásra jutottam: akkor vehetek ilyen fonalat, ha
- lesz konkrét tervem, hogy mire fogom használni (elég annyi, hogy szeretnék egy pulcsit vagy kardigánt)
- legyen annyira konkrét, hogy tudjam, mennyi anyag kell hozzá
- megtanulok (újra) kötni (a kötéshez kevesebb fonal is elég, mint a horgoláshoz)
De előtte:
- elhasználom az otthoni maradék mindenféle fonalat, amit még turikban vettem: fél-egy gombócok, címke nélkül
- megfonom (vagy elnemezelem) az otthon lévő gyapjút
- elhasználom a saját festésű és fonású gyapjúfonalaimat.
Az egyes pont jegyében a héten befejeztem egy félkész sálamat.
Aztán szerveződött egy online kézimunkaklub - szintén a molyon, ezen befejeztem a sál alapját, azaz elfogyott az a szűk gombóc kék fonal, aminek 2 szálából készült. Félreraktam, állt. hogy mit is kezdek vele.
Jött a Gyapjúnap és az elhatározás, így tenyérnyi méretű kis gombócokból virágokat és leveleket horgoltam a két végére. A kupac csökkent, a maradékok szintén, de lett egy hippi sálam.
Közben volt egy olyan pont, amikor a sálat rövidnek találtam, de az egyik oldalán már ott voltak a virágok, az összefogott két árnyalat círmossága már túl sok volt, de az online alkalmon a lányok meggyőztek, hogy elég hosszú lesz így is, nem kell hozzá több, inkább legyen több és hosszabb virág a végén.
