2009. október 9., péntek

Kosarat fontam

... most úgy tényleg és igazából: rendes vesszőből, hasított aljkarókkal. Újra érezhettem a vizes vessző illatát. Mindezt egy pláza gyerekfoglalkozásán... Ez lett az eredménye.

Kenyértartó kosárnak készült, ugyanis kicsi asztalunkról vendégségek idején mindig hiányzott valami, amiben több szelet kenyér is elfér, de nem foglal sok helyet az amúgy is kevés helyből. Ezt a feladatot új kosarunk jól betölti, amit tegnap egy zsíroskenyérpartin bizonyított is :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése