Idén a családi ajándék almalekvár lett. Nem ez volt az első gasztroajándékunk, hiszen volt már a korábbi években: trüffel, házi bonbon, házi teakeverék, festett bögrében, idén pedig lekvár. A lekvár is házi, az üvegek pedig festettek.
A lekvárt, ami Mákos-fahéjas-vaníliás almalekvár lett, egy decemberi hétvégén főztem Démétér receptje alapján - kis változtatásokkal:
- az almának csak a magházát vágtam ki, nem hámoztam meg
- a felvágott almákat nem locsolgattam citrommal, hanem egy nagy tál vízbe tettem, hogy ne barnuljanak meg
- az almákat nem reszeltem le, hanem csak a durván kockára vágott darabkákat nagyjából megpároltam, majd összeturmixoltam
- vaníliarúd helyett 2 nagy tasak vaníliáscukrot tettem bele
- fejre állítani sem szoktam az üvegeket, csak rögtön megy az előkészített fénymásolópapíros-dobozba = szárazdunszt.
Az üvegeket egy november végi hétvégén festettem, amivel egyben kipróbáltam az üvegfestékeket a karácsonyi kreatívhoz. Az üvegekből született: pöttyös, rombuszos, négyzetes, színátmenetes, de a lekvárral teli üvegeken annyira nem érvényesültek, hiszen a lekvár is eleve mintás volt: úszkáltak benne az apró mákszemek.
A lekvár pedig finom lett és sikert arattunk vele!
Zöld könyvtár
-
avagy a konferencián kapott repicuccok újrahasznosítása Az MKE 47.
Vándorgyűlésén a konferenciacsomagban volt egy esernyő, a vándorgyűlés
logójával, valami...
5 éve