2020 februárjában belefutottam egy fonótanfolyamba. És bár sokáig gondolkoztam, hogy kell-e ez nekem. Most, hogy végre elnemezeltem, felszámoltam
az évek óta itthon dekkoló gyapjúkészletet, a kallódó fonalak
szisztematikus fogyasztását elkezdtem, meg egyáltalán kell-e nekem
egy újabb hobbi, amibe belevágok, ahelyett, hogy elmélyülnék a
meglévőkben, vagy csak befejezném az itthoni félkész és tervezett
dolgokat. De csak nem hagyott nyugodni, próba szerencse alapon jelentkezés nélkül elmentem az első alkalomra és befértem. Aztán azon egy kissé elbizonytalanodtam megint, de végül úgy döntöttem, hogy belefér időben, így belevágtam.
Úgyhogy a gyapjúfonalas, szöszös bejegyzések fonoda címkével jönnek ide a blogra.
Íme az első egyágú fonalam, amit én farkasoltam és kártoltam:
Zöld könyvtár
-
avagy a konferencián kapott repicuccok újrahasznosítása Az MKE 47.
Vándorgyűlésén a konferenciacsomagban volt egy esernyő, a vándorgyűlés
logójával, valami...
5 éve