Eredetileg úgy volt, hogy a keddi napot (2009. június 23.) együtt töltjük Férjjel egy hivatalos rendezvényen. Ha már úgyis egy a szakmánk, ez az előnye megvan, hogy tudunk együtt menni bemutatókra, konferenciákra, ami munka is meg nem is. Aztán hétfőn kiderült, hogy programtorlódás van, így nem arra a rendezvényre megyek, amire már hetekkel korábban Férjjel együtt bejelentkeztünk... Teljesen letörtem, lehangolt lettem, a hétfő délutáni terveim a kedvetlenségben szertefoszlottak. Nem értettem, hogy miért nem tölthetünk együtt egy napot.
Aztán kedden reggel fél nyolckor csörög Férj telefonja: kiderült, hogy mégis be kell mennie a munkahelyére. Ekkor értettem meg. Boldog továbbra sem voltam, de a reggelinél már hálát is tudtam adni Istennek, hogy előre felkészített és nem csak reggel zuhant ránk mindez.
Apróság volt az egész, de nekem sokat jelent, hogy még erre is gondja van!
2 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése