Gyűrűpárna és esküvői emlékkönyv

A lánybúcsút esküvő is követte, és erre is készültek ajándékok.
Először egy gyűrűpárna, amire a meghívón található figurákat hímeztem. Még valamikor régen vettem fehér selyemféle anyagot, ebből varrtam immár a harmadik párnát, ez az anyagom azonban a lányszobámban volt, ahová ritkábban jutok el, otthon pedig csak fehér organza volt. Végül a szükségből erény alapon az organzára hímeztem a figurákat, ami jó ötletnek bizonyult, mert könnyű volt átrajzolni a mintát, és a plusz réteg anyag még dekorál is. Viszont nagyon fura volt hímzés közben úgy gondolkodni, hogy nem volt az anyagnak hátulja, látszott minden csomóvég, öltés. A minta sem rendes öltésekkel, hanem csak fércöltéssel készült, de folyamatos lett a vonal.
A 3 réteg anyagot kézzel varrtam össze, teamécsessel szegtem varrógép hiányában. A kézi öltéseket fehér hímzőfonallal fontam körbe, minden öltésbe vezetve először az egyik, majd a másik irányból is a fonalat. 
A párnát levendulával töltöttem, így a fél perces szerepe után a fehérneműs fiókban megtalálhatja a helyét.
A képen még az átadás előtt látható, hiszen a párra bíztam a szalagok helyét, melyek végül mindkét figura keze környékére kerültek.

A párna mellé esküvői emlékkönyv is készült. Nátronpapírral borítottam a kötéstáblákat, erre került a mintás papír, a könyvtestet a táblával összekötő lap és tábla közé pedig a szaténszalag vége, ami kissé romantikusabbá tette.