Diplomatorony

avagy a gigantikus fali kulcstartó világítótorony.
A történet régen kezdődött, még a világítótorony-mániám kezdetén. Megláttam ezt a tornyot, valamint egy kisebb testvérét egy boltban. Ha arra jártam, mindig szemeztem vele, nézegettem, de nem vettem meg. Mivel közeledett az egyetem vége, azt mondtam, hogy majd, ha meglesz a diplomám, akkor megveszem. Aztán az egyetemnek vége lett, elkezdtem dolgozni, leadtam az utolsó szakdogámat is, de nyelvvizsgahiányos voltam, így a diplomára még várnom kellett.
Közben zajlott az élet, ritkábban jártam a bolt irányában, meg is feledkeztem róla. Időközben a nyelvvizsgám is sikerült, vártam hogy az egyetem kiadja a papíromat.
Ekkortájt egyik nap Férjjel sétáltunk, nála sok csomag, az egyik egy vászonszatyor. Mikor megérkeztünk, megkérdezi, hogy nem is érdekel, mi van a nagy vászonszatyorban.
Ez volt, a diplomatorony!
Elment és megvette! Mert persze neki is megmutattam...

Azóta költözött velünk néhányszor, ami kissé megviselte: a legelső albérletünkből való kiköltözéskor leesett, és eltört az ajtaja. Megragasztottam, így jelenleg épp az előszobában őrzi a kulcsokat -és emlékeztet egy kellemes sztorira.