A lomtalanítás, selejtezés, rendszerezés jegyében folytatom az otthon fellelhető alapanyagok elhasználását, ajándékká átlényegítését.
Vannak otthon kallódó vesszők: amerikai fűz és peddignád is. Jók, hasznosak, örülök nekik, kaptam őket, vagy lebontottam valami tárolhatatlan nagy alkotást, és valami hasznosat tervezek belőlük fonni. De addig is tárolni kell. Ami nehéz, szinte lehetetlen. A peddignád még elmegy, mert feltekerem, és koszorú alakban elfér akár egy fiókban is. De a hagyományos kosárfonó vesszők... Nagyok, hosszúak, de nem egyforma hosszúak, ha csak középen kötöm össze, szétáll alul és felül is. Ha túl keskeny a tároló szája nehéz beletenni a köteget, és fel is dől, ha szélesebb, akkor meg sok helyet foglal. Egy darabig a szekrény tetejére száműzve, most egy sarokban várják jobb sorukat.
A vesszők felhasználáshoz pedig több idő és szervezés kell: az esti fürdés után a vesszőket a kádban éjszakára beáztatni, majd egy szabad fél nap a fonásra, végül még egy óra a fürdőszoba (a levágott vesszővégek összeszedése) és a kád kitakarítására. Szóval nem lehet csak úgy este, vagy egy szabad fél órában kosarat fonni.
Pedig kosarat fonni jó dolog!
Legutóbb, amikor sikerült mindezt összehozni, ajándék készült belőle: kenyérkosár ismerős asztalára. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése