Ebben a borongós októberben kellemes visszagondolni arra az időre, amikor még a hűs árnyékot kerestük, így következzen egy meleg nyár végi hétvégén a karomra festett világítótorony.
Szeptemberben nyerő hónapunk volt: nyertünk színházjegyet aznap estére, amikor már amúgy is mentünk színházba, kerületi csomagot, azaz bögrét, jegyzetfüzetet és pendrive-ot. A kerületi családi sportnapon pedig 2 alkalmas squash bérlettel lettünk gazdagabbak. Miután a sportfeladatokat teljesítettük, jól szórakoztunk a gumiasztalon, de még volt idő a sorsolásig, kértem egy világítótornyot a karomra. A testfestést anyuka és lánya végezte. Először anyukához ültem le, de amint meghallotta, hogy mit szeretnék, megijedt, és inkább a lánya kezei közé kerültem. Neki is magyarázni kellett, hogy mi is az a világítótorony, majdnem Google-keresés lett belőle, aztán ezt festette a kezemre. Nincsen lámpaháza, de a tetejéből világít.
Fotóháttér: fehér póló Férj izmos hátán, miközben a gömb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése