Egy "átlagos" csütörtök

A legutóbbi csütörtök még nálunk sem volt szokványosnak mondható, de egy élmény miatt bejegyzést érdemel.
Munka után kötetbemutatóra mentünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Utána pedig ha átérünk, és még lesz jegy, akkor a Radnóti Színházból megyünk majd haza. Ennyit tudtunk, és hogy bármikor eshet, jöhet egy nyári zápor. Na meg azt, hogy lehet, hogy kicsit rohanós lesz a két program miatt az este, a továbbmenetel.
Nem találkoztunk a kötetbemutató előtt, hanem csak a helyszínen. A Ferenciek terénél megvan a bevált, fedett biciklitárolónk (A Puskin mozival majdnem szemben, a volt Úttörő Áruház helyén, a Kovács Margit díszkút mellett, a hotel átjárójában.) Ahogy tekertem a PIM felé, azon gondolkoztam, hogy ez hiába jó, de kissé messze van, a PIM udvarán nem fedett a bringatároló, hol is parkoljak, hogy a ne kelljen a két biciklihez kétfelé menni. Végül kockáztattam, és az előző hétvégén, gofrizás közben, újonnan felfedezett, közelebbi, fedett bringatárolóhoz, a Katona Kamrájához tekertem.
És ott volt Férj biciklije is.
Pedig nem is beszéltünk meg semmit.
Hát, ezért Ő a férjem, gondoltam mosolyogva, miközben lekötöttem mellé a saját bringámat.

Végül nem rohanva, de átértünk, és még jegyet is tudtunk venni a Petri György-estre a Radnótiban.
És az eső is csak akkor szemerkélt, amikor már hazafelé tekertünk a színházból.