A műanyagmentes életmód felé

haladva megint a varrógépet vettem elő. Na meg az itthoni alapanyagokat.
Varrtam a bevásárláshoz textilzsákokat régi pólóból, az előző lakó itt hagyott függönyéből, régi lepedőből; kapott, de túl hosszú szoknya aljából, konferenciás nyakpántból.

Itt éppen pár zsák használatban, az első alkalommal, amikor ezzel mentünk a boltba. Bár a zsákok nem átlátszóak, a pénztárnál nem volt vele baj, mert kinyitottuk, így látszott, mi van benne. Egyedül arra kellett figyelni, hogy a pékáruk matricája ne essen le a pamutzsákról.
A zöld zsák 99 %-ban újrahasznosított:

• alap textil: kaptam egy szoknyát, de túl hosszú volt, levágtam az alját, ebből van - RÉGI
• behúzó: a szoknyát nem bontottam, lefejtettem, hanem levágtam róla a varrást, ez lett a behúzója - RÉGI
• cérna, amivel összevarrtam - ÚJ

A fehér zsák 95 %-ban újrahasznosított:

•  alap textil: anyukám régen elkezdett magának varrni egy blézert, de sosem fejezte be és már nem lenne jó neki - RÉGI
• a behúzó kék szalag: konferenciás nyakbaakasztó pánt - RÉGI
• behúzó: kék madzag - ÚJ
• cérna, amivel összevarrtam - ÚJ

A függönyből varrt zsákot kaptam.

És varrtam szendvicscsomagolót és evőeszköztartót - nejlonnal bélelve, régi konyharuhából és kenyeres nejlonzacskóból.

A kenyeres nejlonokat két rétegben használtam, és előtte összevasaltam. Amikor kezdtem, és még óvatos duhaj voltam, akkor ebben a sorrendben vasaltam:

• vasalódeszka
• papír
• nejlon
• textil
• vasaló.

Aztán merészebb lettem, és csak egy réteg textil alatt vasaltam. De közben azért gyakran változtattam a vasalás helyét, és néztem, hogy összeolvadt-e már a két réteg, nem olvadt-e meg túlságosan a nejlon.
Aztán az összevasalt zacskók erősebb részeit nagy cikkcakköltéssel hozzávarrtam a textilhez. És ebből a nejlonos textilből készült aztán szendvicscsomagoló vagy evőeszköztartó.

Az evőeszköztartók összevarrásánál arra figyeltem, hogy a záródásnál, a gomblyuknál ne legyen nejlon. Ahol meg vége volt a nejlonnak, ott szintén vastag cikkcakköltéssel varrtam az anyaghoz - ez a közelebbi képen, a kék evőeszköztartónál látszik is.
A nejlonok festett rétege legbelülre került, a textillel és a szendviccsel vagy az evőeszközzel csak az a része érintkezik, ami a kenyérrel is érintkezett. Óvatosan, kézzel mosható, mosógépbe még nem kellett raknom.
UPDATE: Azóta már többször mostam mosógépben is, a 40°C-ot simán bírja. 

Egyedi póló 1500 Ft-ért a plázából

A címben szereplő összeg akár egy kihívás is lehetett volna, de csak a véletlen hozta így. Ugyanis a közelünkben van a Duna Plaza, és az alábbi, mindössze 1.500 Ft-ba kerülő egyedi póló minden alapanyaga onnan van.
Hozzávalók:

• egyszínű pamutpóló - KIK: 870 Ft
• festékpárna textilre - Tiger: 400 Ft

Volt még itthon pár nyomdám, amiket a korábbi évek Múzeumok Majálisa rendezvényén készítettem, vagy dugóból faragtam. De a címben említett költségkeretbe belefért volna egy kis gyereknyomda megvétele is.

Ez lett volna az eredeti terv, a próbanyomatok el is készültek, de nem volt az igazi.

Sebaj, lett egy újabb világítótornyos zsákom. És kezdődött az újratervezés.

Újratervezés: szedjük elő a világítótornyos sablonokat és egy alkoholos filcet, és ebből készítsünk most divatos, elszórt, apró mintás pólót.

Még csak pár toronnyal

Az elkészült póló.

Még így is benne lettem volna a címben említett költségkeretben, mert az alkoholos vagy textilfilc darabra is vásárolható pár száz forintért. Sablont pedig magunk is gyárthatunk műanyag fólialapra vagy kartonra. De a korábban felhalmozott készletek miatt erre nem volt szükségem.

Ha már van stílusos öltözékünk, akkor látogassuk meg Budapest legújabb világítótornyát. Vagy csak vegyük fel bármelyik hétköznap.