2019. október 24., csütörtök

Hulló őszi falevelek

Az egész ott kezdődött, hogy új helyre bicikliztem a városban, így előkerült Budapest bringás térképe. Egy másik, amit eddig nem használtunk. Lapozható, részletes, rajta van minden utcanév, valamint egy kevés a környékbeli településekből is. Ahogy nézegettem, lapozgattam, itt láttam meg: XIII. századi templomrom. Hm, ezt látni kell! 
Egy októberi szombaton fel is kerekedtünk hát, és eltekertünk Dunakeszi határába. Pontosabban az alagi majori templomromhoz. Gyönyörű napsütésben, őszi színekben, hulló falevelek és a birkanyáj mellett megtaláltuk a romot.
A középkori Alag falu templomának romjáról bővebben a műemlékem.hu oldalon: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=7010

És néhány saját fotó a 2016-os kalandunkról:

2019. október 17., csütörtök

Famatricák

Újabb sorozat, ezúttal famatricákból:


Azaz a világítótorony-gyűjteményünk újabb algyűjteménye.
További tematikus gyűjteményrészek:

2019. október 15., kedd

Toronyzsák az utcabálról

Az Angyalföldi utcabálról már többször írtam. Ezen az augusztus utolsó hétvégéjén tartott szabadtéri rendezvényen évek óta részt veszünk, azaz Férj önkénteskedik a kerületi társasklub standjánál, én pedig körbejárom a kézműves asztalokat és kosarat fonok, gyöngyöt fűzök vagy épp tarisznyát dekuzok a könyvtárban.
2014-ben azonban a helyi varrókör is tartott foglalkozást: textilt lehetett náluk festeni. Annyi volt a csavar, hogy nem csak a kész sablonokat lehetett használni, hanem saját tervezésű mintát is készíthettünk. Világítótorony nem volt, így nálunk Férj rajzolt, én kivágtam, a foglalkozásvezető felvasalta, majd kifestettem. Sajnos a mintát nem sikerült egyenesen rátenni és rávasalni a textilre, így szegény világítótorony kissé pisai ferde világítótorony lett.
A zsákra a mintát két részletben festettem. Előbb a torony és a fű kapta meg a színeit, majd továbbálltam,  fontam egy kosarat. De a ferdesége zavart, így hogy ezt kissé csökkentsem, akrilfestékbe mártott szivaccsal kék tengert is festettem rá.

2019. október 10., csütörtök

Szíves neszesszer

Ha ajándékot adunk valakinek, akkor általában előkerül a varrógép. Így a gyülekezet másodlelkészének iktatására is ezzel készült az ajándék: egy neszesszer.

Részben Férj régi ingéből varrtam, amelyre a gyülekezet logóját rajzoltam át, majd kiegészítettem szív mintás anyaggal, mert az alkalmon a Példabeszédek könyve 4. fejezet 23. verse alapján prédikált.
Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!
Nem töltöttük meg mindenfélével, csak jelzés értékű ajándék volt, egy könyvjelző volt benne, amit Férj írt meg, így lett belőle közös ajándék.
A szíves anyag egy kedves pár esküvői dekorációjából maradt ki.

2019. október 7., hétfő

Nemezelt tok a számítógépnek

Lomtalanítunk, és selejtezzünk a mindenféle felgyülemlett kacatot, fotózunk, és hirdetéseket adunk fel: férj jófogáson a mindenféléket, én könyveket a molyon. Na meg persze elhasználom, amit felhalmoztam itthon. Például a nemezeléshez a gyapjút. Ez különösen látványos, mert a nagy, levegővel teli kupacból lett egy lapos használati tárgy - munkatársamnak ajándék.
 A Hagyományok Háza nemezelős foglalkozásain megtanultam,  hogyan is lehet sablonra nemezelni, ezt használtam itthon.
A laptoptartóhoz egy felül nyitott, hosszúkás tasakot készítettem, amely főleg alul és oldalt védi a gépet a táskában.
A szükségesnél kicsit nagyobb műanyag lappal kezdtem, ezt borítottam be előbb vízszintesen, majd függőlegesen a tépett gyapjúcsomókkal. Egy rétegben, azaz egy szappanozás-vizezés előtt egy átfedős rétegben állt a gyapjú, hasonlóan a tetőcserepekhez, azaz kicsit fedve egymást. A széleken körben kissé túlnyúlva. Miután kapott meleg vizet, és szappanhabot, buborékfóliával az egészet beborítottam, először ezen keresztül finoman kezdtem tömöríteni az anyagot. Amikor kissé összeállt, az egészet megfordítottam, majd visszahajtogattam, simogattam a túllógó gyapjút, és a másik oldalát is befedtem száraz gyapjúpamacsokkal tetőcserepesen. Ezt a tépkedés-vizezés-fordítást összesen addig folyattam, amíg mindkét oldalon 3-3 réteg nem lett. Vízszintes pamacsokkal kezdtem, majd függőleges és végül még egy vízszintes sor zárta a folyamatot. Miután mindkét oldalra felkerült a 3-3 réteg, és a visszahajtáson is túl voltam, jöhetett a mintázás, majd a gyapjú teljes összedolgozása, előbb a buborékfólia, majd lyukacsos függöny alatt - még mindig csak a tálcán és fektetve. Amikor a gyapjúpalást megerősödött annyira, feltekerve még tovább gyúrtam: 20 görgetés után jöhetett a következő irányból tekerés, majd szintén 20 görgetés. Újabb váltás, majd újabb 20 görgetés után átfordítottam az egészet. és a másik felét is feltekertem mind a négy irányból. (Feltekeréskor a sablon alatt buborékfólia, a tetején függöny, így a függöny belülre kerül, a buborékfólia simább felszíne pedig a tenyerem-alkarom alá.) Eddigre már kezdett kissé szűk lenni a sablon, így kiszedtem belőle. Jöhetett a kézben gyúrás, a belül lévő gyapjúszálak összedolgozása, a szélek, élek simogatása. Utolsó lépésként párszor gombóccá gyúrtam, és a tenyeremben görgettem. Legvégül meleg vízben kimostam belőle a szappant, és fektetve megszárítottam.
Kb. 3-4 óra alatt lett kész.
Kicsit aggódtam, hogy megfelelő legyen a mérete, de pont jó lett.

Igazából, amit leírtam az az ideális elkészítési mód. A valóságban kissé máshogy alakult: belülre terveztem kicsi virágokat, kívülre pedig színesebb borítást. De maradékból dolgoztam, nem volt elég színes gyapjúm, így az egészet kifordítottam, a belülre tervezett virágminta került kívülre.
Ez hátul látszik is, mert előbb raktam le a virágokat, amiket a fehér réteg visszahajtása kissé eltakart. De így legalább látszik, mennyire is érdemes túllógatni a szélén a tetőcserepes gyapjúpamacsokat.