Ebéd

Jó dolgom van. Főznöm csak akkor kell, ha éppen van valamilyen alapanyagom vagy kedvem és időm van hozzá. Általában ugyanis anyukámtól kapom hétköznaponként az ebédet, sőt sokszor annyit, hogy Férj ebédei is megoldottak, valamint a a hétvégi étkezések is. Ha főzök és marad, akkor én is hozok magamnak vagy néha anyukámnak is. Ma azonban én nem hoztam, anyukám nem hozott, így mentem a menzára. Munkatársam, aki szintén a menzára jár, már nem találtam, pont akkor jött vissza, mikor én elindultam - egy magányos ebédre...
Itt azonban egy régen látott ismerőssel találkoztam és beszélgettem, aki jó híreket mondott. Szóval nem volt véletlen ez sem, hanem áldás lett belőle.

Szögletes kosár

A költözés előtti kreatív alapanyag-felhasználás egyik eleme a peddignádból font kosár megalkotása, amire Húsvét hétvégéjén került sor.
Voltak otthon rendes fűzfa aljkaróim, ezeket használtam az aljhoz. Középen egy félbehajtott nagyon hosszú szállal kezdtem el fonni a kettős gyűrűhöz hasonlóan, majd először az egyik, majd a másik oldalon szélesítettem a megfelelő méretig, az újabb szálakat pótlással beépítve. Legközelebb azonban inkább a szélén kezdem majd, és nem biztos, hogy félbehajtott szállal, mert így van 2 szál, amik ugyanúgy fekszenek az aljkarókon, és ez kicsit megtöri az alj ritmusát.
Mikor kész lett az alja, a fenékkarók mellé peddignádakat fűztem keresztbe, majd meggyökkentettem őket, hogy kb. mindkét oldalon egyforma hosszúak legyenek. Kettős gyűrűvel, félbehajtott náddal kezdtem fonni az oldalát is, majd az első toldásánál az oldalkarókat hurkapálcával erősítettem meg - hogy kicsit erősebb legyen. Volt 4 hasított fűz fonóveszőm, ezeket beépítettem a peddignád közé. Ezt nehéz volt szépen fonni, csak a másodiknál sikerült legyőznöm a vesszőt, hogy ne csavarodjon meg folyton...
A szegély fonásához már hozzáfértem a szakirodalomhoz, így azt már könyvből fontam, a többi résznél emlékeimre hagyatkoztam.
Nem lett annyira szögletes mint szerettem volna, de első próbálkozásnak jó, és bár nem túl erős, a hurkapálca az oldalán azért kicsit stabilabbá teszi.
Még maradt kevés nádam, és a levágott fenékkarókat is elraktam, úgyhogy lehet még próbálkozni szögletesebb kosarakkal!

Levendulaszappan

Bár a karácsonyi családi ajándék volt, de mi most használjuk és virágos, úgyhogy mégis tavaszi a levendulaszappan.
November táján - a Praktika cikkének is köszönhetően - fellelkesültem szappangyártás témájában. A vegyszeres, újságban leírt megoldástól azonban féltem, és nem nagyon tudtam, milyen üveg is az, ami elbírja a lúgot. Így visszatértem a már közel 10 éve bevált módszerhez: kész szappant olvasztottam.
Ehhez vettem semleges illatú babaszappant, lereszeltem*, vízfürdőben megolvasztottam és szárított levendulavirágot kevertem bele. Az öntőforma négyzet alapú tejesdoboz volt, a kész szappanokat pedig celofánba befőző fóliába csomagoltuk.
Finom, levendulaillata lett, és ha a virágokat sikerült egyenletesen elosztani az olvadékban, akkor lyukas sem lett a közepe, mint annak a példánynak, amit mi most használunk.

*az egyenletesebb olvadás miatt darabolni kellett a szappanokat. Így elkezdtem reszelni a szappanokat. Fél óra alatt 1 db-ig jutottam, majd jött Férj, a nyers erő, aki zacskóba rakta a többi, kissé kicsomagolt szappant és kalapáccsal ütni kezdte. Kb. 5 perc alatt végzett a maradék 4 szappannal...

Csipkézett tojás és giganyúl

Húsvét hévégéjén a Millenárison lehetett alkotni, így született egy virág és világítótorony mintájú fúrt libatojás és egy hatalmas nyulas ajtódísz is.
A nyúl peddignádból készült és hatalmas lett, mikor az akasztójánál fogva a vállamra akasztottam, majdnem leért a földre, mikor pedig a metrón ültem, akkor egyforma magasak lettünk.
Hatalmas méretei miatt a tárolása nem nagyon oldható meg, sajnos még csak a feje is túl nagy, így az újrahasznosítás jegyében szétszedtem, és újra lett kosárfonó alapanyagom.

Meglepetés a rádióban

Ha egyedül vagyok otthon, akkor általában szól valamilyen háttérzaj is. Ez általában a rádió, ami csak zaj, nem figyelek rá, de nincs teljes csend. Néha az is van, ha épp arra vágyom. Viszont, ha nem csendre vágyom, akkor rádió, általában az MR2, a Petőfi. Mert nem beszélnek benne túl sokat, amire jobban figyelek és így jobban is zavar, hanem megmarad a háttérben és csendben.
Ez szólt Nagypénteken (2012. ápr. 6.) is, pontosabban a Kultúrfitnesz című műsor Horváth Gergellyel. Ezt azonban nem lehetett csak úgy, mellékesen hallgatni.
A beharangozó szerint:
"Kultúrfitnesz mai első órájában felvillantjuk a hit és a popkultúra néhány érintkezési felületét, vagyis azt, hogy jön nagypénteken képbe az AC/DC, az Arcade Fire vagy épp Indiana Jones."

A műsorban pedig bibliai idézetek, a Húsvét lényege, az evangélium. Röviden, mai nyelven, de tisztán!

Ezt az interjút elolvasva, pedig kiderül, hogy nem volt véletlen: http://www.reformatus.hu/mutat/6273/ 

A műsort sajnos nem találtam meg a rádió Hangtárában, a NAVÁ-ban még csak márc. 15-nél tartanak, de egy hasonló stílusú filmajánló itt olvasható:

Egy DVD: A halászkirály legendája
Most aztán tényleg nagyon közeleg a Húsvét - ma már Nagypéntek, az áldozathozatal ünnepe. És ha bevalljuk, ha nem, erre a megváltásra mindannyiunknak szüksége van. És mivel Isten útjai kifürkészhetetlenek, soha nem tudhatjuk, mikor és miképpen köszönt ez ránk. Egy ilyen, mélyen megrázó, fantáziadús, de nagyon emberi megváltástörténetet ajánlok most. Terry Gilliam 1991-es mozijáról, A halászkirály legendájáról van szó, ami úgy, ahogy van: remekmű. Az idén végre Oscart kapott Jeff Bridges egy felelőtlen rádiós műsorvezetőt alakít benne, aki a tűzzel játszik, és alaposan meg is égeti magát: egy beszólása közvetett következményeként emberek halnak meg, ő pedig összeomlik. Aztán találkozik egy fura hajléktalannal, aki pont olyan, mint Robin Williams, majd ketten kezdik keresni a Szent Grált. És az a helyzet, hogy a maguk módján meg is találják a végére. A halászkirály legendája kivételes remekmű - ámulatba ejt és zavarba hoz. Igazi ünnepi film. Ha megnézzük, segít magunkba nézni. Érdemes elővenni. DVD-n.

Tökmag

Tél elején rengeteg sütőtököt megettünk. Először mindig kidobtam a magját, aztán kísérleteztem, és megmostam, megszárítottam, összegyűjtöttem 2-3 tök magját, majd serpenyőben megpirítottam - szigorúan fedő alatt. Finom lett nagyon, bár kicsit nehezebb enni mint a szotyit, mert apró.

Hétvégi alkotás és majdnem alkotás

Pénteken hobbibolt nyílt napjának köszönhetően kipróbálhattam a patchwork technikát hungarocell tojáson, szombaton pedig mini virágcserépből húsvéti kosárkát készítettem.
Ezzel kiegészült az otthoni tavaszi-húsvéti dekorációk halma, ami csak ajándékokból áll, és péntek este kikerült a húsvéti dekoráció is: a virágzó ágra és néhány bútorfogantyúra felakasztottam a tojásokat, a vázát pedig körberaktam bárányokkal.
Aztán vasárnap is alkottam volna. De csak volna, mert
A szórólapon: hímes tojás és gyapjú nyuszi és bárány készítése.
A valóságban: tojásfestés temperával és gyapjúgalacsinok ragasztása kartonra technokollal...
Na ez ... Ez nagyon sok volt! A tojás ehetetlenné válik, a gyapjút pedig nemezelni kellene, hogy összeálljon...