Jó dolgom van. Főznöm csak akkor kell, ha éppen van valamilyen alapanyagom vagy kedvem és időm van hozzá. Általában ugyanis anyukámtól kapom hétköznaponként az ebédet, sőt sokszor annyit, hogy Férj ebédei is megoldottak, valamint a a hétvégi étkezések is. Ha főzök és marad, akkor én is hozok magamnak vagy néha anyukámnak is. Ma azonban én nem hoztam, anyukám nem hozott, így mentem a menzára. Munkatársam, aki szintén a menzára jár, már nem találtam, pont akkor jött vissza, mikor én elindultam - egy magányos ebédre...
Itt azonban egy régen látott ismerőssel találkoztam és beszélgettem, aki jó híreket mondott. Szóval nem volt véletlen ez sem, hanem áldás lett belőle.
2 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése