Cukor nélküli (birs)almaszósz

Az egész még ősszel kezdődött, amikor kaptunk egy nagy adag birsalmát. Vagy körtét. Birsalmasajtot főztem belőle, amihez az összes gyümölcsöt megmostam, majd szőröstül-bőröstül-magházastul egy alufóliával kibélelt tepsibe halmoztam, és megsütöttem. A megsült gyümölcsöket már könnyű volt megpucolni: lehúztam a héjukat, kivágtam a magházukat, a gyümölcshúst pedig kockára vágtam és egy nagy fazékba halmoztam. Azaz halmoztam volna, mivel egy idő után már nem fért bele. Ott álltam egy nagy adag megsült, kockára vágott birsgyümölccsel. A kimaradó gyümölcsöket jobb híján műanyag dobozban a fagyasztóba raktam. És milyen jól tettem! Ez lett az alapja ugyanis az almaszósznak.

A lefagyasztott sült birsalmakockákat a mélyhűtőből kivéve, fagyottan beleborítottam egy fazék aljára. Kevés vizet öntöttem alá, hogy még véletlenül, addig se éghessen le, amíg nem ereszt elég vizet és levet. Közben átválogattam az otthon lévő almáinkat, a fonnyadt, barna foltokkal rendelkezőket - amiknek még semmi baja, de meg már nem szívesen ennénk őket - megpucoltam. Kockára vágtam, és kivágtam a magházát (a héja rajta maradt). A megtisztuló almákat vízzel együtt folyamatosan raktam a fazékba, így volt ideje mind a birsnek, mind a friss almáknak megfőni. Mikor az utolsó adag alma is belekerült és nagyjából megpuhult, kevés tejet öntöttem hozzá (ez egy kicsit összeugrott, kicsapta a birs), majd keményítővel sűrítettem. A friss almákat kicsit tovább válogattam és daraboltam, így a birsek jól szétfőttek mire kész lett a szósz.
Nem raktam bele sem cukort, sem egyéb fűszereket, azt a birs karakteres ízére bíztam.

Serpenyőben sült natúr szelettel ettük*, de főtt hússal is finom lenne. És ehhez is mehetne a gyümölcsszószok megszokott kiegészítője, a hagymás vagy főtt krumpli.
Úgyhogy az idei ősz felfedezettje a birs, ami nemcsak birsalmasajtként ehető, hanem feldobja a rakott káposztát és bármilyen almás ételt. Így jövőre nem csak a kimaradó gyümölcskockákat fagyasztom le!

*És ez után az ebéd után nasira sem vágyom.