2018. november 27., kedd

Egy csoportkép története


Az egész ott kezdődött, hogy október első hétvégéjén újranyitott a Budai Vigadó, azaz a Hagyományok Háza. Azaz mégsem, hanem a 2018-as Angyalfolki utcabállal. A hideg, esős augusztus végi hétvégén lelkesen fontam egy kosarat, ezt:
Aki pedig Angyalföldön a kosárfonást vezette, ő mondta hogy a Hagyományok Házában ősszel indul szögletes kosárfonó tanfolyam, ezért lelkesen nézegettem a honlapot. Így találtam rá a nyitott hétvége alkalmaira, ahol aztán péntek és vasárnap délután alkottam.
Péntek délután papírmerítéssel kezdtem, majd egy szörnyecskét nemezeltem.
Szintén péntek délután készült a "kékfestő" kendő, ahol sötétkék vásznakra fehér textilfestékkel nyomódúcok segítségével vittük fel a mintát. Voltak fából faragott és fa alapon rézlemezből hajlított mintázókk is. A tálcán látható mintákról azt tudtam, hogy a nagymamám a hímzések előnyomásához és a stafírungja monogramozásához használta őket, de ugyanilyenekkel nyomdáztuk a kendőket, mert ilyeneket használtak a kékfestők is.

Elvileg péntek este is bejelentkeztem bőrözésre, de akkor leragadtam a kendőkészítésnél, így csak vasárnap jutottam el bőrözni, akkor viszont ott ragadtam le. Épp csak egy nemezvirágot és a zöld szörny melletti gyöngy karkötőt készítettem el.

A bőrből készült medál, fülbevalók és a hajcsatra készült minták garmadája.

Vasárnap kora délután még egy baba is készült, ami a kivétel, mert regisztráció nélkül és gyerekfoglalkozáson alkottam.

Szóval nem unatkoztam, de szerencsére Férj is csak kicsit, mert ő addig épülettúrán vett részt, valamint összefutottunk egy ismerőssel is, és vele beszélgetett.

December elején pedig újra lehet mindenfélét készíteni a műhelyekben: http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/13572/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése