Egy éve ilyenkor éppen lázas tervezgetésben voltam. Egyik ismerősöm megkért, hogy a március 15-ei ünnepekhez kapcsolódóan tartsak valamilyen kézműves foglalkozást az iskolában. Egyszerre két, de kisebb létszámú osztály lenne ott - mondta kezdetben, aztán ez folyamatosan változott, volt, olyan, hogy lehet, meg sem lehet tartani. Végül egyezerre csak egy-egy osztály volt jelen, így csak 45 percünk volt, de elsőtől negyedikig, sőt még érdeklődő hetedikesek is vettek részt rajta.
Sokat gondolkoztam, mit lehetne, mit tudok, mi tölti ki az időt, mi kapcsolódik március 15-höz. A nyomdázás túl költséges és/vagy túl rövid idő lett volna. Aztán maradt a nemezelés: nemezelt kokárda, amit a lányok hajgumira varrhatnak, a fiúk pedig kitűzhetik vagy odaadhatják anyukájuknak.
Miután ez megvolt, vettem 10 dkg piros, 10 dkg fehér és 5-5 dkg zöld gyapjút - mert a zöldet kevertük a kétféle árnyalatból.
Aztán jött a forma: a dióra nemezelt tulipán nem annyira kezdőknek való, és nincs is elegendő számú és megfelelő diónk otthon.
Maradt a lapos kör. Előbb egymás mellé helyezett színeket gondoltam, de ezt nekem sem sikerült széppé és szabályossá nemezelni, így a színek egymásra kerültek, gyakorlatilag egy piros virágot nemezeltünk fehér és zöld árnyalatokkal a közepén.
Otthon 15 perc alatt elkészült, még úgy is, hogy instrukciókat mondtam hozzá magamban, az iskolában kellett hozzá a minimum 45 perc. Felvarrni már egyik csoporttal sem volt idő, de visszajöttek ebédszünetben, és akkor párat készre varrtam, a tanárok pedig vittek alapanyagot, hogy a következő héten befejezik. De a következő héten már online oktatás volt...
Sokat tanultam róla és belőle és magamról is közben.
Tapasztalatok:
- a gyapjú minden színét 3 részre osztottam, mert 3 turnusban jöttek, így minden csoportnak biztosan lett elegendő alapanyag
- az egyes csomagokat érdemes annyi felé is szétosztani, ahány asztal lesz
- még jobba a kezdés előtt kirakni az asztalokra 2-2 kupacban az ő adagjukat
- több, akár kisebb szappan kell (minimum a gyerekek száma/2)
- egy tálcán csak egy gyerek fér el
- csak egyféle sablont és eszközöket vigyek, hogy egyértelmű legyen, mit és hogyan kell letenni, megfogni
- a színek lerakása után, de legkésőbb a vizezés előtt össze kell szedni minden fel nem használt gyapjút
- ennek legyen kijelölt helye, ahová lehet tenni
- de egy része maradjon hozzáférhető, mondjuk a tanári asztalon, ha pótolni, javítani kellene
- kezdjük el rakni és nemezelni, aztán gyúrás közben lehet mesélni, beszélni
- a tejfölös vödrök jók a víznek, de ebből is több kell: egy asztalra kb. 4, a sarkokra, amit kb. 2-3 gyerek használ
- kell külön kijelölt hely, edény a szappannak is, hogy ne a vízben álljon
- sajátítsak ki egy kéztörlőt, hogy ne kelljen keresnem, miközben egyszer vizes, egyszer száraz dolgokban segítek
- ha több asztal van, minden asztalnál legyen egy felnőtt, aki tud segíteni a gyerekeknek, látja, hogy haladnak
- legyen valaki, aki két foglalkozás között cseréli a vizes edényeket, miközben a lezárást végzem
- ha sok a cucc, ne sok szatyrot, hanem inkább egy gurulós bőröndöt vigyek
- az otthon szépen összekészített és száraz dolgok akkor is kevesebb helyet foglalnak, ha a foglalkozás végére fogyott az alapanyagból, mert minden vizes, és gyorsan kell elpakolni
- igen, vizes dolgokat kell eltenni szárazok mellé, amelyeknek nem tesz jót a víz, kell sok zacskó és szatyor
- a törölközők is vizesek lesznek, ezeknek is kell valami vászonzsák, szatyor a végére
- meg a szappanoknak egy zárható doboz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése