2021 nyarának elején meghívót kaptunk egy történelmi esküvőre, ahol a dresszkód vagy kényelmes hétköznapi viselet, vagy II. világháború előtti öltözet volt.
A menyasszony és a vőlegény római ruhát viseltek, így először ebben gondolkoztam: valami lepedőt vagy nagy anyagdarabot magunkra tekerünk, és kész. Nekem még bőr sarum is van. Azonban mindketten szemüvegesek vagyunk, kontaktlencsénk nincs, egy szemüveges római pedig illúzióromboló...
A ruha, amit szívesen hordanék később is, az egy empire stílusú, Jane Austen korát idéző, emelt derekú fazon lett volna. Viszont ehhez férjnek is korhű öltözet kellett volna...
A következő szeretett korszakom a századforduló. Egy hosszú szoknya, blúz és mellény, ahogy az 1985-ös filmfeldolgozásban Anne a biciklijét tolja, miközben Gilberttel sétál.
Igen, ez az a kép, amit annyira szeretek, hogy még keresztszemes mintának is elkészítettem:
https://kreativsagok.blogspot.com/2015/12/csodalatos-karacsonyuk-volt.htmlValami ilyesmi lebegett a szemeim előtt, főleg, hogy egyszer beöltöztünk a Ráth György Múzeumban, és férjnek elég volt felvennie egy keménykalapot és egy mellényt a modern inghez, nadrághoz, és máris korhű volt. Mellénye pedig mindkettőnknek van.
Már csak a szoknya hiányzott, de ekkor mondták, hogy elérhető egy 1895-ös szabásmintákat tartalmazó könyv, az alapján megszerkesztettük a szabásmintát.
Férjem tud angolul, én meg varrtam már szoknyát, így a kettőből megpróbáltuk összerakni. Ő ült a gépnél, én térdeltem és rajzoltam a földön, és először örültem, hogy van inch beosztású szabócentim, amit eddig mindig csak kerülgettem. De kellett hozzá a 3 méteres fém mérőszalag is. A szabásminta azt írta, hogy nincs akkora szabócenti, ami a szabás különböző pontjaihoz kell, de a mérőszalaggal megoldottam :-)
A szoknya gyakorlatilag egy több darabból álló, több szeles szoknya.
A legkisebb bőséget, a K pontig szerkesztettük meg, az 1-es elemet félbehajtott anyagból szabtam, hajtása a B-C vonalon volt. A 2, 3, 4 elemeket 2x szabtam ki, zsebet csak a bal oldalra, a 2 és 3-as elem közötti vonalra varrtam. A két 4-es elem összevarrása előtt bevarrtam az angolul placketnek nevezett, a cipzárt helyettesítő takarást. A derékbőséget a 4-es elemek ráncolásával lehet beállítani, azokon minimum 4-4 hajtás legyen.
Ez volt az elmélet, aztán elkövettem pár alapvető hibát. mintha még sosem varrtam volna semmilyen szoknyát.
- nem lehetett észrevenni, de az anyagom kissé bársonyos, nem ugyanúgy esik rá a fény, ha szemben szabom az elemeket. Így kicsit csíkos, de legalább szimmetrikus lett a szoknya.
- nem mértem le csak nagyjából, hogy kijön-e az anyagomból, természetesen nem, így a 3-as elemek aljára toldást kellett varrnom.
- hagytam varrásráhagyást meg minden, de felvéve kicsit rövid lett, a színazonos anyagom a derekához jobban kellett, így a toldásból varrtam hozzá még egy csíkot az aljára.
- nem hittem el, hogy elég neki a 80-as tű, először 100-assal varrtam, túl ráncos lett, szóval gyakorlatilag kétszer varrtam meg.
Zseb, placket, derékpánt nélkül, a ráncolásokat csak letűzve a varrás gyakorlatilag pár óra alatt készen volt. És meglehetősen anyagtakarékos a szabásminta, ha olyan anyagból készül, aminek sem a felülete sem a mintája nem meghatározó.
Az már csak a lakodalmon derült ki, hogy a placketet érdemes a nyílásnál hosszabbra és minél szélesebbre szabni, mert hajlamos kifordulni nagyobb mozgásoknál - táncoltunk benne.
Hozzá egy fehér, gombolásánál kissé zsabós blúzt és igazi múlt századi kiegészítőket viseltem: 1995-ben váltottam az általános iskola és a hatosztályos gimnázium között, a mellényt akkoriban varrta anyukám, a brossomat pedig még általánosban tűzzománcoztam.
Férj sima szövetnadrágot, fehér inget, szürke mellényt, és a dédnagypapája láncos, felhúzós zsebóráját viselte.
A toldás maradék anyagából összedobtam egy kis szütyőt is táskának.
Videók az 1895-ös szoknyáról, -hoz:
Bernadette folyamatvideója - kis hiányokkal: https://www.youtube.com/watch?v=za40PYeJU6c
Cathy Hay videója a zsebről is: https://www.youtube.com/watch?v=jcMf5m1gYtQ
a zseb a 8 percnél indul
