Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy kreatív húsvéti foglalkozás. A húsvéti foglalkozáson nagyon szép mintás Tilda anyagokból lehetett alkotni. Azonban az anyagdarabok szélén lévő mintákat nem használta senki. Leestek a földre, összegyűrték, eltakarták, mindig csak arrébb rakták őket, panaszkodtak rájuk, hogy csak útban vannak, vagy egyáltalán nem foglalkozott velük senki. Az anyagdarabok a foglalkozás végéig ott szomorkodtak. Ahogy fogytak az emberek és gyűltek a maradékok, egyszercsak megfogták őket, aminek nagyon örültek, de aztán látták, hogy almacsutka, koszos zsebkendő és mindenféle felé, a kukához közelítenek. Aztán megszólalt egy hang:
- Bocsánat, elkérhetem a maradékokat?
- Persze. Mit készít belőle? - válaszolta a kuka felé közelítő kéz gazdája.
- Még pontosan nem tudom, de annyira szépek, kár lenne kidobni. Szerintem kitűző lesz - felelte egy másik hang, akinek kezéből hamarosan egy kényelmes neszseszerbe kerültek.
A kezdeti lelkesedés és öröm azonban elmúlt. Hónapokig álltak a szekrényben. A neszeszerben jól érezték magukat, de örömöt csak az jelentett nekik, amikor kinyitották azt, és megnézték őket. Így volt ez hónapokon, éveken keresztül. Néha elővették a neszeszert és megnézték, megcsodálták az anyagokat, de ezen kívül más nem történt velük. Csak álltak a szekrényben.
Aztán egyszer nem csak megnézték őket, hanem kitették őket az asztalra, próbálgatták, ötleteltek, mértek, válogattak. Az anyagdarabok igazán boldogak lettek. Főleg az, amelyiket kerek formára vágva egy kitűzőre ragasztottak-varrtak. Mert megtalálta a helyét! És azóta még világot is lát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése