Diplomatorony

avagy a gigantikus fali kulcstartó világítótorony.
A történet régen kezdődött, még a világítótorony-mániám kezdetén. Megláttam ezt a tornyot, valamint egy kisebb testvérét egy boltban. Ha arra jártam, mindig szemeztem vele, nézegettem, de nem vettem meg. Mivel közeledett az egyetem vége, azt mondtam, hogy majd, ha meglesz a diplomám, akkor megveszem. Aztán az egyetemnek vége lett, elkezdtem dolgozni, leadtam az utolsó szakdogámat is, de nyelvvizsgahiányos voltam, így a diplomára még várnom kellett.
Közben zajlott az élet, ritkábban jártam a bolt irányában, meg is feledkeztem róla. Időközben a nyelvvizsgám is sikerült, vártam hogy az egyetem kiadja a papíromat.
Ekkortájt egyik nap Férjjel sétáltunk, nála sok csomag, az egyik egy vászonszatyor. Mikor megérkeztünk, megkérdezi, hogy nem is érdekel, mi van a nagy vászonszatyorban.
Ez volt, a diplomatorony!
Elment és megvette! Mert persze neki is megmutattam...

Azóta költözött velünk néhányszor, ami kissé megviselte: a legelső albérletünkből való kiköltözéskor leesett, és eltört az ajtaja. Megragasztottam, így jelenleg épp az előszobában őrzi a kulcsokat -és emlékeztet egy kellemes sztorira.

Zsákok 1. - Horgolótűtartó

Miután eldöntöttem, hogy minden tippelőnek varrok egy kisebb zsákot, jött a neheze, a milyen és mekkora kérdése. Addig gondolkoztam, hogy a legelső végülis nem zsák, hanem egy horgolótűtartó lett.

Fogtam egy kb. A/4-es méretű anyagot. Miután az egészet beszegtem, az egyik hosszabb oldalára egy sárga szalagot varrtam. A szalag egyrészt kiemeli, hogy hol kezdődik a tartó tartó része, másrészt kicsit meg is erősíti a szegélyét. A sárga szalagtól indulva ferdén keskeny, színes szaténszalagokat varrtam az anyaghoz, hogy ne csak sima fehér legyen. A téglalap széleit visszahajtottam és levarrtam, ezzel rögzítve a záródást megoldó szalagokat is. A beszegett téglalap kb. 1/3-át felhajtottam, majd 1,5 cm-enként csíkokat varrtam rá, hogy az így keletkezett helyre kerülhessenek a ceruzák, tollak, horgolótűk.

A záródáshoz először félbehajtjuk a tárolót, majd a hajtott résztől kezdve feltekerjük, a végén a zárószalagot áttekerjük rajta, majd masnira kötjük.

 Leírva pár sor, kitalálni és megvarrni 1,5-2 óra, mialatt Férj kiolvasott egy könyvet.

Gyűrűpárna - a legelső és legdíszesebb

Már korábban írtam a saját készítésű gyűrűpárnákról. (hímzett organza, a miénk és egy gyöngyös)
A folyamat ezzel a darabbal kezdődött. Bogarásztam a neten, leskicceltem a típusokat, majd alkottam egy sajátot:
keresztszemes anyagra fehérrel a pár keresztnevének díszes kezdőbetűit hímeztem, majd fehér pamutcsipkét varrtam köré, fehér gyöngyöket a betűk alá és fölé, végül két szaténszalagot a gyűrűknek.
Most kicsit soknak tűnik ennyi díszítés. Talán gyöngy nélkül... Vagy kevesebb gyönggyel... Vagy egyszerűbb betűkkel...
És ebben még csak sima tömőanyag volt, nem levendula.

Hármas torta

...mert két 3-ast írtam a tetejére, és mert az egyik bögre liszt helyett 3féle finomság került bele.

Szóval tortát sütöttem: a tésztája a szokásos bögrés süti - kicsit extrán, közte savanykás ribizli-josta lekvár, a tetején csoki.
Finom lett.
A bögrés sütihez vettem egy nagy pohár joghurtot, elkevertem fél pohár olajjal és 1 egész tojással. Belekerült még fél pohár cukor, 1 bögre liszt, amibe 1 csomag sütőport kevertem. Valamint tettem hozzá darálatlan mákot, kókuszreszeléket és darált diót vegyesen, ezekből összesen lett egy pohár.
És ezért is lett hármas torta.
A tésztájába tettem még 1 kockára vágott almát. Gyümölcskenyérformában tűpróbáig sütöttem, félbevágtam, megkentem savanykás lekvárral (ribizli és josta vegyesen), majd 2 tábla olvasztott csokival leöntöttem.

Boldog születésnapot!