Kipróbálására a molyos könyvsüti nap adott alkalmat, ami igazából szombaton volt. Mivel a szombatunk kissé zsúfolt volt, a tésztát már előző este begyúrtam, szombaton sütöttem, vasárnap fotóztam, hétfőn közzé is teszem. Bolti alapporból sütöttem, így a süti egy nagy kísérlet volt. Szerencsére, ha elég vékonyra nyújtottam a linzerszerű tésztát, és a mintát csak a tepsiben nyomtam bele, akkor egész jól látszik rajta a torony. Volt olyan tervem, hogy a pecséteket, nem lisztbe, hanem kakaóporba nyomom bele, hogy jobban látszódjon a minta, de ez végül elmaradt, Majd a következőnél! Mert finom lett, és kedvet kaptam a többi pecsétem kipróbálásához is. Mert van még: az egyiket fából faragtam, a másikat agyagból készítettem, a harmadikat pedig kaptam.
Még van belőle pár, kissé túl édes, de finom lett, és Férj, akinek készült már bármelyiket megeheti. (A fotózásig a szebbeket félretettem.)
A könyvet pedig a sütikészítés napjaiban olvastam, és folyamatosan mindenféle kenyeret készít benne a főszereplő, aki a kötet végén egy világítótoronyba költözik :-)
És ha már a Műanyagmentes Július utolsó hetén teszem közzé, mi benne a műanyagmentes?
- az alapport a kedvenc boltunkban vettük - van a közelünkben egy hely, amely a közeli minőségmegőrzési idejű termékek forgalmazására szakosodott. Még jó, fogyasztható, de akkora mennyiség van még belőle, hogy rendesen nem biztos, hogy elfogyna. Vagy akkor már épp senki sem venné meg. Így szoktunk aznap lejáró joghurtokat 10 forintért, vagy szaloncukrot júliusban venni. Mi ezzel küzdünk a kukába kerülő élelmiszerek ellen. Így nem vesz kárba a hatalmas energia és erőforrás, amely ezen élelmiszerek gyártásához kellett. Ez a mi mini élelmiszerbankunk.
- itthon sütöttem, így a finom nasshoz nem szükséges a felesleges csomagolás, csomagolásmentesen elkészíthető és szállítható, jó alternatívája lehet az egyenként csomagolt csoki- és müzliszeleteknek
- nem sütőpapíron, hanem a meglévő, nagyobb szilikon formáim alján sütöttem - ezt csak mosogatni kellett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése