2020. július 7., kedd

Régens hímzés - második felvonás második szín



A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehetett teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:
A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
Ebben a körben viszont két kézimunkát is készítettem.
Az első: Győr megyei párnaminta főmotívuma
A második: ez, amiről ebben a bejegyzésben írok.
De miért is lett kettő? Az elsőt kissé csalásnak éreztem, mert még az előző kör első szakaszában kezdtem el, és bár csak kevés volt belőle készen, és csak abban az időszakban hímeztem, de akkor is. 

Másodiknak egy régóta várólistás hímzést, az 1995-ös BBC-féle Büszkeség és balítélet minisorozat főcímében szereplő mintát készítettem el.
A nagymamám régi készletéből, osztott hímzők két szálával, sima lepedővászonra készült, főleg sima tűző- és laposöltésekkel. A virágokban kicsit kísérleteztem tűfestés-szerű öltésekkel és csomókkal is.

A régi fonalkészletből adódik, hogy nem volt barnászöld vagy halványzöld árnyalatom, így néhol eltértem az eredeti minta színeitől.
A minta, ami alapján előbb fekete-fehér vázlatot, majd színes tervet készítettem:

A vászonra úgy vittem át, hogy a grafitrajz fő ágait erős, 8 B-s ceruzával áthúztam, ez átlátszott a vásznon is, így át tudtam rajzolni. A fő vonalak megvoltak, aztán a kisebb elemeket halványan felvázoltam, és mindig csak azt rajzoltam pontosabban, amelyik éppen következett.
2010-ben jártunk Manchesterben, ahol az első élményem a reptéren éjszakázás és hosszú buszozás után ez volt: Pemberley! A buszpályaudvaron ugyanis az első dolog, amit megláttam, egy hirdetés volt Lyme Parkról, amelyet az 1995-ös minisorozatban Darcy kastélyának külső jeleneteihez használtak. Megkerestük hát, sétáltunk a parkban, a lépcsőkön, jártunk a belső udvaron, néztünk ki az ablakból a tóra. Ez a poháralátét onnan van, és azóta emlékeztet minket az egyik kedvenc nyaralásunkra.

Az akkori világítótornyos kalandjainkról írtam a blogban, összefoglalót itt, a többi bejegyzés pedig a világítótorony_külföld címke alatt, 2010 márciusában, áprilisában olvasható.


A hímzésből eredetileg kis szütyőt terveztem varrni, de elbizonytalanodtam, így végső formára és hasznosításra még vár.

És bár nem a Műanyagmentes Júliusban készült, mivel most teszem közzé, leírom, hogyan kapcsolódik a hulladékcsökkentéshez akár egy kézimunka is:
  • a mintaterveket használt papír üres oldalára rajzoltam
  • régi, már nem használt lepedőre hímeztem
  • nagymamám régi, maradék hímzőfonalait használtam
  • nem vettem hozzá hímzőfonalakat, akkor sem, ha hiányzó árnyalatokról volt szó, hanem átalakítottam a mintát, pótoltam másikkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése