Amit csak a karantén alatt mertem elkezdeni

azaz az eddigi legnagyobb keresztszemes hímzésem.

A 2020 tavaszi karantén elején, a reggeli munkába járás és az elmaradó programok idejét a félkész kézműves projektek befejezésére fordítottam. Aztán a 4. héten elcsábultam. Olyan jól esett a régensségre hímzett zsákot keresztszemezni, hogy belefogtam egy világítótornyos mintába.
A hálószoba falán lóg Michael Powell  három mini világítótornya, amiket képernyőről másolt mintarajz alapján, az örökölt, osztatlan hímzőfonalakkal hímeztem. Így kezdtem el az elsőt, aztán mivel sorozat, mindegyik így készült. Még akkor nyomtattam ezt a mintát is, eddig a világítótornyos kézműves ötletek mappájában pihent. Most, hogy nem voltak programok, belátható időn belül be tudtam fejezni, bele mertem vágni.
Húsvétkor kezdtem, Pünkösdre lett kész, ha nem is hímeztem mind az 50 nap, de hímeztem:

• reggel, munka előtt
• ha aggódtam, ideges voltam, és nem voltam képes dolgozni
• ebédszünetekben a teraszon
• hétvégékén, amikor épp nem volt semmi program.

És minden egyes alkalommal lefotóztam, épp hol tartok.

 

A minta eredetileg 107 öltés széles és 110 öltés magas, de a hímzőanyagom szövése nem teljesen szabályos, így a kész méret, a 20,5x20,5 cm-es négyzet 107x105 öltéssel jött ki.
A minta nyomtatásakor az egyik negyed kicsit nagyobb méretben nyomtatódott. Szemmel nem észrevehető, de bizonyos sorok már elcsúsznak egymás mellett, és a színjelölő szimbólumokat ott nehezebben lehetett olvasni. Emiatt ez az első hímzésem, amit nem középen kezdtem el. 

Miközben a színeket válogattam, lekerültek a falról a mini tornyok, és az egyikről kiderült, hogy évek óta félkészen lóg a falon. Az ablakok fehér elválasztói hiányoztak a képről. Ezt most pótoltam, úgyhogy azért mégiscsak befejeztem egy félkész valamit ebben az 50 napban is.

Már csak keretet kell hozzá találni. Az Ikea a Ribba sorozatot ugyanis kivezeti - a mini tornyok ilyenekben vannak - , az ehhez szükséges 30x30cm-es keretekből pedig nem túl nagy a választék.