A szürke ötven árnyalata

Nem olvastam a könyvet, ami ezzel a címmel jelent meg, de annyian olvassák mindenféle buszokon-villamosokon-metrókon-vonatokon, hogy ez jutott eszembe arról a kendőről, amit japán virágokból horgoltam. Alapvetően szürke, de színes. Összesen 15 db virágból áll, amelyeket 2 sorba rendeztem el, így inkább sál lett belőle mint kendő, de a kord blézeremhez pont jó.
A maradék fonalakból pedig horgoltam egy színes virágot kitűzőnek, hogy teljes legyen a készlet.
A képen épp a téli kabátomon és téliestíve látható, a kendő-sál kiegészítve egy lila sállal. A kitűző-virág aljára pedig egy lila filckorongot varrtam, mert enélkül kissé összeesett és kunkorodott a virág.

Búcsúkosár

Nyáron a bezárás és a kötelező szabadság alatt ketten voltunk bent ügyeleten. A második hét vége felé egy beszélgetésnél felmerült, hogy mit is szeretnénk még tanulni, munkatársam említette a kosárfonást, én pedig mondtam, hogy majd a következő nyáron, ha majd újra együtt ügyelünk, akkor megtanítom. Ebből végül nem lett semmi, mert az említett munkatárs munkahelyet vált, a héten dolgozott utoljára. Így a kosárfonást végül nem tudom megtanítani, de búcsúajándékként egy kis ceruzatartó kosarat készítettem neki.
Aljkaróm nem nagyon volt otthon - csak a szögletes kosár aljáról levágottak, ami volt az is rövid volt, és némelyik végig kettéhasadt, így 6 helyett csak 5 karóból készítettem az alját (2 hasítottba 3 keresztben). Az alj megfonása után beszúrtam az aljkarók oldalaihoz 2-2 vesszőt (nem mindegyikhez pont 2-t, próbáltam arányosan elosztani), ebből hármasgyűrűt készítettem (2 előtt, 1 mögött le), majd meggyökkentve ebből lettek az oldalkarók. Az oldalát berakással fontam, az egyes rétegeket 3 szálból font hármasgyűrűvel zártam le, majd copfszegéssel szegtem. Az ovális kosárnál a könyv leírása alapján dolgoztam, az nem lett olyan szép, most a rajzok és a hármas párok kialakulása után a hajfonás alapján fontam, ez már majdnem olyan lett, mint kellene lennie, már csak a befejezésre kell rájönnöm. A karókat továbbra sem tudom irányítani, nem tudom a kosarat pont úgy formálni, ahogy szeretném, de már egész kosárszerű valamit kaptam. Szóval van remény!

Kosár

A Millenáris Pikniken többször is jártunk a nyáron. Kaptunk piros pokrócot, vizet, piknikkosarat, játékokat, kártyát stb. A tollast és a pokrócon ücsörgést próbáltuk ki, kellemes volt. Olyan nyaralás érzés, bár a munka után voltunk.
Többször voltak kézműves foglalkozások is keddenként és szerdánként. Az utolsó előtti kosárfonó alkalomra sikerült eljutni, amit tanfolyamszerűen, a szülőknek hirdették. Egy kerek és egy ovális aljat készítettem, valamint kaptam vesszőket a befejezéshez.
Az ovális kosárral aztán rengeteget szenvedtem otthon, száradtak és törtek a vesszők, nehezen tudtam őket beáztatni, vagy csak a fele ázott, vagy kiugrott az összetekert vessző a lavórból, vagy csak úgy állt a vessző és nem az következett, aminek kellett volna. Végül egy álmatlan hajnalon egész sokat haladtam a kosár oldalával, majd tegnap este megfontam a szegélyét is, bár szegény kosárka így is sok sebből vérzik.

Először a konyhaszekrényben lakott, a tasakos mindenfélék között próbált rendet tartani, most a varrós dolgok, kisebb anyagmaradékok laknak benne - így már jobban érzi magát. Pont olyan hosszú, amilyen széles a polc :-)

Nem lennénk jó hajléktalanok...

...avagy kalandjaink az üvegvisszaváltással

A költözés, rámolás, dobozolás, összepakolás része a szekrény tetején gyűjtött üvegek visszaváltása is. Beköltözésünk első idejében a lakásavatókra, társasozásokra többen is hoztak bort, a kiürült üvegeket pedig a szekrény tetejére raktuk. Ott a dekoráció részét képezték, és mindig poénkodtam vele, hogy költözéskor majd abból fizetjük a költöztető autót. El is jutottunk a költözésig, így elkezdtük visszaváltani az üvegeket, hogy meglegyen a pénz a költöztetőknek.
1. felvonás
Leszedtük a szekrény tetejéről az üvegeket, nagyjából kiválogattam, az ismertebb, népszerűbb termékek, hagyományosabb üvegek jöttek velünk. A legközelebbi boltba mentünk. Az üvegek nagyobb részét, 17 borosüveget vettek vissza, nem csak azokat melyeket forgalmaznak. Ennek örültünk, majd közölték, hogy darabonként 10 Ft, azaz összesen 170 Ft lesz, ennek már kevésbé. Mindegy, nem volt kedvünk visszarámolni és az üvegek egységárasak - gondoltuk mi. Felvettük a kemény 170 Ft-unkat, majd a maradék üvegekkel próbálkozunk még 3 boltban. Vissza nem sikerült őket ott sem váltani, de kiderült, hogy 2 sarokkal arrébb 1 borosüvegért 40 Ft-ot adnak - azokért, melyek normális, nem nyújtott alakúak, és nincs bemélyedés az alján. Ezek után kissé csalódottan dobtuk a maradék üvegeket (általában a minőségibb borok üvegeit) a szelektív kukába. (170 <--> 680)
2. felvonás
Összeszedtük az otthon maradt összes üveget, majd elindultunk a távolabbi, de jobban fizető boltba. Visszavettek tőlünk 1 szörpös, 2 sörös, 1 boros és 1 likőrös üveget. A likőrös üveget elfelejtették felvenni a blokkra, de így is kerestünk 155 Ft-ot, amiből vettünk 2 csokit, és még vissza is kaptunk belőle. Az üvegek fele pedig még így is a szelektív kukában végezte.
3. felvonás
Még jön, mert még mindig találtunk otthon üvegeket :-)

Hát, ebből nem fogjuk kifizetni a költöztetőket, és szerencsére nem is szorulunk rá, hogy ebből éljünk, de érdemesebb figyelni, hogy hol vesszük a bort és hová visszük vissza az üveget.
Kár, hogy nem megoldott rendesen az üvegek visszaváltása, mivel a kisebb boros és pezsgős, az üdítős és befőttes üvegeket esélyünk sem volt visszaváltani. Ezek, ha visszazárhatóak akkor a befőzéskor még hasznosak is lehetnek, tehát újrahasznosulnak valamilyen szinten, tárolónak is használhatók, de most örülnék valamilyen szervezettebb elhelyezésnek és visszaváltásnak.

Könyv(tár)tarisznya

A hétvégén volt az idei Angyalföldi utcabál, és amíg az idén készített alkotás fényképe elkészül, ideje közzétennem a tavalyi készítményt.
A XIII. kerület Dagály utcában lévő rendezvényre az ott található Szabó Ervin könyvtár is készül valamivel. Tavaly, azaz 2011-ben könyv(tár)tarisznyát lehetett készíteni, azaz textildekupázzsal dekorálni egy szövetszatyrot. A szalvéták kupacában találtam világítótorony mintájú szalvétát is, így elkészült egy újabb toronyszatyor, és bővült az SK és hasznos világítótornyok gyűjteménye.

Tekerésünk világítótornyai

Nyáron elég sokat bicajoztunk és tekertünk, voltak nagyobb útjaink is, de nagyjából egy napos tekerések voltak az idei nyaralásaink.
Az első nagyobb utunk Győrbe vezetett, útközben Komáromban szálltunk meg. A Molaj városrészben található kollégiumban először az első, majd a második emeleten kaptunk szobát. Végül azt a szobát kaptuk meg, ahol a tükrön egy világítótorony díszelgett. Mintha csak ránk várt volna :-)

Az egy napos tekerések egyik állomása volt Zsámbék, ahol felfedeztük a könyvtárat is - kissé kalandosan. Az első könyvtár feliratnak bedőltünk, ami községi könyvtárat hirdetett, de amikor az udvaron ücsörgő időseket megkérdeztük, hol is van a könyvtár, akkor mondták, hogy ó, hát itt nagyon régen volt, még a gyerekkorukban. Most az út túloldalán található. Az említett helyen meg is találtuk a könyvtárat - immár városi könyvtárként, aminek mosdójában mi más díszelgett, mint világítótorony :-)

Színes organzavirág

Terv volt a sok és színes organzavirág megalkotása, íme egy lila és elajándékozott példány, amiben az organza mellett selyem is helyet kapott. Sajnos kupaccsökkentésben nem túl hatékony, a kb. 1-1 m anyagból alig tűnt el valami, de sok kicsi még sokra mehet.

Gömb szalagokkal

Még korábban az egyik munkatársam a feleslegessé vált bizsujait szétosztogatta a lányok között. Hozzám egy hatalmas fa gyöngyökből álló karkötő került. Ennek 2 gyöngyéből készítettem most egy fülbevalót.
A gyöngyök önmagukban valahogy üresek lettek az akasztón, így szaténszalagmasnikat álmodtam mellé. Masnit azonban nem egyszerű apróban kötni, így csak rácsomóztam a drótra a szalagokat, zöldet és fehéret.
Mivel ajándékba készült a fotógép pedig nem volt otthon, fénykép helyett csak egy emlékeztető rajz készült.

Gyöngy virág levelekkel

A gyöngyvirágot legutóbb nem medálnak, hanem kitűzőnek fűztem meg. Ehhez azonban kellett mellé még valami, hogy kicsit nagyobb és extrább legyen. Így kerültek zöld levelek a virág köré.
Egyszer szeretnék egy sok leveles, virágos nyakláncot, medált is, de abban tömzsi, teli, zöld levelek jelennek meg lelki szemeim előtt. Majd kiderül, hogy sikerül-e.

Gyűrűpárna és esküvői emlékkönyv

A lánybúcsút esküvő is követte, és erre is készültek ajándékok.
Először egy gyűrűpárna, amire a meghívón található figurákat hímeztem. Még valamikor régen vettem fehér selyemféle anyagot, ebből varrtam immár a harmadik párnát, ez az anyagom azonban a lányszobámban volt, ahová ritkábban jutok el, otthon pedig csak fehér organza volt. Végül a szükségből erény alapon az organzára hímeztem a figurákat, ami jó ötletnek bizonyult, mert könnyű volt átrajzolni a mintát, és a plusz réteg anyag még dekorál is. Viszont nagyon fura volt hímzés közben úgy gondolkodni, hogy nem volt az anyagnak hátulja, látszott minden csomóvég, öltés. A minta sem rendes öltésekkel, hanem csak fércöltéssel készült, de folyamatos lett a vonal.
A 3 réteg anyagot kézzel varrtam össze, teamécsessel szegtem varrógép hiányában. A kézi öltéseket fehér hímzőfonallal fontam körbe, minden öltésbe vezetve először az egyik, majd a másik irányból is a fonalat. 
A párnát levendulával töltöttem, így a fél perces szerepe után a fehérneműs fiókban megtalálhatja a helyét.
A képen még az átadás előtt látható, hiszen a párra bíztam a szalagok helyét, melyek végül mindkét figura keze környékére kerültek.

A párna mellé esküvői emlékkönyv is készült. Nátronpapírral borítottam a kötéstáblákat, erre került a mintás papír, a könyvtestet a táblával összekötő lap és tábla közé pedig a szaténszalag vége, ami kissé romantikusabbá tette.