Anyós szokásos névnapi ajándéka, az adventi koszorú. Hiába használtam ezüstfenyőt, sajnos nagyon hamar hullani kezdett, így após kb. a második gyertyagyújtásra újraalkotta.
Már egy korábbi évben az asztaldíszünk fő eleme négy kerámia beszúró volt. Férj már akkor poénkodott, hogy tegyük bele a négy világítótornyos beszúrónkat. 2018-ban aztán meg is valósítottuk. Még 2014-ben, a wismari kiránduláson vett tornyokat állítottuk bele (abból a bejegyzésből úgyis kimaradtak): https://kreativsagok.blogspot.com/2015/03/rostocki-emlekfogas.html
Maga az asztaldísz ennyi volt: egy fonott kosár közepén egy hatalmas gyertya, körülötte fenyőgallyak, a négy világítótornyos beszúró, és pár akasztós dísz a gallyakon.
2018-ban először volt valódi karácsonyFÁnk. Házasságunk eddigi 10 éve alatt mindig csak gallyakat állítottunk egy vázába. A gallyakat anyukám vágta le a kertjében álló ezüstfenyő utcára kilógó ágairól.
2018 nyarán azonban kivágatta a fát, mert elöregedett és kezdett veszélyessé válni a nagy viharokban. Már épp azon gondolkodtam, hogy honnan lesz gallyunk, meg is állapodtunk, hogy elég az adventi kosár fenyőgallyai, nem szükséges más, amikor dec. 23-án délután hazafelé sétálva találtunk egy fenyőfát. Az egyik közelünkben árusító árus a maradék fáit nem hazavitte, hanem egy félreeső sarkon otthagyta. Mi pedig hazacipeltük. Aztán vödörbe állítottuk, mert talpunk az nincs.
A karácsonyfadíszeink elegendőek voltak a kicsit több mint egy méteres ezüstfenyőre is. A sok-sok mindenféle dísz közé természetesen világítótornyos díszek is kerültek, hiszen mégiscsak a miénk volt ez a fa.
 |
| Hímzett és keresztszemes világítótornyok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése