Szögletes kosár

A költözés előtti kreatív alapanyag-felhasználás egyik eleme a peddignádból font kosár megalkotása, amire Húsvét hétvégéjén került sor.
Voltak otthon rendes fűzfa aljkaróim, ezeket használtam az aljhoz. Középen egy félbehajtott nagyon hosszú szállal kezdtem el fonni a kettős gyűrűhöz hasonlóan, majd először az egyik, majd a másik oldalon szélesítettem a megfelelő méretig, az újabb szálakat pótlással beépítve. Legközelebb azonban inkább a szélén kezdem majd, és nem biztos, hogy félbehajtott szállal, mert így van 2 szál, amik ugyanúgy fekszenek az aljkarókon, és ez kicsit megtöri az alj ritmusát.
Mikor kész lett az alja, a fenékkarók mellé peddignádakat fűztem keresztbe, majd meggyökkentettem őket, hogy kb. mindkét oldalon egyforma hosszúak legyenek. Kettős gyűrűvel, félbehajtott náddal kezdtem fonni az oldalát is, majd az első toldásánál az oldalkarókat hurkapálcával erősítettem meg - hogy kicsit erősebb legyen. Volt 4 hasított fűz fonóveszőm, ezeket beépítettem a peddignád közé. Ezt nehéz volt szépen fonni, csak a másodiknál sikerült legyőznöm a vesszőt, hogy ne csavarodjon meg folyton...
A szegély fonásához már hozzáfértem a szakirodalomhoz, így azt már könyvből fontam, a többi résznél emlékeimre hagyatkoztam.
Nem lett annyira szögletes mint szerettem volna, de első próbálkozásnak jó, és bár nem túl erős, a hurkapálca az oldalán azért kicsit stabilabbá teszi.
Még maradt kevés nádam, és a levágott fenékkarókat is elraktam, úgyhogy lehet még próbálkozni szögletesebb kosarakkal!

Levendulaszappan

Bár a karácsonyi családi ajándék volt, de mi most használjuk és virágos, úgyhogy mégis tavaszi a levendulaszappan.
November táján - a Praktika cikkének is köszönhetően - fellelkesültem szappangyártás témájában. A vegyszeres, újságban leírt megoldástól azonban féltem, és nem nagyon tudtam, milyen üveg is az, ami elbírja a lúgot. Így visszatértem a már közel 10 éve bevált módszerhez: kész szappant olvasztottam.
Ehhez vettem semleges illatú babaszappant, lereszeltem*, vízfürdőben megolvasztottam és szárított levendulavirágot kevertem bele. Az öntőforma négyzet alapú tejesdoboz volt, a kész szappanokat pedig celofánba befőző fóliába csomagoltuk.
Finom, levendulaillata lett, és ha a virágokat sikerült egyenletesen elosztani az olvadékban, akkor lyukas sem lett a közepe, mint annak a példánynak, amit mi most használunk.

*az egyenletesebb olvadás miatt darabolni kellett a szappanokat. Így elkezdtem reszelni a szappanokat. Fél óra alatt 1 db-ig jutottam, majd jött Férj, a nyers erő, aki zacskóba rakta a többi, kissé kicsomagolt szappant és kalapáccsal ütni kezdte. Kb. 5 perc alatt végzett a maradék 4 szappannal...

Csipkézett tojás és giganyúl

Húsvét hévégéjén a Millenárison lehetett alkotni, így született egy virág és világítótorony mintájú fúrt libatojás és egy hatalmas nyulas ajtódísz is.
A nyúl peddignádból készült és hatalmas lett, mikor az akasztójánál fogva a vállamra akasztottam, majdnem leért a földre, mikor pedig a metrón ültem, akkor egyforma magasak lettünk.
Hatalmas méretei miatt a tárolása nem nagyon oldható meg, sajnos még csak a feje is túl nagy, így az újrahasznosítás jegyében szétszedtem, és újra lett kosárfonó alapanyagom.

Meglepetés a rádióban

Ha egyedül vagyok otthon, akkor általában szól valamilyen háttérzaj is. Ez általában a rádió, ami csak zaj, nem figyelek rá, de nincs teljes csend. Néha az is van, ha épp arra vágyom. Viszont, ha nem csendre vágyom, akkor rádió, általában az MR2, a Petőfi. Mert nem beszélnek benne túl sokat, amire jobban figyelek és így jobban is zavar, hanem megmarad a háttérben és csendben.
Ez szólt Nagypénteken (2012. ápr. 6.) is, pontosabban a Kultúrfitnesz című műsor Horváth Gergellyel. Ezt azonban nem lehetett csak úgy, mellékesen hallgatni.
A beharangozó szerint:
"Kultúrfitnesz mai első órájában felvillantjuk a hit és a popkultúra néhány érintkezési felületét, vagyis azt, hogy jön nagypénteken képbe az AC/DC, az Arcade Fire vagy épp Indiana Jones."

A műsorban pedig bibliai idézetek, a Húsvét lényege, az evangélium. Röviden, mai nyelven, de tisztán!

Ezt az interjút elolvasva, pedig kiderül, hogy nem volt véletlen: http://www.reformatus.hu/mutat/6273/ 

A műsort sajnos nem találtam meg a rádió Hangtárában, a NAVÁ-ban még csak márc. 15-nél tartanak, de egy hasonló stílusú filmajánló itt olvasható:

Egy DVD: A halászkirály legendája
Most aztán tényleg nagyon közeleg a Húsvét - ma már Nagypéntek, az áldozathozatal ünnepe. És ha bevalljuk, ha nem, erre a megváltásra mindannyiunknak szüksége van. És mivel Isten útjai kifürkészhetetlenek, soha nem tudhatjuk, mikor és miképpen köszönt ez ránk. Egy ilyen, mélyen megrázó, fantáziadús, de nagyon emberi megváltástörténetet ajánlok most. Terry Gilliam 1991-es mozijáról, A halászkirály legendájáról van szó, ami úgy, ahogy van: remekmű. Az idén végre Oscart kapott Jeff Bridges egy felelőtlen rádiós műsorvezetőt alakít benne, aki a tűzzel játszik, és alaposan meg is égeti magát: egy beszólása közvetett következményeként emberek halnak meg, ő pedig összeomlik. Aztán találkozik egy fura hajléktalannal, aki pont olyan, mint Robin Williams, majd ketten kezdik keresni a Szent Grált. És az a helyzet, hogy a maguk módján meg is találják a végére. A halászkirály legendája kivételes remekmű - ámulatba ejt és zavarba hoz. Igazi ünnepi film. Ha megnézzük, segít magunkba nézni. Érdemes elővenni. DVD-n.

Tökmag

Tél elején rengeteg sütőtököt megettünk. Először mindig kidobtam a magját, aztán kísérleteztem, és megmostam, megszárítottam, összegyűjtöttem 2-3 tök magját, majd serpenyőben megpirítottam - szigorúan fedő alatt. Finom lett nagyon, bár kicsit nehezebb enni mint a szotyit, mert apró.

Hétvégi alkotás és majdnem alkotás

Pénteken hobbibolt nyílt napjának köszönhetően kipróbálhattam a patchwork technikát hungarocell tojáson, szombaton pedig mini virágcserépből húsvéti kosárkát készítettem.
Ezzel kiegészült az otthoni tavaszi-húsvéti dekorációk halma, ami csak ajándékokból áll, és péntek este kikerült a húsvéti dekoráció is: a virágzó ágra és néhány bútorfogantyúra felakasztottam a tojásokat, a vázát pedig körberaktam bárányokkal.
Aztán vasárnap is alkottam volna. De csak volna, mert
A szórólapon: hímes tojás és gyapjú nyuszi és bárány készítése.
A valóságban: tojásfestés temperával és gyapjúgalacsinok ragasztása kartonra technokollal...
Na ez ... Ez nagyon sok volt! A tojás ehetetlenné válik, a gyapjút pedig nemezelni kellene, hogy összeálljon...

Képeslapok

Még korábban készítettem az avonlea.hu pályázatára elektronikus képeslapokat. Természetesen ezek között is van világítótornyos :-)

 

Évfordulós társasjáték

Férj nagyon szereti a mindenféle társasjátékokat és táblás játékokat. Így a 2010-es házassági évfordulónkra egy játékot kapott. Az alapötletet sógor kártyái adták, amit alkalmaztam a mi életünkre, történetünkre, de inspirált még a játékban a Catan is.
A lényeg: vannak helyszínek, szintek, amit el kell érni. Ezt bizonyos kártyák leadásával lehet megtenni. Például a cukrászdához kell sütemény és bók. Különböző szintű helyszínek vannak: amihez 1, 2, 3 és végül 4 meghatározott lap szükséges, úgy hogy egyszerre max. 5 lap lehet egy játékos kezében. Alapvetően húzunk a középső kupacból, de akár cserélni is lehet a másikkal. Vannak negatív lapok is (hiszti, idegesség...), amiket 2 egyforma pozitív lap leadásával lehet eltüntetni.
Már többször játszottunk vele, és tökéletesítettünk a lapok arányán és a szabályokon, kevesebb lett a negatív lap és került bele joker is.

Sportos világítótorony

Egy logikai játékokat és sportfelszereléseket árusító boltban bukkantam az alábbi frizbire. És velem jött. Naná, hisz világítótorony van rajta!
Nem a hagyományos, kézből kézbe dobálós játékot kell ezzel a változattal játszani, mert ahhoz túl veszélyes lenne, mivel keményebb és nehezebb, hanem minél kevesebb dobással kell eljuttatni a célhoz. Elvileg mindenkinek lenne saját korongja és felváltva dobálnánk, de nekünk csak 1 van, így először az egyik, majd a másik személy dobálta el az udvaron a célnak kijelölt lavórig.

Azt hiszem, tudunk élni, avagy narancsos forró csokoládé

A forró csoki az nekem sűrű és tömény, amit nem lehet inni, csak kanalazni. (Ha iható az már a kakaó, ami számomra nem túl édes, kevés benne a cukor, de sok a hagyományos, cukrozatlan, fekete kakaópor. Az instant, cukrozott poroknak meg semmi köze a kakaóhoz.) Szóval tegnap este forró csokira vágytam, olyan igazira, sűrűre.
Fogtam hát egy csokipudingot és megfőztem az előírtnál egy kicsit több tejben*, majd még forrón a bögrékből kanalaztuk. Közben jutott eszünkbe, hogy aznap este a vödrös narancsok utolsó darabjait akartuk megenni, így a gerezdeket vagy felvágtuk és a csokiba kevertük, vagy a gerezdekre csokit kanalaztunk, és lett narancsos a forró csokink.
Miközben ettük,

• hangzott el az Azt hiszem, tudunk élni...
• jutott eszembe, hogy szépen tálalva ez a narancsgerezdes forró csokipuding akár még desszertként is megállná a helyét, ha vendégeink jönnek

* az előírt fél liter helyett 6,5 dl volt a tej, de kicsit túl sűrű lett, talán 1 literrel lenne ideális