Adventi koszorú - fehérben

Idén kissé rendhagyó adventi koszorú készült:  nincs rajta 4 gyertya, csak egy hatalmas a közepén. A várakozás négy vasárnapja mégis megjelenik benne, mert négy masni és négy kerámia mézeskalács díszíti*.

A nagy fehér gyertyát korábban öntöttem mindenféle maradékból, és a zöld ezüstfenyő ágakkal körberakott koszorú közepére állítottam. Dísz szinte alig került rá, mert a fenyőágak zöldjének összevisszasága nem kívánt sokat.

*Férj javasolta, hogy a  koszorúba ne a kerámia mézeskalácsokat szúrjam, hanem a négy beszúrós világítótornyot. De végül maradt klasszikus.
Majd nyáron készül világítótornyos koszorú.

Körték

... az egyik textilből varrt, a másik friss, az adventi naptárból.

A Tilda-könyveket mindig szerettem nézegetni: hangulatos képek, kuckósan berendezett szobák, pasztell színek. Varrni nem varrtam belőle, csak egy rózsát, organzából és kézzel. Eddig, mert egyik este végre elkészült egy körte: két régi szoknyám maradékából, levendulával kevert tömőanyaggal kitömve, meggymagokkal az alján a stabilitás és a kupaccsökkentés jegyében.
A körte a Kreatív ötlettár, barátságos otthon című kötetben szerepel. A leírást követve most először szabtam úgy, hogy előbb összevarrtam a két réteg anyagot, és csak utána vágtam ki. Eddig a hagyományosabb és anyagspórolósabb a szabásmintát az anyagra beilleszt, körberajzol, majd kivág és varr technikáját használtam. Ha a két réteg anyagot a papír szabásminta mentén körberajzolom, a vonalon varrok, és csak után vágom ki, akkor több anyag esik le, nagyobb lesz a belevágtam már felület, de gyorsabb a folyamat, és pontosabban lehet a vonalon varrni. A leírásban nem szerepelt, de a körte alját vékonyan visszahajtottam és elszegtem a géppel, csak utána férceltem kézzel az összehúzást. Így szebb lett az alja, biztosan nem foszlik majd az anyagszél.
A körte aljába a megszárított, kifőzött meggymagokból is tettem, hogy stabilabban álljon - és ne kerülgessem a fiókban a magokat.
Számomra legnehezebb a körte összehúzása és a levél odavarrása volt.
Amiben még eltértem a kötettől: nem kihegyezett fából, hanem vastagabb spárgadarabból van a szára. A spárgát az összehúzásul szolgáló hímzőfonallal, makraméöltésekkel rögzítettem, majd a levélbe is beleillesztettem, és így varrtam oda.
Anyagom még van, így őszi dekorációnak gyerekjátéknak, babakonyhába még biztosan készül belőle.

Táskák

Két táska készült mostanában, de már a harmadik is félkész.
Az első egy használhatatlan-méretű-és-rögtön-szétjött-a-varrása reklámszatyor átalakításaként született Férj nadrágjával kiegészítve.
A boltnyitásra kapott hatalmas, de rövid fülű szatyor szétbontása után az anyagból átvetős oldaltáska készült. Aztán pár nap hordás után kiderült, hogy a színes műanyag nem elég erős táskának, kell valamilyen bélés, merevítő, hogy ne essen össze. Így fogtam Férj egyik leselejtezett nadrágját, aminek szárából varrtam a táskának tartást adó bélést. Így a két belső zsebbel, a tépőzáras záródással már tökéletes rohangálós, vidámító, színes táskám született, amibe belefér az A/4-es mappa is.

A másik táska anyós régi szoknyájából készült, szívecskés béléssel. Ez kisebb, nőiesebb, buggyosabb. Ez utóbbi még keresi a funkcióját, mert nekem túl kicsi, válltáskát pedig eleve nem nagyon hordok, szóval akár szabad préda is lehet.

A harmadik szürke-kék lesz, szintén A/4-es mappára méretezve.

Toronyfelfedezések 2016-ban: Horvátország

Mielőtt megírnám azt a sok holland tornyot, amit nemrég láttunk, haladjunk időrendben, és kezdjük a májusi, horvát világítótoronnyal.
Szóval, 2016 pünkösdi hétvégéjét Zágrábban és Horvátországban töltöttük. És ha már arra jártunk, akkor elvonatoztunk Rijekába, azaz Fiumébe a tengerpartra és a világítótoronyhoz.
A Plovput kezeli a  horvát világítótornyokat, többek között tőlük is lehet világítótoronyban kialakított apartmanokat bérelni, részletek itt: http://www.plovput.hr/en/aids-to-navigation/lighthouses
A horvát világítótornyokat kezelő szervezet egyik állomása stílusosan a fiumei világítótorony épületében van, sőt a hely toronyőrök szállása is. Maga az épület festése rendhagyó, mert fekete-fehér csíkozása csak a tenger felől látszik, a szárazföld felől egyszínű fehér.

Hivatalos leírása az Adriai hajózási kézikönyvből:

Rijeka
E2822 - Rijeka, Mlaka világítótorony: kupolás tetejű torony körerkéllyel, a lakóház fölött, fekete és fehér sávokkal, 10 mp-enként felvillanó fehér fény, magasság 39 m, láthatóság 15 M.

És gazdagodott a szókincsünk is, mert
világítótorony = horvát svjetonik

Zsákok

Ha előveszem a varrógépet, nagy eséllyel valamilyen textilzsák kerül ki a kezem alól. Könnyű megvarrni, hasznos, gyorsan kész, mindenféle méretben készülhet. Így készült az utóbbi időben két zsák is ajándékba.
Az egyiket Izolda kapta, aki a molyon DVD-ket ajánlott fel. Így aztán a két jó filmért cserébe, gondoltam adok valamit apróságot. Épp költözés előtt voltak, diéta közepén, de folyamatosan horgolni látom, így kézimunkazsák készült neki, névre szólóan.
A molyos profilképét a képernyőt-addig-nagyít-majd-textilfilccel-körberajzol technikával rajzoltam, kopíroztam a zsákra.

A zsák méretei:
alja: 10,5x10,5 cm
oldala:40x20 cm
behúzó (kockás anyagból):8x40 cm

A másik zsák utolsó pillanatban elkészült nászajándék lett: esküvői emlékzsák. A méretei ugyanazok, de ez fehér selyemből készült - az esküvő mégiscsak esküvő. Apró zöld filcleveleket varrtam rá kör alakban - a pár meghívója alapján. A kis filcfecniből kivágott leveleket először varrógéppel, majd az idő fogytával inkább kézzel varrtam fel a zsákra. Annyira az utolsó pillanatban készült, hogy a behúzó selyemszalagot az odafelé metróúton fűztem bele. Ezért nincs fotó sem.
Mivel a vőlegény könyvtáros, a zsákba katalóguscédula is került :-)

Noszvajkoszorú

Tavaly egy kellemes októberi hétvégét Egerben töltöttünk, azon belül a szombatot Noszvajon, a birsünnepen. Itt nem csak sétáltunk a faluban, a kastélyban, hanem finom birslekváros süteményeket kóstoltunk. A birs - leszámítva pár konyhai felhasználási kísérletet - számomra mindig csak sajt volt, ami finom, de kissé túl tömény és túl édes. Itt azonban a gyümölcsöt lekvárként is hasznosították: buktába és mini pitébe töltötték. Szimpatikus döntés volt, mert a sütemények finomak és különlegesek lettek a kissé fanyar lekvárral.

A mindenféle programok között kézműves foglalkozás is volt, amihez lelkesen csatlakoztam. Őszi koszorút lehetett készíteni: kartonpapírból kivágott körre ragasztottuk a színes papírokból kivágott levélformákat.
Mindenki rajzolt, vágott, majd rajzolt és vágott. Aztán jött egy apuka, aki tömeggyártásra állt rá: összehajtotta a papírt, rajzolt, majd kivágott 5-6 db levelet egyszerre. Hamarabb készen is lettek, a gyerekei sem unták meg.

A koszorú bekerült az őszi dekorációink közé, emellett felidézi egy nyaralás emlékét.

Szülinapi szappanfőzés

Augusztus végén a szülinapon egy vasárnapra esett. Bizonyos furcsa jelek* után rájöttem, hogy a Férj által szülinapi buliként emlegetett esemény nem azt jelenti, hogy valahogy ünneplünk kettesben. Nem, ez valami más lesz.
Aztán becsöngettek. Megjött egy ismerős, hatalmas kosárral és kiderült, hogy szappant fogunk főzni. Később jöttek többen is, összegyűltünk, kitaláltunk, szagolgattunk. Végül vörös agyaggal színezett, fahéjas szappan készült.
Természetesen világítótorony formájú is.

Volt torta is, meg kaptam mindenféle apróságot, és ismét kiderült, hogy remek Férjem van. Nem csak meglepetés, hanem kézműves szülinapot szervez nekem.
* az árulkodó jelek:
Szombaton nyugis napot tartottunk, elmentünk sétálni, meg egy közeli cukrászdába sütizni, fagyizni. Nézegettük a tortadíszeket, tortákat, Férj rákérdezett, hogy melyiket is szeretem, az Esterházyt?
Férj leürítette az étkezőasztalt, és láthatóan nem csinált semmit és nem kezdett bele semmibe, és engem sem kérdezgetett, hogy mit is csinálunk délután. Csak hagyta, hogy matassak a varrógéppel, ő pedig olvasott. Aztán befutott egy telefon, amire ez volt Férj reakciója: nem baj, a többiek is később jönnek. És amikor már nem titkolt semmit, akkor nasikat kezdett kirakni müzlis tálakba.

Neszesszerek

A kezem újbóli használatba vételével párhuzamosan elkezdtem nyüstölni a varrógépet, mert ezzel egyrészt alkotok valamit, és még a csuklóm is kímélem a törés után. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg á-csak-5-perc-kell-neki javítanivaló gyűlt össze, a kupacolódó anyagmaradékokról, varrásra előkészített anyagokról, összegyűjtött szalagokról, gombokról nem is beszélve. A kezdjük a kisebb dolgokkal alapján a maradékoknak estem neki, kis neszesszereket, tárolókat varrva.


Mivel a kiindulás mindig a fecni, így nem igazán születik két egyforma, sőt mivel varrás közben alakul a forma, nincsenek meg a méretek, szabásminta sem. De ez nem jó, így az egyik névnapi ajándékba készült neszesszernél terveztem kicsit. Ha szabásminta nincs is, legalább az megvan, hogy mekkora anyagból készült, és nem kell mindig újra kitalálnom.

Szóval, az alábbi, tollak tárolására is alkalmas méretű neszesszer az alábbi varrásráhagyás nélküli anyagból készült.

Kiindulás, a fecni, azaz a bordó, virágmintás anyag: 19 cm széles, 9 cm magas.
Az egyik oldalához 4 cm magas, 19 cm széles, a másik oldalához 29 cm magas, 19 cm széles anyagot varrtam.
Az alja kialakításához a nagyobb, 29 cm-es anyagrészen a fecni után 2 és 8 cm-rel bemértem 3 - 3 cm-t mindkét oldalon, majd az azonos oldalon lévő jelöléseket összekötöttem, így 3x6 cm-es téglalapokat kaptam.
A 29 cm magas anyagból készült a tároló fedele is. Az anyag fecnitől legtávolabbi végétől lemértem 2 cm-t az ív kialakításához. Az anyag végétől 2 cm-re húzott vonalra a két szélétől indulva bemértem 6,5 - 6,5 cm-t, valamint kimértem az anyag közepét is, azaz 9,5 cm-nél is bejelöltem az anyag eredeti végén. A 6,5 cm-ektől indulva a középen lévő jelölésig megrajzoltam az ívet. Az ív magassága így 2 cm lett.
Amikor kész voltam mindezt kiszabtam még egyszer. A pontos méreteket itt nem tudom, mert a már összevarrt anyagot rajzoltam körbe (a két varrás miatt valószínűleg kb. 1 cm-rel rövidebb anyagot, mintha összeadjuk az eredeti értékeket).


A külső részt keskenyebb, a belső részt szélesebb varrásráhagyással varrtam össze. Először a két oldalát, majd az alját, utána az ívet és a fedél két oldalát az oldalvarrásig. Kifordítás után végül egyszer visszahajtottam és levarrtam a neszesszer szájánál lévő anyagokat. Miután elrendeztem a belső tasakot a külső anyagban, összeillesztettem a szájánál lévő anyagokat, és azokat egymáshoz varrtam. Így bár látszik, és kívül van a külső varrás, anyagszél nem csúfítja a képet, a több réteg anyag pedig még tartást is ad a neszesszernek.
Utoljára következett a gomblyuk, és a gombként szolgáló fagolyó felvarrása.

Leírni hosszabb és bonyolultabb, mint megvarrni :-)

És tárolhatunk benne mindenfélét: papírzsebkendőt, körömlakkokat, ceruzát, tollat, apró folyamatban lévő kézimunkát, kézkrémet és ajakápolót, töltőt, fülhallgatót - ha táskarendszerzőként használjuk. De állhat a polcon, szekrényben. Ha a két réteg anyag közé nejlonzacskót varrunk, vízálló lesz, így uzsonnás tasaknak is alkalmas lehet.

Egy péntek délután...

... sétálni indultunk Férjjel a környéken. Vicces helyen lakunk, kertes házak mellett, 10 percre a metrótól, de teljesen olyan érzés, mintha nyaralóövezetben lennénk. De nem csak a környezet olyan nyaralós, hanem az emberek is, akik például kiülnek a kertjükbe olvasgatni, vagy grilleznek a teraszon. Szóval elindultunk egy ilyen "nyaralós" sétára, és útközben találtunk egy kilomtalanított szekrényt. A hátlapját hazavittük, és mindenfélét fűrészeltünk belőle. A kartonszerű vékony préselt falemezt könnyű volt lombfűrésszel is alakítani. Elsősorban persze világítótornyok készültek, de vágtam ki csipketartó lapos orsókat, ajándékcsomagra való teáscsészét és szíveket is.
Hogy a fűrészelés ne koszoljon a lakásban, kiültünk a belső udvarra, vittünk sámlikat, dörzspapírt, könyvet, majd a szabadban vacsoráztunk. Szóval alkotó mininyaralás keletkezett belőle.
Aki kidobta a szekrényt, biztosan nem gondolta, hogy ennyire örülünk neki, és ilyen jó programunk lesz. Mire beesteledett, az egyik hátlapot teljesen feldaraboltunk, smirgliztük, már csak a festésre várnak az elemei, a másikat pedig kezelhető méretűre aprítottuk.
Két szívecskét rögtön fel is használtuk, és másnap a nászajándékra került belőle.

Bordó esküvői készlet

Az egyik egyetemi volt évfolyamtársam augusztus közepén férjhez ment. Tavasszal említette először, én pedig bőszen felajánlottam, hogy varrok gyűrűpárnát, segítek, amiben kell. Aztán május végén eltörtem a csuklóm, július elejéig gipszben volt a jobb kezem. Augusztus elejére már kezdem visszakapni a kezem, ha nem is működik tökéletesen, de újra tudok két kézzel gépelni, jobb kézzel egeret használni.
Még a tavaszi levelezés kapcsán kérdezgettem, hogy milyen színű meghívót terveznek, milyen lesz a dekoráció, megmutattam milyen gyűrűpárnákat készítettem eddig. Színek akkor még nem alakultak ki, és leginkább a pamutcsipkés-gyöngyös-monogramos párna tetszett neki. Hááát, a törés miatt ebből kb. csak a varrást tudtam megvalósítani, így a meghívó színeiből kiindulva, a csipkét megtartva varrtam a gyűrűpárnát.

Aztán a lánybúcsún felmerült, hogy nincsen szütyő, így az is készült.  Ezzel kevésbé vagyok elégedett: kör alapon jobban mutatna, és kicsit alacsonyabban, kisebbként. Így, ha szütyőnek a nagy napon kicsit nagy, az esküvői képeslapokat, emlékeket még rejtheti.

A menyasszony ruhája nem hófehér, hanem törtfehér, ekrü volt, így a szütyőt és a gyűrűpárnát is nem a hófehér selyemből, hanem egy régi szoknyám ilyen árnyalatú béléséből készítettem.
A szütyő a mostanában bevált formát kapta, azaz négyzet alapra egy téglalap, a téglalap tetején visszahajtás, annak oldalán gomblyuk az összehúzásnak. A külső réteg a selyem, belül fehér vászon, rávasalható közbéléssel megerősítve (csak erre tudtam vasalni...), díszítésnek pedig a gyűrűpárnánál is használt csipkés szalag. A behúzás adott volt (a szoknya felhajtása), és a táskajelleget erősítve mindkét oldalra került 1-1 gomblyuk, két szalagot fűztem bele egymással ellentétesen, így összehúzható, kézre akasztható, könnyebben nyitható.
Ez volt a második varrásom, ahol két réteg anyagból állítottam össze a tárolót. Készen lett, megvarrtam, de az összevarráshoz legközelebb ezt a sorrendet használom majd:

1. a külső rész oldalait összevarrni, ekkor rávarrni a szalagot, sőt bele az oldalvarrásba
2. a bélés oldalait összevarrni
3. a két réteget összeilleszteni, a külső részt visszahajtani, levarrni a házat a behúzáshoz, egyben hozzávarrni a bélést a külső anyagréteghez
4. a külső rész alját hozzávarrni csak a külső részhez
5. a bélés alját a háromnegyedig összevarrni, majd kifordítva az utolsó oldalát is (ezt is csak önmagához varrni)

A szütyőbe átadáskor lila és fehér oganzavirágokat rejtettem (ehhez hasonlókat), amik a nagy napon a menyasszony haját díszítették.

Aztán a nászajándékot is a bordó szín jegyében csomagoltuk be: mintás szalagból masni, bordó szalag, és két szívecske*. És mivel a menyasszony könyvtáros, könyv alakú dobozba rejtettük a borítékot.




*A két szívecskének azonban története van, de az már egy következő bejegyzésben olvasható.