Bordó-barna sál

Többször nekiálltam már elhasználni az otthoni fonalkészletet, az egyik fellángolás során a bögrepulcsi mintája alapján horgoltam egy sálat. Kétféle fonalat fogtam össze hozzá: a bögrepulcsi bordó árnyalatához egy barnát. Azután elfogyott a barna, de a sál rövid maradt.

Kerestem hozzá selymes, barna fonalat a készletből, megkerestem a közepét, ahová jelölést kötöttem, majd két gombóccá tekertem.
Az újrakezdéskor, 2020. okt. 24-én:

Első változat: egy kuckózós vasárnap eredménye, miután mindkét végére horgoltam még 3-3 sort. Aztán a fonalam elfogyott, de a sál még mindig túl rövid volt.

Újra feltúrtam a maradék fonalakat, találtam egy kicsit világosabb barnát és egy lilás mohairt. A két szálat összefogva túl merev és vastag lett, csak a barna a 3,5-es tűvel túl szoros, végül az 5-ös tűvel csak barnából horgoltam, 12-12 sort.

A horgolás legnehezebb része (a sok bontás és  újrakezdések miatti tűváltások mellett) a fonal két részre osztása volt. Előbb letekertem a teljes gombolyagot, hogy meglegyen mindkét fonalvégem. Majd dupla szállal új gombolyagot tekertem, hogy bejelölhessem a közepét. Végül két egyforma gombolyagot tekertem a folyamatosan összegabalyodó fonalhalmazból. Ezt csak úgy sikerült, hogy Férj segített, és párhuzamosan tekertük mindkét gombolyagot, és közben sokat-sokat tekertük ki az összetekeredéseket.

A teljes sál végül 150 cm hosszú és 18 cm széles lett, a 12+3+48+3+12 sor elosztásban. A színváltások látszanak, de nem feltűnő, épp csak egy kis játékosságot visz bele. 

Ha már korábban is szerepelt benne konkrét dátum: a teljes horgolással és a szálak eldolgozásával 2020. november 16-án lettem kész.

Levendulakosár

Kaptam egy köteg levendulát, aminek nagyon örültem. Lemorzsoltam, és levendulazsákok lesznek belőle.  De ahogy morzsoltam, hosszú volt a szára, viszonylag nagy köteg is lett belőle, sajnáltam volna csak úgy kidobni. 

Fogtam hát a szárakat, vízbe áztattam, kb. ujjnyi vastag kötegekbe rendeztem, és spárgával összekötve, spirálisan összevarrtam.  

Lett egy kis kosarunk, ami még levendulaillatú is. 

Vizesen nagyon erős, és merev volt a fala, ahogy száradt, kissé meglazult, de még mindig van tartása, kisebb dolgokat lehet tárolni benne. 

Ezen a képen látszanak a méretei, az arányai, nagyjából akkora lett, mint a fonott fedeles kosárkészlet középső eleme.

Nemezelt sün és színes nemezgolyók

Idén elmaradt a Mesterségek Ünnepe, az eseményt azonban a Hagyományok Háza megpróbálta pótolni. A Corvin téren minden kedden és csütörtökön népzenével és kézműves foglalkozásokkal készültek a szervezők augusztus végétől szeptember elejéig. Festettünk mézeskalácsot, fontam bőr karkötőt és nemezeltem. 

Szeptember elsején nemezgolyókat lehetett készíteni, és abból kulcstartót varrni. A foglalkozást Dobinszki Csilla vezette, akivel már korábban is nemezeltem együtt. Vele készült a süni 2018-ban, és történetéről itt írtam: https://kreativsagok.blogspot.com/2018/12/a-suni-es-az-angyal.html
A kulcstartó mellett további golyók is készültek, amelyeket csatra varrtam, és egy új kedvenc hajbavaló lett belőle, ami szerencsére a nemez puhasága miatt még a biciklis sisakkal is kompatibilis.

 Csilla kedves, figyelmes, segítőkész és érthetően magyaráz. így amikor szembejött egy hosszabb nemeztanfolyam, amit ő vezetett, jelentkeztem. Így voltam először Törökszentmiklóson. De ez már egy másik bejegyzés története.

A könyvet pedig éppen akkor olvastam, amikor a nemezgolyók készültek, és közben szóba került a sün nemezelése és a kötet is, amit csak ajánlani tudok.

Gyapjúnap és sál

A fonó kurzus után nagyon vártam a Gyapjúnapot Csillaghegyen. Rengeteg jót és sokat meséltek róla, több különböző forrásból. Aztán szombaton (egy hete) elmentem a rendhagyó és maszkos alkalomra, ahol gyönyörű, kézzel festett és kézzel font, egyedi és megismételhetetlen fonalakat láttam, de nagyon-nagyon drágán. Úgyhogy elhatározásra jutottam: akkor vehetek ilyen fonalat, ha 

• lesz konkrét tervem, hogy mire fogom használni (elég annyi, hogy szeretnék egy pulcsit vagy kardigánt)
• legyen annyira konkrét, hogy tudjam, mennyi anyag kell hozzá
• megtanulok (újra) kötni (a kötéshez kevesebb fonal is elég, mint a horgoláshoz)

De előtte:

1. elhasználom az otthoni maradék mindenféle fonalat, amit még turikban vettem: fél-egy gombócok, címke nélkül
   
2. megfonom (vagy elnemezelem) az otthon lévő gyapjút
3. elhasználom a saját festésű és fonású gyapjúfonalaimat.

Az egyes pont jegyében a héten befejeztem egy félkész sálamat. 

 Februárban a moly.hu oldalon szerveződött egy kézimunkaklub, erre kerestem valami olyan projektet, amit hétköznap este, munka után látok, és lehet közben beszélgetni, azaz nem kell sokat gondolkozni rajta és számolni közben. Egy sima hálós sál alapját vittem, ami 3 láncszemekből és kétráhajtásos pálcákból épül fel. Akkor elkezdtem, erre tökéletes volt, így ez maradt a hordozós-beszélgetős-elvihető projektem. Aztán jött a vírus és a korlátozások: a kézimunkaklub az első alkalom óta szünetel, a horgolás félbemaradt.

Aztán szerveződött egy online kézimunkaklub - szintén a molyon, ezen befejeztem a sál alapját, azaz elfogyott az a szűk gombóc kék fonal, aminek 2 szálából készült. Félreraktam, állt. hogy mit is kezdek vele.

Jött a Gyapjúnap és az elhatározás, így tenyérnyi méretű kis gombócokból virágokat és leveleket horgoltam a két végére. A kupac csökkent, a maradékok szintén, de lett egy hippi sálam.

Közben volt egy olyan pont, amikor a sálat rövidnek találtam, de az egyik oldalán már ott voltak a virágok, az összefogott két árnyalat círmossága már túl sok volt, de az online alkalmon a lányok meggyőztek, hogy elég hosszú lesz így is, nem kell hozzá több, inkább legyen több és hosszabb virág a végén.

Nemezelt tulipán fülbevaló

Van egy rózsaszín tulipán fülbevalóm, amit nemezeltem. Épp ez volt rajtam, amikor a dicséret után az is szóba került, hogy én készítettem. Így készült egy hasonló: dióra nemezelve és virágkötöző zöld dróttal rögzítve a fülbevaló-alaphoz.

Ma átadtam, és kapok érte egy doboz teát.

Véletlen vegán, lisztmentes, tojásmentes süti

Az egész ott kezdődött, hogy anyukámtól kaptunk nyári almákat. Ez jó, de ezek még nagyon kicsik is voltak, meg kissé még éretlenek, így megenni annyira nem volt kedvünk. Valamit viszont kezdeni kellett velük, mert romlásnak indultak. Legyen süti, valami kekszféle! Ami aztán olyan finom lett, hogy többször is készült. A képen a legfinomabb, a mákos verzió. Pontos recept nincs, mert csak dobáltam bele mindenfélét, ami épp volt otthon.

Hozzávalók:

• reszelt alma - hiszen ebből indult az egész
  
• fél kocka margarin (12,5 dkg)
• száraz hozzávalók:
• búzadara
• búzakorpa
• búzacsíra
  
• mák egészben, darálatlan
• kókuszreszelék
• zabpehely
• cukor  vagy egyéb édesítőszer
  
• liszt - bár ebben az nem is volt
  
• fűszerek: fahéj, gyömbér - ebben épp egyik sincs, csak a mákmentes verziókba került belőle

Aztán mindezekből nagyjából formázható tésztát gyúrunk, alufóliával bélelt tepsibe halmozzuk és tűpróbáig sütjük. (Én félidőben megfordítottam, fejre állítottam őket, mert az aljuk, már nagyon pirult.)

Frissítés: 2020. okt. 16.
A joghurtos verzió

• bő egy pohár joghurt, ami maradt a vödör alján
• búzadara, zabpehely, kókuszreszelék, mák
• olaj
• cukor
  

Megszámlálhatatlanul sok

... keresztszemes hímzésminta található a neten. Ha csak az otthon felhalmozott készleteket nézem, akkor is bőven ellennék nyugdíjas koromig, ha semmi mást nem készítenék, akkor is. Mégis terveztem egy újat.

Levendulásat, mert bár abból is sok van, de egyszerűbb volt rajzolni egy keskeny és hosszú mintát a megfelelő méretben, mint keresni.
A keskeny hullámvonal mindössze 7 öltés széles, és osztatlan hímzőfonal egy szálával készült, de a csokor is csak 8 öltés széles.
A keresztszemes hímzővásznamat méterben vettem, abból szoktam levágni a megfelelő méretű alapot az éppen aktuális hímzéshez. De mindig kimarad egy kis darab. A kupaccsökkentés és az otthoni alapanyagok elhasználása jegyében elhatároztam, hogy ezekre mintát hímzek, majd a kis cafatokat belevarrom egy-egy neszesszerbe.

Utazás

Műanyagmentes Július 4., utolsó bejegyzése,  avagy folytatás.

Évekig napi szinten ingáztam: egyetem alatt a fővárosba be, majd egy idő után a fővárosból ki. Jártam HÉV-vel, vonattal, néha busszal. Főleg a vonat miatt megtanultam, hogy egy fél órásra tervezett úthoz is kell egy fél napi hideg élelem, és egy könyv. Szóval a fél literes palack és a szendvics alapfelszerelés volt nálam mindig is.
Nyaranta gyakran biciklizünk Férjjel, és azóta már a műanyag kanál is alapfelszerelés lett a táskánkban. A nyári melegben ugyanis szívesen ettünk volna joghurtot, kefirt. Ehhez pedig kell a kanál.
Így nem jelentett nagy változást az az ajánlás, hogy vigyek magammal előre csomagolt szendvicset, palackban vizet és evőeszközt, azért hogy ne vegyek feleslegesen csomagolt, felesleges műanyagot és felesleges szemetet jelentő ételt-italt útközben. 
A vírushelyzetben ennek a fontossága is megnőtt, hiszen az előre becsomagolt, saját készítésű szendvicsemről tudom, hogyan készült, és meg is tudom úgy enni, hogy az biztonságos legyen.
A szendvicscsomagolás egy több lépcsős utat járt be nálunk.

• Gyerekkoromban alufóliába csomagolt szendvicseket kaptam, azután ennek vízpazarló előállítása miatt áttértem a 
• folpackra, zsugorfóliára. Ezt nem annyira szerettem, nehezen boldogultam vele, így jött a 
• szalvéta. Ezt meg nem minden szendvics szerette, néha beleragadt ez-az, vagy csak délutánra kiszáradt benne a kenyér. Az első műanyagmentes piknikünk után váltottunk a 
• műanyag dobozba csomagolt szendvicsekre. Az otthon lévő, tartós műanyagból készült, amúgy ételhordó dobozainkban kezdtük hordani a szendvicseket. Jó volt, kényelmes, egyben és frissen tartotta, sőt a doboz még tálcaként is funkcionált, amikor megettük. Csak üresen is akkora helyet foglalt, mint tele.

Itt jött képbe a varrógép: szendvicscsomagolókat varrtam. Férjnek az összehajtható, konyharuhából készült változat, nekem a tasak jött be jobban. Azóta ezeket használjuk. Mivel belülre a csomagolt kenyerek zacskóiból vasalt réteg kerül, letörölhető a felülete, sőt mosógépben is mosható.

A képen mellette evőeszköztartók vannak - ezek is szintén nejlonnal béleltek, néha a rendes evőeszközkészletünk darabjai, néha egyszer használatosnak kikiáltott műanyag evőeszközök vannak benne.
Részletesebben a tárolók elkészítéséről itt írtam: https://kreativsagok.blogspot.com/2018/09/a-muanyagmentes-eletmod-fele.html

 Ez a Műanyagmentes Július tematikus bejegyzései közül az utolsó. Kissé szimbolikus is, hogy az utazással fejezem be, mert a műanyagok csökkentése tényleg egy új és izgalmas utazás lehet. Új dolgok felfedezése, új élmények, kalandok, akár ezek használata, akár egy konkrét út a csomagolásmentes boltba, vagy a piacra.
Remélem, sikerült pár ötletet adnom, és a lényeg: egy kis lépés, egy kis változás is változás!

Világítótornyos sütipecsét

Hosszú ideje áll a szekrényben a világítótornyos sütipecsét, most végre kipróbáltam. Kézműves kirakodóvásáron vettem, ahol nagyon megörültem, hogy van belőle a kedvenc motívumommal is.

Kipróbálására a molyos könyvsüti nap adott alkalmat, ami igazából szombaton volt. Mivel a szombatunk kissé zsúfolt volt, a tésztát már előző este begyúrtam, szombaton sütöttem, vasárnap fotóztam, hétfőn közzé is teszem. Bolti alapporból sütöttem, így a süti egy nagy kísérlet volt. Szerencsére, ha elég vékonyra nyújtottam a linzerszerű tésztát, és a mintát csak a tepsiben nyomtam bele, akkor egész jól látszik rajta a torony. Volt olyan tervem, hogy a pecséteket, nem lisztbe, hanem kakaóporba nyomom bele, hogy jobban látszódjon a minta, de ez végül elmaradt, Majd a következőnél! Mert finom lett, és kedvet kaptam a többi pecsétem kipróbálásához is. Mert van még: az egyiket fából faragtam, a másikat agyagból készítettem, a harmadikat pedig kaptam.
Még van belőle pár, kissé túl édes, de finom lett, és Férj, akinek készült már bármelyiket megeheti. (A fotózásig a szebbeket félretettem.)
A könyvet pedig a sütikészítés napjaiban olvastam, és folyamatosan mindenféle kenyeret készít benne a főszereplő, aki a kötet végén egy világítótoronyba költözik :-)

És ha már a Műanyagmentes Július utolsó hetén teszem közzé, mi benne a műanyagmentes?

• az alapport a kedvenc boltunkban vettük - van a közelünkben egy hely, amely a közeli minőségmegőrzési idejű termékek forgalmazására szakosodott. Még jó, fogyasztható, de akkora mennyiség van még belőle, hogy rendesen nem biztos, hogy elfogyna. Vagy akkor már épp senki sem venné meg. Így szoktunk aznap lejáró joghurtokat 10 forintért, vagy szaloncukrot júliusban venni. Mi ezzel küzdünk a kukába kerülő élelmiszerek ellen. Így nem vesz kárba a hatalmas energia és erőforrás, amely ezen élelmiszerek gyártásához kellett. Ez a mi mini élelmiszerbankunk.
• itthon sütöttem, így a finom nasshoz nem szükséges a felesleges csomagolás, csomagolásmentesen elkészíthető és szállítható, jó alternatívája lehet az egyenként csomagolt csoki- és müzliszeleteknek
• nem sütőpapíron, hanem a meglévő, nagyobb szilikon formáim alján sütöttem - ezt csak mosogatni kellett

A konyhai hulladék csökkentése

Műanyagmentes Július 3. bejegyzése,  avagy élet egy csigával.

Kertes házban nőttem fel, természetes volt, hogy a mindenféle pucolmányt, zöldséghéjakat a kert egyik sarkában gyűjtjük. Nem volt az szabályos komposzt, csak egy kupac, ahová a konyhai hulladékot hordtuk, és amit tavasszal széthordtunk a kertben. Mert működött. Nem forgattuk át, nem fedtük be mindig földdel, de a természet végezte a dolgát.
Házasság után lakásba költöztem, majd fél évvel később örökbe fogadtuk az első csigánkat. Óriás afrikai szárazföldi csiga volt, akit mindenféle zöldségmaradékkal etettünk. Ha almát ettünk, övé volt a csuma, ha a töltött padlizsánt vagy cukkinit készítettem, övé volt a zöldségek vége, de ő ette meg a paprikák magházát, a sárgarépák zöld végét, a karalábéleveleket, és mindenféle friss zöldség és gyümölcsvéget. Nem volt finnyás, sőt, ha kissé hibásat kapott, azt még jobban szerette is. Nem ezért tartottuk, de igazából akkor vettem észre, hogy a csiga a konyhai zöldhulladék csökkentésében is működik és hasznos, amikor 10 év után elpusztult az első csigánk. Hirtelen megnőtt a komposzt mennyisége.

Ő a második csigánk, amint épp a vázába rakott virág alsó leveleit rágcsálja

Achátcsiga tartásához nem kell sok minden: egy terrárium, virágföld, szépiacsont, spricnis viráglocsoló, és természetesen a csiga. Csiga állatkereskedésekben is kapható, de mivel hímnős, ha valakinek egynél több csigája van, hamarosan tetemes szaporulattal néz szembe, így lehet találni ingyen elhozható csigákat is.  Nem hangos, lehet tőle nyaralni menni, azaz ott lehet hagyni felügyelet nélkül napokra, neki akkor száraz évszak lesz, és befalazza magát.

Sokáig nagyon büszke voltam a társasházunkra, mert a belső udvaron volt egy komposzt. Sajnos csak volt, ugyanis az elszaporodó patkányok miatt megszüntették. És állítólag büdös volt, jöttek rá a legyek. És használni sem lehet, mert amikor a gondnok ebből vett ki földet, akkor sokkal több gyom volt a kiskertjében... Szóval kezelés és szabályozás helyett az udvari komposzt megszűnt, a kihúzott gyomokkal, levágott fűvel és ágakkal pedig a kommunális kukát rakják tele azóta.
De mi nem, ugyanis karácsonyra 10 doboz trágyagilisztát kaptam :-) És örültem neki, mert azóta van gilisztakomposztunk. Egy műanyag vödörben laknak, és ők pusztítják el a nagyobb mennyiségű konyhai zöldhulladékunkat. Nem büdös, nem koszos és működik.
Tavasszal, a karantén idején újabb csökkentési módba kezdtem: újra elültetem a zöldségeket. A petrezselyem zöld végét, a póré- és újhagyma gyökeres végét, a salátatorzsát nem az új csigánk, nem is a giliszták kapják, hanem egy virágcserépnyi föld. Pár héttel később pedig ehetjük a saját termelésű hagymát, salátát, petrezselyemzöldet. Az így kinőtt növények kisebbre nőnek, maximum fele-harmada akkorák, mint a bolti társaik, de ez az ízükön nem változtat.
Szóval lakásban is van lehetőség csökkenteni a kommunális kukába és így égetésre kerülő hulladék mennyiségét.