A műanyagmentes életmód felé

haladva megint a varrógépet vettem elő. Na meg az itthoni alapanyagokat.
Varrtam a bevásárláshoz textilzsákokat régi pólóból, az előző lakó itt hagyott függönyéből, régi lepedőből; kapott, de túl hosszú szoknya aljából, konferenciás nyakpántból.

Itt éppen pár zsák használatban, az első alkalommal, amikor ezzel mentünk a boltba. Bár a zsákok nem átlátszóak, a pénztárnál nem volt vele baj, mert kinyitottuk, így látszott, mi van benne. Egyedül arra kellett figyelni, hogy a pékáruk matricája ne essen le a pamutzsákról.
A zöld zsák 99 %-ban újrahasznosított:

• alap textil: kaptam egy szoknyát, de túl hosszú volt, levágtam az alját, ebből van - RÉGI
• behúzó: a szoknyát nem bontottam, lefejtettem, hanem levágtam róla a varrást, ez lett a behúzója - RÉGI
• cérna, amivel összevarrtam - ÚJ

A fehér zsák 95 %-ban újrahasznosított:

•  alap textil: anyukám régen elkezdett magának varrni egy blézert, de sosem fejezte be és már nem lenne jó neki - RÉGI
• a behúzó kék szalag: konferenciás nyakbaakasztó pánt - RÉGI
• behúzó: kék madzag - ÚJ
• cérna, amivel összevarrtam - ÚJ

A függönyből varrt zsákot kaptam.

És varrtam szendvicscsomagolót és evőeszköztartót - nejlonnal bélelve, régi konyharuhából és kenyeres nejlonzacskóból.

A kenyeres nejlonokat két rétegben használtam, és előtte összevasaltam. Amikor kezdtem, és még óvatos duhaj voltam, akkor ebben a sorrendben vasaltam:

• vasalódeszka
• papír
• nejlon
• textil
• vasaló.

Aztán merészebb lettem, és csak egy réteg textil alatt vasaltam. De közben azért gyakran változtattam a vasalás helyét, és néztem, hogy összeolvadt-e már a két réteg, nem olvadt-e meg túlságosan a nejlon.
Aztán az összevasalt zacskók erősebb részeit nagy cikkcakköltéssel hozzávarrtam a textilhez. És ebből a nejlonos textilből készült aztán szendvicscsomagoló vagy evőeszköztartó.

Az evőeszköztartók összevarrásánál arra figyeltem, hogy a záródásnál, a gomblyuknál ne legyen nejlon. Ahol meg vége volt a nejlonnak, ott szintén vastag cikkcakköltéssel varrtam az anyaghoz - ez a közelebbi képen, a kék evőeszköztartónál látszik is.
A nejlonok festett rétege legbelülre került, a textillel és a szendviccsel vagy az evőeszközzel csak az a része érintkezik, ami a kenyérrel is érintkezett. Óvatosan, kézzel mosható, mosógépbe még nem kellett raknom.
UPDATE: Azóta már többször mostam mosógépben is, a 40°C-ot simán bírja. 

Egyedi póló 1500 Ft-ért a plázából

A címben szereplő összeg akár egy kihívás is lehetett volna, de csak a véletlen hozta így. Ugyanis a közelünkben van a Duna Plaza, és az alábbi, mindössze 1.500 Ft-ba kerülő egyedi póló minden alapanyaga onnan van.
Hozzávalók:

• egyszínű pamutpóló - KIK: 870 Ft
• festékpárna textilre - Tiger: 400 Ft

Volt még itthon pár nyomdám, amiket a korábbi évek Múzeumok Majálisa rendezvényén készítettem, vagy dugóból faragtam. De a címben említett költségkeretbe belefért volna egy kis gyereknyomda megvétele is.

Ez lett volna az eredeti terv, a próbanyomatok el is készültek, de nem volt az igazi.

Sebaj, lett egy újabb világítótornyos zsákom. És kezdődött az újratervezés.

Újratervezés: szedjük elő a világítótornyos sablonokat és egy alkoholos filcet, és ebből készítsünk most divatos, elszórt, apró mintás pólót.

Még csak pár toronnyal

Az elkészült póló.

Még így is benne lettem volna a címben említett költségkeretben, mert az alkoholos vagy textilfilc darabra is vásárolható pár száz forintért. Sablont pedig magunk is gyárthatunk műanyag fólialapra vagy kartonra. De a korábban felhalmozott készletek miatt erre nem volt szükségem.

Ha már van stílusos öltözékünk, akkor látogassuk meg Budapest legújabb világítótornyát. Vagy csak vegyük fel bármelyik hétköznap.

Hennatorony

avagy egy kívánság valóra vált.

Amikor májusban megkaptam egy cég világítótorony logóját testfestésként a kezemre, akkor gondoltam arra, hogy ezt jó lenne egyszer hennából is, hogy hosszabban megmaradjon. Aztán a múlt héten a Római-parton a fövenyfoglaláson volt hennafestés. Én készültem, így elvittem a mintát, és a kezemen ott a világítótorony - hennából és már több mint egy hete :-)

A kézfejem nem csak a fényviszonyok miatt ilyen fehér, ugyanis kesztyűben bringázom.

Munkatársam kerek születésnapjára készültek

ezek az apró ajándékok:

• fekete bélésselyemből kitűző és hajgumira varrt virágok
• a selyemzsák, amiben átadtam.

A fekete alapból nem az én világom, de az ajándékozott szinte csak ezt a színt hordja, így ez nem volt kérdés. Úgy mentem el alapanyagot beszerezni, ahol aztán kérdezték, hogy mire fogom használni azt a mindössze fél-egy métert, ami a minimális vásárlási mennyiség. Erre mondtam, hogy kb. 10 cm is elég lenne, mert kitűző lesz belőle, így az elkészült három mellett még további kb. 300 db virág készülhet feketében.
A virágok között van szirmos és sima kerek, valamint csak selyemből készült és selyem-tüll is.

A selyemből készült ajándéktasak behúzója keskeny szaténszalag, a végén kis fagyöngyökkel.

A hajgumira varrt virágot rögtön felvette, és azóta is többször láttam rajta, ez alapján sikerült örömet szereznem.

A rakott mángold

csak úgy rögtönzésképpen született a hűtő maradékaiból, a rakott káposzta inspirációjából.

Hozzávalók (2 személyre):

• 8-10 db mángoldlevél
• 20 dkg túró
• 5 dkg zabpehely
• 10 dkg pirított darált hús
• só

Elkészítés:

• az edényt kikenjük  (a kerek, nem kapcsos ... cm-es tortaformában készült)
• a megmosott mángoldlevelek nagyobb részét az edény aljába terítjük, hogy egyenletesen befedjék
• a levelekre rámorzsoljuk a túrót
• a túrót megszórjuk a zabpehellyel
• a zabpelyhen eloszlatjuk a darált húst (nekem mindig van a mélyhűtőben 10 dkg-os adagokban fagyasztott darált húsom, erre is egy ilyen került - ha ez nincs kéznél, akkor bármilyen maradék hús is használható, vagy frissen pirított darált hús)
• sózzuk, fűszerezzük ízlés szerint
• végül az egészet beterítjük, befedjük a maradék mángoldlevelekkel
• kb. 1,5 dl vizet öntünk rá
• a sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük

Kicsit morzsálódik, szétesik majd a vágások mentén, ha ezt nem szeretnénk, akkor kevés tejben vagy vízben elkevert tojással is leönthetjük.
Jó étvágyat!

Épp csak beugrottunk

...egy szombaton a Mammutba. És ezzel a zsákmánnyal tértünk haza.

 Az otthoni gyűjteményünk így gazdagodott:

• epres üdítő palackjával
• világítótornyos irattartóval és 
• mini ajándéktasakokkal.

Az üdítős palackon a világítótornyot  Férj vette észre a boltban, miközben valami ebédet kerestünk.
A papír-írószerben pedig igazából nyomdát kerestem volna.
De hát így vásárolunk mi.

A viktoriánus kor első fele

A molyon jelentkeztem Gazella kihívására, amelyet egy adott korban játszódó könyv elolvasása után, ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehet teljesíteni.
A tervek szerint a hat olvasáshoz hat könyvjelzőt hímzek majd keresztszemes mintával.

Az első szakasz, a régensség volt:
I.: 2017. dec. 25--március 31.: Régensség (1795-1837)
 Az első szakaszhoz készült könyvjelző: http://kreativsagok.blogspot.com/2018/03/regens-himzes.html

A második szakasz, a viktoriánus kor első fele:
II.: 2018. április 1--június 30.: Viktoriánus kor első fele (1838-1870)

Itt a Brontë-nővérek egyik regényének újraolvasása lett volna a legkézenfekvőbb, de Az elfújta a szél régóta várólistás volt. A kihívásra jelentkezve és az egyes korokhoz köteteket válogatva ez volt az első, amit megláttam, és azt mondtam, hogy igen, ezt olvasni fogom. Aztán majdnem beletört a bicskám: 1200 oldal mégiscsak 1200 oldal, és Scarlett sem egy túl szimpatikus személyiség, háborúról pedig nem olvasok szívesen.

A hímzést megint Lengyel Györgyi: Keresztszemes kézimunkák című munkájából választottam. Ezúttal egy "apróalmás" terítő motívumai kerültek fel a könyvjelzőre.

A "motívum a Szilágyságban a 19. század második feléből ismert [, és ...] hagyományos kivarrásuk piros fonallal történt." A kötetben szereplő mintadarabon 3x3-as négyzetekbe rendezték, majd 5 ilyen négyzetet helyeztek el a terítőn.
Könyvjelzőként drapp alapra világoskék fonallal hímeztem a minta fő elemeiből nyolcat.
A két sor közötti középső, almák közötti kis csillagok még nem kerültek fel. Ezekből kettő biztosan, de lehet hogy négy is elkészül majd a végső csoportképig. De sajnos kicsit más árnyalatban - a hímzéshez használt, a mintánál kb. 100 évvel idősebb kék fonalam ugyanis elfogyott a végére.

Következik a Heidi és egy 1880-as években készült kisterítő sarokmotívuma. Rövidebb kötet, nehezebb és nagyobb minta.

Frissítés - 2018. október. 1.
A kis csillagokkal kiegészített könyvjelző, amit gyapjúfilc alapra és készre varrtam.

Hétvégék világítótornyai

A jó idővel gyakrabban vannak szabadtéri rendezvények, így újabb világítótornyos hűtőmágnes díszíti a hűtőnket, vagy újabb arcfestőt örvendeztetek meg az "Én egy világítótornyot szeretnék" mondattal.

Pünkösd hétvégéjén a Tabánban lehetett dekupázsolni. Épp volt hely, nem volt sok gyerek, volt a szalvéták között tengeri, azaz világítótorony mintás is, így ott készült az alábbi hűtőmágnes.

Egy héttel később az arcfestésre ültem be, hogy a karomra kérjek egy világítótornyot. A meglepődés után szükség volt mintára, így az egyik támogató, a segítőknek nyakpántot biztosító cég logója került a karomra.A tornyot este sajnos este le kellett mosni, de hennából, hosszabb ideig is el tudtam volna fogadni.

A testfestés mellett a mintául szolgáló nyakpánt megszerzése, valamint a Margitszigetről bringával hajókázás is újabb történetekkel gazdagítja a családi legendáriumot.

Egy "átlagos" csütörtök

A legutóbbi csütörtök még nálunk sem volt szokványosnak mondható, de egy élmény miatt bejegyzést érdemel.
Munka után kötetbemutatóra mentünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Utána pedig ha átérünk, és még lesz jegy, akkor a Radnóti Színházból megyünk majd haza. Ennyit tudtunk, és hogy bármikor eshet, jöhet egy nyári zápor. Na meg azt, hogy lehet, hogy kicsit rohanós lesz a két program miatt az este, a továbbmenetel.
Nem találkoztunk a kötetbemutató előtt, hanem csak a helyszínen. A Ferenciek terénél megvan a bevált, fedett biciklitárolónk (A Puskin mozival majdnem szemben, a volt Úttörő Áruház helyén, a Kovács Margit díszkút mellett, a hotel átjárójában.) Ahogy tekertem a PIM felé, azon gondolkoztam, hogy ez hiába jó, de kissé messze van, a PIM udvarán nem fedett a bringatároló, hol is parkoljak, hogy a ne kelljen a két biciklihez kétfelé menni. Végül kockáztattam, és az előző hétvégén, gofrizás közben, újonnan felfedezett, közelebbi, fedett bringatárolóhoz, a Katona Kamrájához tekertem.
És ott volt Férj biciklije is.
Pedig nem is beszéltünk meg semmit.
Hát, ezért Ő a férjem, gondoltam mosolyogva, miközben lekötöttem mellé a saját bringámat.

Végül nem rohanva, de átértünk, és még jegyet is tudtunk venni a Petri György-estre a Radnótiban.
És az eső is csak akkor szemerkélt, amikor már hazafelé tekertünk a színházból.

Rebarbarás morzsa - holland kanállal

Lassan bevezethetem a blogon a molykihívás taget, mert a régens hímzés után újabb, a moly kapcsán készült bejegyzés következik: május 17., azaz a World Baking Day.
A sütőm továbbra sem szeret hagyományos sütiket sütni, így maradnak az ebédek és a morzsák. Ezúttal épp rebarbarás morzsa készült, mert ez fért bele a munkanapba. És ez tipikusan az a süti, ami bár nagyon finom, de egyáltalán nem mutatós, és így nem is igazán fotózható.

A holland világítótornyos kiskanál nem kötelező eleme a sütinek, de nálunk elmaradhatatlan.
Rotterdam kikötővárosából, Hoek van Hollandból hoztuk, a városka jelenleg is látható, magas, piros világítótornyát ábrázolja, ami mellett ottjártunkkor egy birka legelészett.

Hozzávalók:

• kb. 9 szál rebarbara
• 1 db kissé fonnyadt alma - elhagyható
• 12,5 dkg margarin (fél kocka)
• 25 dkg lisztkeverék
• 8 dkg cukor + 2 evőkanál
• fahéj ízlés szerint (esetünkben sok-sok)
• kb. 2 dl víz

Elkészítés:

1. A meghámozott és feldarabolt rebarbarát kevés cukros vízben kissé megfőzzük. (Kb. 2 dl vízbe 2 evőkanál cukrot tettem, és addig főztem, amíg kissé szálaira esett szét a rebarbara.)
2. Amíg a rebarbara fő, összeállítjuk a lisztkeveréket: sima liszt, teljes kiőrlésű liszt, búzacsíra, zabkorpa, zabpehely - ami szeretünk és ami van otthon. Kb. 25 dkg legyen összesen a keverék, de szinte bármi mehet bele: volt amikor chia mag vagy darálatlan mák landolt a tepsiben. 
3. A lisztkeveréket, fahéjat és a cukrot egy keverőtálba öntjük. A cukor kb. 8 dkg szokott lenni, de függ a gyümölcstől is: körtéhez kevesebb, ribizlihez több.
4. A száraz hozzávalókat elmorzsoljuk a vajjal. Nem szükséges egynemű tésztát kapnunk, csak kisebb darabokban legyen a vaj.
5. Kikenjük a tepsit, beleöntjük a gyümölcsöt cukros vizestül, mindenestül. Ha van egy fonnyadó almánk, kivágjuk a magházát, majd azt is főtt gyümölcsre kockázzuk.
6. Nagyjából egyenletesen eloszlatjuk a lisztes-vajas keveréket a gyümölcsön, majd a sütőben addig sütjük, amíg illata lesz és kissé megpirul a teteje.

A sütit több ok miatt is szeretjük: egyrészt hamar megvan, másrészt mind a tészta, mind a gyümölcsök tekintetében finomság készül a mindenféle vegyes maradékból is.
Férj szerint eddig ez lett a legfinomabb morzsa.