avagy a 2018-as operaéjszakánk és alkotás az Opera műhelyében.
Az Operaház felújítása miatt idén az Erkel Színházban tartották a European Opera Day alkalmából szervezett éjszakai programot - még májusban. A bejegyzést nem írtam meg rögtön, de egy ideje pihen már itt, szóval most, mint még később, közzéteszem.
Szubjektív vélemény, beszámoló és az alkotásaink következnek.
Miután este 10-re megérkeztünk az Erkel Színházhoz, véletlenszerűen három csoportra osztották a résztvevőket. Mi Wotan vezetésével vettünk részt az éjszakán, ami a Ring gyűrűi évadhoz kapcsolódott.
Az első kellemes meglepetés az volt, hogy lepakolhattuk a táskát, kabátot, mindenfélét, amire az éjszaka során nem volt szükségünk. Ahogy beléptünk a férfi kórustagok öltözőjébe a lepakoláshoz és az eligazításhoz, egy ismerősünk nevét pillantottuk meg az egyik szekrényen. Gyorsan megkerestük az öltözőasztalát is, majd papírra üzenetet firkantottunk, és ezt otthagytuk neki. Itt máris kiderült egy kulisszatitok, mert az öltözőasztalok tükrein több helyen is fényképek voltak, amin az egyes szerepekhez beöltözve látható az asztal tulajdonosa.
A Ring átírt és zanzásított története után elkezdtük bejárni a házat. Az első állomásnál rögtön kétfelé osztottak minket. A csapat egyik fele gyűrűket készített, míg a másik fele koszorúkat díszített és az elkészült gyűrűket dekorálta. Bár a díszletműhelyek jelenleg külső helyszíneken működnek, az egyik hátsó, oldalsó lépcsőházban berendeztek nekünk egy koszorúkészítő állomást. Az asztaloknál ragasztópisztollyal művirágokat rögzítettünk, a szintén a házban készült hungarocell koszorúalapra. A szalaggal már előzetesen körbetekert alapra főleg muskátlikat és borostyánokat ragasztottam, miközben a díszlettár egyik munkatársa mesélt a munkafolyamatokról és a készülő előadásokról. A mi díszítő csapatunkban volt egy profi is, egy virágkötő, így mindenki tőle leste el a fogásokat, és látszott a gyakorlata, hogy merészebben tér el a koszorú adta kör formától.
Miután a koszorúink elkészültek, megérkeztek a fiúk által készített gyűrűk, amelyekre színes, csillogó, műanyag köveket lehetett ragasztani. Volt, aki megtette, és a közelről gagyi, műanyag kövek távolról csillogtak, és valódi drágaköveknek tűntek. Én maradtam a szalagoknál, és a Férj által készített gyűrűre masnit és hosszú oldalvetőt készítettem, aztán egész éjjel ebben voltam.
Az alkotás után következett egy újabb helyszín, a büfé fölötti terasz, és a szellemi, logikai feladatok. A feladatlapon egyrészt a Ring szereplőire, viszonyaikra, a történetre kérdeztek rá, másrészt az Opera korábbi Wagner-bemutatóit ismerve lehetett válaszolni. Itt derült ki először, hogy a csapatunk összetétele eléggé vegyes. Volt, aki visszakérdezett a nevekre, volt, akiknek ez ismert és természetes volt, és a rokonságokra is emlékezett. Ez az különbség később még jobban előtűnt... A feladatlap után logikai játékokat kellett megoldanunk elvileg időre. Az asztalon mindenféle, főleg egyszemélyes, de leginkább nagyon eltérő nehézségű logikai játék volt: ördöglakat, összerakható fakocka, mágneses ügyességi, helykitöltő négyzet, stb. Ez nem annyira kovácsolt össze minket, mert inkább egyénileg oldottuk meg a játékokat, amik sajnos eléggé eltérő nehézségűek voltak. Végül már a sokadik térbeli amőbapartit játszottuk a kísérőnkkel, mert egy feladványon kívül már az összes többivel végeztünk. - a sok elemből összerakható fakocka kifogott rajtunk.
A szellemi feladatok után a büfében töltődtünk fel, befalva pár szendvicset és jó néhány kávét magunkba döntve. Ezután következett a ház igazi bejárása: kis versikék alapján díszletelemeket kellett megtalálnunk az épület különböző pontjain. Jártunk a pincétől a padlásig mindenhol, de szó szerint: bolyongtunk a színpad alatt, de a zsinórpadlás mellett, valamint a nézőtéri lépcsőház legtetején a díszletépítők öltözőjében, a zenekari árokban, a művészbüfében, a kisebb próbatermekben. Itt gyorsak és ügyesek voltunk, hamar megtaláltuk a tárgyakat, úgy kellett a vezetőnknek szólnia, hogy a következő helyszínre még nem mehetünk át.
Miután kellő helyismerettel rendelkeztünk, hajnal kettő körül megérkeztünk a balett-terembe táncpróbára. Itt kaptunk meg a bejegyzés címében szereplő LGT-számot: RINGasd el magad ;-) Ekkorra már kellően fáradt csapatunk megpróbált megtanulni egy koreográfiát a zenére, azokból az alapokból, amelyeket előtte az Operaház balettmestere tanított nekünk - nem annyira ment, de legalább sokat nevettünk.
A tánc után következett az énekóra. A szöveg prózai skandálása és skálázás után még vezetéssel sem igazán sikerült elénekelnünk a dalt. Maximum a refrént, de ott sem tudtuk túlkiabálni a magnós alapot. A hangulat itt is kellemes volt, de a több sornyi szöveg papír nélküli eléneklésére képtelenek voltunk.
Mire mindezzel végeztünk hajnal 4 felé járhatott az idő, a sokadik kávé után gyűltünk össze a büfében. És véget ért az este első fele.
Itt jött a fekete leves, van még tovább is: a kapott dalt és a "megtanult" koreográfiát felhasználva, megadott stílus (orosz dráma) szerint elő kellett adnunk valamit a többi csapatnak. Minderre van másfél óránk: kitalálni, felkészülni, összerakni.
Újabb elvonulás a balett-terembe, és a csapattagok különbségeiből adódó feszültségek kezelése. Volt, aki a kapott 15 percben a teljes tetralógia érzelmi világát szerette volna megjeleníteni, míg más a történetet nagy vonalakban sem ismerte. Az egyik szereplőnek azt magyarázzuk kicsoda Wotan és mit csinál, míg a másik egy kisebb mellékszálat szeretne beemelni az előadásba. (2017-ben is hasonló élményünk volt a Kékszakállú kapcsán: valaki a
Wikipédiát böngészte a történet miatt, más fejből énekelt sorokat az
operából.) Aztán a csapattagok közül sem mindenki az a szereplős fajta, inkább csak a háttérben, és tömegjelenetekben szeretne feltűnni - ha nagyon muszáj. Mindehhez kialvatlanok vagyunk, nincs rendezőnk, nem tudjuk a táncot és a dalt, a kettőt együtt pedig sosem sikerül előadnunk, a kapott 90 perc pedig vészesen fogy. A célt elérték, tudtuk és tudjuk, hogy egy előadás létrehozását hosszú tervezés és próbafolyamat előzi meg. Kisebb súrlódások után, végül összehoztunk valamit. Voltak kiemelkedő pillanataink, de nem mi nyertünk.
Az orosz dráma stílusában előadott Ringünk vázlata:
- zavaró fej
- Wotan
- kardozás - valkűrök
- Fricka
- túl sok szereplő
- Gollam
- Brünhilde
- a halottakat néha felébresztik
- Ringasd el magad - tánc
Végső értékelés a csapatok munkájáról, valamint díjkiosztás, és rákérdezésre még ismertették a feladatlapok eredményét is, majd mehetünk aludni.
Mikor reggel fél nyolckor összeszedelőzködtünk, találkoztunk a munkába érkezett, eligazításon részt vevő, a közönséget fogadó színházi munkatársakkal - az Erkel életében újabb program kezdődött.
Az éjszaka végén fáradtan, és kérdésekkel telve indultunk haza. Jó volt, de olyan érzésem volt, mintha két programot szerettek volna egy éjszakába, egy alkalomba belesűríteni, mintha nem tudtak volna dönteni. Az este első felében megismertük az épületet, a színházi munkát, kissé bekapcsolódtunk ebbe a világba. Bár tudtuk, hogy értékelik a feladatokat - a tesztlapot és a tárgyak megtalálását - ez nem volt annyira hangsúlyos, enélkül is elég, és legfőképp kellemes élményben volt részünk.
Aztán jött az éles váltás, a szűk időkeret, az előadás. És az este első felének eredménye aztán a végén mégsem számított, szinte a szervezők is elfelejtették.
A másik kérdésem az volt, hogy ki ennek a rendezvénynek a célcsoportja. Operaszeretők, az biztos, de alkalmi operalátogatók, vagy olyanok, akik az elmúlt évtizedek minden Ring-szereposztásával tisztában vannak? Az épülettúrához elég a felületes ismeretség, de feladatlaphoz már gyakorlott wagneristára van szükség. Az est első felében ezeket a hiányokat a csapat kiegyenlíti, de az előadásban már mindenki szerepet kap. A másfél órás felkészülésbe pedig nem fér bele a történet ismertetése, pedig erre tavaly és idén is több csapattagnak szüksége volt.
A délelőtti alvás után kissé "másnaposan", és a kapott dal címbéli sorával a fejemben ébredtem. De az öltözőbéli meglepetésre, az épülettúrára, alkotásra, logikai feladatokra kellemes emlékként gondolok vissza. És, ha az egésznek ott vége, bennem nem lett volna hiányérzet.
De nem vették el a kedvem, és jövőre talán már tényleg az Eiffel Műhelyházban éjszakázunk.
Egy, a rendezvényt jobban bemutató ismertetés olvasható egy másik résztvevő, Mezei Néző blogjában:
https://mezeinezo.blog.hu/2018/05/13/european_opera_days_ejszakai_vetelkedo_az_erkel_szinhazban_2018_majus_12#more13915852
Előbb átrajzoltam papírra a választott mintát, amin nagyjából megterveztem, hol, milyen irányban haladnak majd az öltések.
