Új hobbi

2020 februárjában belefutottam egy fonótanfolyamba. És bár sokáig gondolkoztam, hogy kell-e ez nekem. Most, hogy végre elnemezeltem, felszámoltam az évek óta itthon dekkoló gyapjúkészletet, a kallódó fonalak szisztematikus fogyasztását elkezdtem, meg egyáltalán kell-e nekem egy újabb hobbi, amibe belevágok, ahelyett, hogy elmélyülnék a meglévőkben, vagy csak befejezném az itthoni félkész és tervezett dolgokat. De csak nem hagyott nyugodni, próba szerencse alapon jelentkezés nélkül elmentem az első alkalomra és befértem. Aztán azon egy kissé elbizonytalanodtam megint, de végül úgy döntöttem, hogy belefér időben, így belevágtam.
Úgyhogy a gyapjúfonalas, szöszös bejegyzések fonoda címkével jönnek ide a blogra.

Íme az első egyágú fonalam, amit én farkasoltam és kártoltam:

Emőke táskája

Az egyik legtöbb dicséretet kapott táskám az egyedi és újrahasznosított Desiqual táskám volt.

Amikor ezt hordtam, sokan megdicsérték, aztán hamarosan szóba került, hogy én varrtam. Így történt, hogy amikor Emőkével találkoztunk, tőle nem csak dicséretet, hanem rendelést is kaptam egy táskára.

Azaz férjen bele az A/4-es mappa, legyen két rekesze, legyen 10 cm széles a füle, legyenek belső zsebei, 20 cm mély legyen a táska.
Otthon, aztán nekiálltam, és alkottam. A végeredmény ilyen lett:

A táska többszörösen újrahasznosított anyagokból készült.

• A sötétbarna anyag egy régi nadrágom volt, amelynek szűk szárát, még a nagymamám régi otthonkájának anyagával bővítettem, és így hordtam boldogan, egészen addig, amíg rám nem nyitottak egy kocsiajtót, miközben bicikliztem. A legnagyobb kár a nadrágomat érte, a térde kiszakadt, így varrós alapanyag lett belőle.
• a drapp előlap Férj régi nadrágja volt
• a pántja Férj másik nadrágjának derékrésze
• a bélése Férj régi inge volt
• a zsebek
• egy esküvői dekorációból kimaradt anyagból
• régi pólóból
• a bélésként is használt régi ingből készültek.

A záródáson sokat gondolkoztam, hogyan és mint lehetne. Mivel ez volt az első több rekeszes táskám, és csak közben találtam ki, hogyan és mit is szeretnék (és tudok) megvarrni, kissé spontán megoldásként született a lehajtós fedél, a díszes gombbal. (Volt olyan fázis, amikor megfordítható, kétféle stílusú, színű táskában gondolkoztam, cipzárral záródva a tetején.)

Zsebek - a béléstől eltérő színben, hogy könnyebb legyen megtalálni őket, pakolni beléjük. A tolltartó zseb a táska mélységét adó oldalába került, a másik rekeszbe pedig a kulcstartó karabiner.  Ez utóbbi a terven és a kért zsebek között nem szerepelt, de a saját táskámon a személyes kedvencem lett: egy hosszabb pánt, a végén a kulcsnak való karabinerrel. Ajtózár nyitásához elég csak kihúzni a táskából, nem szükséges leakasztani, van elég hosszúsága, hogy a pánt végén is lehessen használni. A kulcsot a pántról leakasztani csak akkor szoktam róla, ha táskát váltok, és megszűnt a keresgélés - mind az ajtóban, mind indulás előtt.

Lassan készült, így közben Emőke beszerzett egy menő hátizsákot, de ezt az általvetős táskát is hordja azért.

2019

Avagy évösszegzés a 2019-es boldogságmorzsákkal és az idén először listával:

2019-ben először:

• voltam Zalaegerszegen, Zadarban
• voltam tüntetni
• voltam újra a világítótoronynál, ahol nászúton voltunk
  voltam a világítótoronynál, ahová majdnem nászútra mentünk
• nyaraltam több napig, melegben a tengerparton
• nyertem bringás táskát
• nyertem a kerékpárosklub tagsági akciójában 
• bicikliztem hóban és latyakban
• kaptam állatot karácsonyra
• lettem nevelőszülő - papíron, és ehhez is kapcsolódik egy csomó először, például voltam gyerekotthonban 
• ettem dödöllét
• vettem fel hitelt
• jártam közjegyzőnél
• adtam el a legtöbb könyvet a molyon, és volt az első olyan meghiúsult eladásom, hogy megbeszéltük, találkoztunk, majd közölte, hogy mégsem kell a könyv
• kaptam pénzt kézműves dolgaimért 
• horgoltam amigurumit
• beszéltem kötetbemutatón
• stoppoltam a férjemmel és stoppoltam külföldön (és stoppolt a férjem először)
• kirakóztam múzeumban majd' 8 órát
• kaptam bögrét, aminek a füle világítótorony alakú 
• festettem falat és konyhaszekrényt

2019. január

• hóesésben turisták között sétálni a Vár oldalán
  múzeumozni Budán
• munkahelyi ebédek közben nagyokat nevetni
• Ady-emlékest a Vigadóban

2019. február

• hogy megőrizték a boltban hagyott kenyerünket
• budaörsi mininyaralás
• kalapok a Ráth György villában
• madarak a madáretetőnknél
• IKEA-sütikupont elhasználni

2019. március

• nosztalgiás ücsörgés az ELTÉ-n
• lufit kapni a Mickey egértől
• nyíló ibolyák 
• verskávézni
• munkaterápia
  és esti séta Budakeszin
• a szezon első bringás reggelije Óbudán
• Kockásfülű Nyulat látogatni

2019. április

• vonatút Zalaegerszegre
  a táj Székesfehérvár után
  vonat mellett kanyargó patak
• Zalaegerszeg
• nyugis nyaralás 
• sok napsütés
• 2 perc után világítótornyot találni 
• hogy a falumúzeum házai már nyitva voltak
• kecskeetetés
• az idei első fagyi
• saját büfé
• Gébárti-tó
• a talált szegfű illata
• dödöllét enni :-)
• sok-sok rétes
• Eiffel Műhelyház
• kortárs operák
• premiersütik
• vonatra mászni
• Könyvfesztivál 
• jászberényi fél napos mininyaralás

2019. május

• pihenős napok
• 11 év
• végül bringás reggelit találni a szakadó esőben
  bringás uzsonna
• meglepetés bringás reggelit találni 
• kosarat fonni a Tabánban
• gyűrűpárnát varrni az unokatestvéremnek
• világítótornyos ágyneműhuzatot látni
• gyereknapi plüssmosás

2019. június

• bekötött doktori
• kötetbemutató a Margitszigeten
• nosztalgikus zajzenekar
• rozsdaléversenyt nyerni
• ferencvárosi séta
• sütikupont nyerni
• Piac Éjszakája
• banánérlelés
• avokádóhalom
• világítótornyos anyagot kapni

2019. július

• textilzsákokat varrni és használni :-)
• Zadar
• torony a szállás mellett
• stoppolni
• sok hab a reggeli kapucsínón
• főtt étel-szerű reggeli
• baracksüti
• torony tövében fürdeni
• felmenni a toronyba
• 5 nap 5 torony
• Kollár-Klemencz a Ferenc téren
• könyveket és egyéb tárgyakat eladni 

2019. augusztus

• forró csokizni otthon
• Podersdorf újra
• IKEA-alvóbár
• szülinapi piknik
• pólóra rajzolni
• sok-sok pozsonyi kifli 
• növényt ültetni

2019. szeptember

• Pozsonyi Piknik
• hennatorony a kezemen
• védett helyen lenni a nagy esőben
• remek ruhákat találni
• babkasütés és toronycsempe
• pólófestés a CEU-n 
• Maki
• rekeszmászás az Óbudai Pikniken
• főzés Fűszeres Eszterrel

2019. október

• kő-papír-ollóval sült krumplit nyerni a Zingben
• toronycsempét és otthoni mozgó járólapot készre ragasztani
• bábszínházi séta
• bringás táskát nyerni
• zöld piknik az Akváriumban

2019. november

• Pompi&Co.
• sok helyről újsághírt kapni
• adventi alkotás

2019. december

• torony az adventi naptárban
• örmény vacsora
• Misztrál-koncert Óbudán 
• CEU Mikulás
• kuponnal forró csokizni 
• toronyfülű bögrét kapni
• ajándékkészítő műhelyek a Hagyományok Házában
• 8 órát kirakózni múzeumban

AjándECOzás

A molyon HeySunny szervezett ajándékozós eseményt, amelyen a könyv mellé valamilyen, a hulladékmentességhez kapcsolódó eszközöket, termékeket is küldtünk egymásnak. Az esemény neve frappánsan AjándECOzás lett.
Amit kaptam, Amelie1990-től:

• egy könyv a kívánságlistámról: Jean Webster: Patty a kollégiumban
• mosószappan - ez különösen hasznos, Férj ingnyakaihoz
• kiszúróforma -  az otthoni, és így csomagolás nélkül szállítható sütikhez
• üvegbe csomagolt finomságok:
• mézeskalács - már a karácsony jegyében
• nádcukor - a csomagolásmentes boltól, kimérősen
• tea: csokis - a csomagolásmentes boltból, kimérősen, filter nélkül, komposztálhatóan - igazi hulladékmentes, semmi nem marad utána :-)
• többször használható, visszazárható dobozokban nassok - szintén a csomagolásmentes boltból, kimérősen:
• csokoládéba mártott joghurtos meggy
• kakaóporba forgatott mandula
• tejcsokoládés mandula

És kinyitva a nasis dobozok - amikor még nem tűnt el nyomtalanul a tartalmuk:

A csomagban különösen tetszett az üvegbe csomagolás. Bár a mindennapokban rendszeresen használom itthon tárolásra vagy ebédcsomagolásra a befőttesüvegeket, az általam küldött csomagban pont ezért nem küldtem semmi ehetőt, mert nem tudtam miben.
Amit viszont küldtem:

• bevásárlózsákok
• vászonból a péksüteményeknek 
• tüll-vászon kombinációban a zölségeknek, gyümölcsöknek
• könyvtasak - régi nadrág felhasználásával, szivaccsal bélelve
• a színes papírba csomagoltam: levendulaszappan
• vegyes kerti magmix - a szürke papírtasakban
• irodai hulladékpapír felhasználásával készült virágmagokat tartalmazó virág forma - a kék organatasakban
• pólófonalból makramézott karkötő fagyöngyökkel
• fülbevalók
• a fekete régi biciklibelsőből
• a színes teatasakból
• apró tépőzáras tároló, amelyben a bevásárlózsákokat lehet a táskánkban magunkkal vinni.

Az apróságok közelebbről:

A könyvtasak eleje

és hátulja - őszi hangulatú vászonnal, hőlégballonos nyúllal, összegömbölyödött sünnel, mosolygó rókával:

A könyvtasak már egy továbbfejlesztett verzió. A saját magamnak varrt első tasakot nagyon szerettem, a szivacs megvédi a könyvet, a tasakban nem gyűrődik a borítója, a nadrágzsebbe lehet mindenfélét pakolni: jegyzetpapírokat, tollat, olvasás közben a könyvjelzőt stb. Azonban amikor olvastam, kivettem a könyvet a tasakból, a tokot tehettem vissza a táskámba, vagy csaphattam a hónaljam alá. Egyik sem volt túl kényelmes, egyik sem volt az igazi. Így erre már varrtam kis füleket, amelyekbe a pánt végén lévő karabinereket lehet akasztani, a pántot pedig a vállunkra. Így a könyvtasak akár önálló táskaként is használható, és addig van hová tenni, amíg olvasás közben a kezemben a könyvet tartom. De a pánt lecsatolható, ha nincs rá szükségem, akár a tasak zsebébe is eltehetem.

Világítótornyos karácsony

Mielőtt a 2019-es adventi koszorút közzéteszem, pótolom az előző évi koszorúkat, és a karácsonyFÁnkat.

Anyós szokásos névnapi ajándéka, az adventi koszorú. Hiába használtam ezüstfenyőt, sajnos nagyon hamar hullani kezdett, így após kb. a második gyertyagyújtásra újraalkotta.

A mi adventi díszünk világítótornyos lett.
Már egy korábbi évben az asztaldíszünk fő eleme négy kerámia beszúró volt. Férj már akkor poénkodott, hogy tegyük bele a négy világítótornyos beszúrónkat. 2018-ban aztán meg is valósítottuk. Még 2014-ben, a wismari kiránduláson vett tornyokat állítottuk bele (abból a bejegyzésből úgyis kimaradtak): https://kreativsagok.blogspot.com/2015/03/rostocki-emlekfogas.html

Maga az asztaldísz ennyi volt: egy fonott kosár közepén egy hatalmas gyertya, körülötte fenyőgallyak, a négy világítótornyos beszúró, és pár akasztós dísz a gallyakon.

2018-ban először volt valódi karácsonyFÁnk. Házasságunk eddigi 10 éve alatt mindig csak gallyakat állítottunk egy vázába. A gallyakat anyukám vágta le a kertjében álló ezüstfenyő utcára kilógó ágairól.
2018 nyarán azonban kivágatta a fát, mert elöregedett és kezdett veszélyessé válni a nagy viharokban. Már épp azon gondolkodtam, hogy honnan lesz gallyunk, meg is állapodtunk, hogy elég az adventi kosár fenyőgallyai, nem szükséges más, amikor dec. 23-án délután hazafelé sétálva találtunk egy fenyőfát. Az egyik közelünkben árusító árus a maradék fáit nem hazavitte, hanem egy félreeső sarkon otthagyta. Mi pedig hazacipeltük. Aztán vödörbe állítottuk, mert talpunk az nincs.
A karácsonyfadíszeink elegendőek voltak a kicsit több mint egy méteres ezüstfenyőre is. A sok-sok mindenféle dísz közé természetesen világítótornyos díszek is kerültek, hiszen mégiscsak a miénk volt ez a fa.

Hímzett és keresztszemes világítótornyok

Még az utolsó héten

...sikerült befejeznem az utolsó őszi dekorációt, a horgolt tököt.

 Szeptember elején kezdtem, a kupaccsökkentés jegyében, a feldarabolt, műszálas, nyekergős vintage fonalból, amelyből az ötvenes évek hímzése is készült. A minta egyszerű, egy sima láncszemsorra ráhajtás nélküli pálcák kerülnek, így előáll egy kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles téglalap. Annyi benne a csavar, hogy a pálcákat nem mindkét, hanem csak az előző sor hátsó szálába kell ölteni. Két szállal horgoltam, de így is csak egy vékony 3-as tű volt megfelelő a fonalakhoz. Ezért is készült el ilyen sokára, mert sok-sok öltés adta ki a szükséges méretet.

Miután kész lett a téglalap, a maradék fonallal, zsákvarró tűvel összevarrtam a rövidebb oldalait. A sok-sok fonalvég belülre került, összeférceltem, majd összehúztam az egyik hosszabb oldalt, kitömtem szivaccsal, majd a másik hosszabb oldalt is férceltem, összehúztam. Végül átöltöttem a tökön, összehúzva kissé a tetejét és az alját.
A szárához mindössze kb. másfél méter zöld fonalra volt szükség. A kezdő láncszemsorra egyráhajtásos pálcákat horgoltam 2 sorban, végül összehorgoltam egy hengerré. Pár egyráhajtásos pálcasorból még egy levél is kijött a fonalból, sőt még kanyargós kacsokra is jutott belőle.
Utolsó lépésként pár öltéssel hozzávarrtam a szárat a tökhöz.

A tökhöz nem csak a fonal újrahasznosított, hanem a tömőanyagként használt szivacskockák abból a már elhasznált mosódiós labdából vannak, amellyel mostanában mosni szoktam. Így semmi új nincs benne.
Az inspiráció ez a videó volt, ennek lépéseit követtem (kivéve a szárnál): https://youtu.be/8kBSmcIcPM0 
A minta egyszerű, bármekkora méretű tök készülhet belőle, és vastagabb fonalból hamar elkészül.

A szintén újrahasznosított és kupaccsökkentős parafa tök hamarabb elkészült. A kicsi tökhöz most 2-3-2 arányban használtam a dugókat, és mindegyiket befestettem, az elkészítés leírása itt található:  https://kreativsagok.blogspot.com/2015/11/tok-parafadugokbol.html
Két parafatök készült, az egyiket egy munkatársam kapta, aki említette, hogy éppen őszi dekorációt készít, és lelkesen törekszik a hulladékcsökkentésre.
A nálunk maradt parafatök pedig az utolsó novemberi hétre horgolt társat kapott.

Olasz világítótornyok - Trieszt és Velence

2017 nyarán addig húztuk a nyaralást, és a helyszín kiválasztását, hogy végül csak nyár végén, ősz elején egy spontán hetet töltöttünk Triesztben.
A választásunk több szempont miatt esett Olaszországra:

• én még sosem jártam előtte Olaszországban
• Férj emlegette mindig a római kalandjait, és szívesen visszament volna igazi olasz fagyit enni
• mivel Trieszt a tengerparton van, természetesen van világítótornya is :-)

A leghíresebb a győzelem világítótornya, a Faro della Vittoria. Viki - ahogy a tornyot egymás között emlegettük sajnos csak hétvégén látogatható, így nem fogadott minket, nem tudtuk megnézni a benne lévő kiállítást sem.

A belvárosi kikötőben található La Lanterne viszont annál nagyobb meglepetést okozott. Első nap felfedeztük kívülről...

... majd a benne található hivatal nyitvatartási idejében megkérdeztük, és felmehettünk, látogatható. Fent, a lámpaház mellől

És a kikötői torony távoli képe:

Trieszttől nem messze van Velence, így oda is átbuszoztunk egy napra. Természetesen nem a fő sziget, hanem Murano volt a célpont, ott is, a sétányon lévő világítótorony. Sajnos ez sem látogatható, így csak makettet vásároltunk róla, és kívülről fotóztuk körbe.

Miután tettünk egy kört az üvegművesek szigetén, a vaporettóról még egy utolsó pillantást vetettünk a toronyra, majd megkerülve a szigeteket....

... mielőtt kikötöttünk a Szent Márk téren, Velence egyik kisebb szigetén is láttunk két jelzőfényt a sziget két oldalán.

Maga Velence leginkább zsúfolt és szűkös volt, így Murano hozzám sokkal közelebb áll, szerintem szebb is.

Sőt Triesztben még egy meglepetés világítótorony várt minket, a szállásunk lépcsőházában:

Haza egy makettet hoztunk a muranói toronyról.

Világítótorony alakú kirakó

Avagy Ravensburger 995 darabos kirakó speciális elemekkel
Egyben:

A kirakó teljesen a világítótorony-rajongó lényemnek való, ugyanis

• a kész kép nem a megszokott szögletes, hanem világítótorony formájú
• van rajta sok-sok világítótorony 
• van benne világítótorony alakú elem is.

Maga a kirakó akár böngészőként is megállná a helyét: több szint, a polcokon mindenféle tengeri elemek, több világítótorony is.
Miután kiraktuk, megfejtettük a képeken elrejtett zászló ábécéket is. 
Happy Birthday, azaz Boldog születésnapot

és az ünnepelt, a Trinity House:

A Trinity House az Egyesült Királyság világítótornyainak kezelője és fenntartója, amely 2014-ben volt 500 éves. A kirakó a zászlófeliratok alapján erre készülhetett.

Húzós adventi naptár

Lassan újra aktuális az adventi naptár készítése, így íme, ötletadónak és emléknek a 2016-os adventi naptáraink:

Sokat-sokat gondolkoztam milyen legyen 2016-ban Férj adventi naptára, és leginkább azon, hogy mi fér bele az időmbe. Végül egy megjegyzése adta az ötletet, amit kiegészítettem teával és egy kis édességgel.
Mindenféle pozitív üzenetet írtam kis papírokra, aztán ezeket egyenként hengerré tekerve összekötöttem, és egy mintás celluxszal kidekorált konzervdobozba állítottam.
Egyenként filterezett teákat halmoztam egy rafiából sodort, összevarrt tárolóba.
Kis csokikat, kekszeket és müzliket állítottam egy kosárba, amit 2005-ben fontam.
Aztán Férj minden nap mindegyikből húzott egyet.
Az akkori képet nem találtam, próbáltam rekonstruálni:

Én pedig egy igazán kreatív és világítótornyos adventi naptárat kaptam tőle. Előhívatta 25 világítótornyos fényképünket, és ezeket a szerkényre ragasztotta. Minden fényképet eltakart egy beszámozott papírral, majd minden reggel leszedhettem arról a papírborítást, ami éppen következett. Dec. 6-án pedig reggel és este is volt kép, ezért a 25 db.

Hulló őszi falevelek

Az egész ott kezdődött, hogy új helyre bicikliztem a városban, így előkerült Budapest bringás térképe. Egy másik, amit eddig nem használtunk. Lapozható, részletes, rajta van minden utcanév, valamint egy kevés a környékbeli településekből is. Ahogy nézegettem, lapozgattam, itt láttam meg: XIII. századi templomrom. Hm, ezt látni kell! 

Egy októberi szombaton fel is kerekedtünk hát, és eltekertünk Dunakeszi határába. Pontosabban az alagi majori templomromhoz. Gyönyörű napsütésben, őszi színekben, hulló falevelek és a birkanyáj mellett megtaláltuk a romot.
A középkori Alag falu templomának romjáról bővebben a műemlékem.hu oldalon: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=7010

És néhány saját fotó a 2016-os kalandunkról: