Egy péntek délután...

... sétálni indultunk Férjjel a környéken. Vicces helyen lakunk, kertes házak mellett, 10 percre a metrótól, de teljesen olyan érzés, mintha nyaralóövezetben lennénk. De nem csak a környezet olyan nyaralós, hanem az emberek is, akik például kiülnek a kertjükbe olvasgatni, vagy grilleznek a teraszon. Szóval elindultunk egy ilyen "nyaralós" sétára, és útközben találtunk egy kilomtalanított szekrényt. A hátlapját hazavittük, és mindenfélét fűrészeltünk belőle. A kartonszerű vékony préselt falemezt könnyű volt lombfűrésszel is alakítani. Elsősorban persze világítótornyok készültek, de vágtam ki csipketartó lapos orsókat, ajándékcsomagra való teáscsészét és szíveket is.
Hogy a fűrészelés ne koszoljon a lakásban, kiültünk a belső udvarra, vittünk sámlikat, dörzspapírt, könyvet, majd a szabadban vacsoráztunk. Szóval alkotó mininyaralás keletkezett belőle.
Aki kidobta a szekrényt, biztosan nem gondolta, hogy ennyire örülünk neki, és ilyen jó programunk lesz. Mire beesteledett, az egyik hátlapot teljesen feldaraboltunk, smirgliztük, már csak a festésre várnak az elemei, a másikat pedig kezelhető méretűre aprítottuk.
Két szívecskét rögtön fel is használtuk, és másnap a nászajándékra került belőle.

Bordó esküvői készlet

Az egyik egyetemi volt évfolyamtársam augusztus közepén férjhez ment. Tavasszal említette először, én pedig bőszen felajánlottam, hogy varrok gyűrűpárnát, segítek, amiben kell. Aztán május végén eltörtem a csuklóm, július elejéig gipszben volt a jobb kezem. Augusztus elejére már kezdem visszakapni a kezem, ha nem is működik tökéletesen, de újra tudok két kézzel gépelni, jobb kézzel egeret használni.
Még a tavaszi levelezés kapcsán kérdezgettem, hogy milyen színű meghívót terveznek, milyen lesz a dekoráció, megmutattam milyen gyűrűpárnákat készítettem eddig. Színek akkor még nem alakultak ki, és leginkább a pamutcsipkés-gyöngyös-monogramos párna tetszett neki. Hááát, a törés miatt ebből kb. csak a varrást tudtam megvalósítani, így a meghívó színeiből kiindulva, a csipkét megtartva varrtam a gyűrűpárnát.

Aztán a lánybúcsún felmerült, hogy nincsen szütyő, így az is készült.  Ezzel kevésbé vagyok elégedett: kör alapon jobban mutatna, és kicsit alacsonyabban, kisebbként. Így, ha szütyőnek a nagy napon kicsit nagy, az esküvői képeslapokat, emlékeket még rejtheti.

A menyasszony ruhája nem hófehér, hanem törtfehér, ekrü volt, így a szütyőt és a gyűrűpárnát is nem a hófehér selyemből, hanem egy régi szoknyám ilyen árnyalatú béléséből készítettem.
A szütyő a mostanában bevált formát kapta, azaz négyzet alapra egy téglalap, a téglalap tetején visszahajtás, annak oldalán gomblyuk az összehúzásnak. A külső réteg a selyem, belül fehér vászon, rávasalható közbéléssel megerősítve (csak erre tudtam vasalni...), díszítésnek pedig a gyűrűpárnánál is használt csipkés szalag. A behúzás adott volt (a szoknya felhajtása), és a táskajelleget erősítve mindkét oldalra került 1-1 gomblyuk, két szalagot fűztem bele egymással ellentétesen, így összehúzható, kézre akasztható, könnyebben nyitható.
Ez volt a második varrásom, ahol két réteg anyagból állítottam össze a tárolót. Készen lett, megvarrtam, de az összevarráshoz legközelebb ezt a sorrendet használom majd:

1. a külső rész oldalait összevarrni, ekkor rávarrni a szalagot, sőt bele az oldalvarrásba
2. a bélés oldalait összevarrni
3. a két réteget összeilleszteni, a külső részt visszahajtani, levarrni a házat a behúzáshoz, egyben hozzávarrni a bélést a külső anyagréteghez
4. a külső rész alját hozzávarrni csak a külső részhez
5. a bélés alját a háromnegyedig összevarrni, majd kifordítva az utolsó oldalát is (ezt is csak önmagához varrni)

A szütyőbe átadáskor lila és fehér oganzavirágokat rejtettem (ehhez hasonlókat), amik a nagy napon a menyasszony haját díszítették.

Aztán a nászajándékot is a bordó szín jegyében csomagoltuk be: mintás szalagból masni, bordó szalag, és két szívecske*. És mivel a menyasszony könyvtáros, könyv alakú dobozba rejtettük a borítékot.




*A két szívecskének azonban története van, de az már egy következő bejegyzésben olvasható.

Félkezes alkotások

Lassan újra alkotok, bőszen nyüstölöm a varrógépet, de abban az időben sem voltam teljesen tétlen, amikor jobbkezesként a jobb csuklóm zöld gipszben pompázott. Főleg az első napokban hiányzott nagyon, hogy tétlen vagyok, és ekkorra esett Óbudán a Korok napja nevű rendezvény, ahol kipróbáltam a bal kézzel festést, és a fél kézzel kosárfonást. Bár ez utóbbit inkább három kezesnek kellene nevezni, mert Férj két keze volt, ami helyettesítette a hiányzó egy kezemet. Ő fogta a készülő kosarat, tartotta szorosan az előző szálat, míg én a kettős gyűrű aktuális szálát vezettem. Együttműködés volt a javából, akár házasságra felkészítő feladatként is el tudnám képzelni :-)

A balkezes, fél kezes lét alatt hihetetlen volt szembesülni azzal, hogy a világ mennyire kétkezes, és azon belül is mennyire jobbkezes.

Rengeteg, addig természetesnek számító mozdulat előtt kellett elgondolkoznom, sőt néha segítséget kérnem.

Lelassultam, átértékelődött sok minden, más dolgok lettek fontosak, másként tekintek a körülöttünk lévő világra.

Blogszünet

A következő időszakban a blog szünetel egy kicsit - legalábbis friss alkotásokat nem fogok mutatni. Ugyanis eltört a csuklóm. Természetesen a jobb, mert jobbkezes vagyok. Így a kreatívságok kimerülnek az eddig hétköznapinak számító cselekvések megoldásában. Alkotni nem tudok. Talán keresztszemezni tudnék, ha lenne állványom, amire a hímzést rögzíthetném, és valaki befűzné a tűbe a szálat. Szóval így maximum a felnőtt kifestő maradna, de az is csak bal kézzel. Nem tudom, hogy bírom majd az alkotás nélküli heteket...

Talán lesz időm behozni a blogon az elmaradásokat, úgyhogy
Retrospektív üzemmód: START.

Játszótérre avagy parkba / Az adekvát medve barna

A Terézvárosi Gyermekkönyvtár 2016 januárját a medvék hónapjává nyilvánította, és a mindenféle könyvtári medvés programok mellett az olvasók medvéinek szépségversenyt rendezett. Megkértem anyukámat, hozza el a gyerekkori medvémet. Azt nem találta, így varrtam egy medvét. Őt.

Előszedtem a polcomon régóta tárolt szabásmintát, vettem drapp és sötétbarna műszőrmét bébi plüsst, majd két reggel megvarrtam a medvét.
Persze ez nem ment probléma nélkül: éhes volt, és megevett egy tűt, valamint az egyik lábát közvetlen a hónaljába varrtam, így ha nem ül, akkor balettozik.
Ennek ellenére vagy pont ezért, sikere volt. Az egyik ismerősöm kért is egy medvét. Kérését pedig szívesen teljesítem, mert bár csak 80 cm sötétbarna és 40 cm drapp anyagot vettem, alig fogyott belőle, így még legalább 5-6 medvéhez elegendő anyagom maradt.
A második medvénél már tanultam az első hibáiból:

• rendszeresen megtisztítottam a varrógépet az anyagból hulló szöszöktől
• ha több réteg anyagot varrtam, kézzel emeltem rá a talpat, és nem erőltettem a gépet

• külön kitömtem a pofiját és a pocakját

• az arcát még akkor kihímeztem, amikor még nem voltak rajta a kezek és a lábak
• külön kitömtem és levarrtam a végtagjait
• nem akartam egy varrással végigmenni a teljes testén, hanem csak darabonként varrtam be a kezeit és a lábait

Így született a Balettmedve után a Kis-nagyfülű Medve, aki szemeit a homlokán hordja.**

**Jókai: Aki a szívét a homlokán hordja

Lila biciklihez

... lila üléshuzat dukál. És mivel az én biciklimről van szó, ezért világítótornyos üléshuzat jöhet csak szóba.
Így kezdtem csak úgy fejből, minta nélkül horgolni egy lila-fehér világítótornyot. Az alap láncszemsorra különböző hosszúságú pálcákat horgoltam, hogy kissé ferde, háromszögszerű alapot kapjak. Aztán erre jöhettek a további átlós csíkozású sorok. Alulról fölfelé haladtam, annyi csavarral, hogy a legelső, fehér sor kezdés után kimaradó szálára lila pálcákat is horgoltam. Az egyes sorokban azonos hosszúságú, egyráhajtásos pálcák követték egymást, míg a lámpaház alatti lila sorban újra egymás mellé kerültek különböző magasságú pálcák.
A lámpaház sárga egyráhajtásos pálcák soraiból, míg a világítótorony teteje újra eltérő magasságú pálcákból készült.

Miután a torony készen lett, és nagyjából világítótorony alakkal rendelkezett, elhelyeztem a térben, azaz horgoltam szárazföldet, tengert és eget is.
A háttér megalkotásánál próbáltam követni a bicikliülés jellegzetes alakját - több, kevesebb sikerrel. Végül lila láncszemeket horgoltam a legutolsó sorok pálcáira, így adva magasságot a huzatnak. A legutolsó lila sorban a legkeskenyebb részen összehorgoltam, a széles felén pedig időnként láncszemekkel helyettesítettem 3-4 pálcát, bújtatót alakítva ki a gumiszalagnak.
Végső lépésként két réteg pólóanyagot férceltem a horgolt világítótornyos biciklihuzathoz, hogy melegebb és tartósabb legyen.
Bevált, kényelmes, könnyen leszedhető és felrakható, csak....
....
... a mintát leggyakrabban gombának nézik vagy hőlégballonnak...

Bögrepulcsi, avagy megrendelés egy

A 30. szülinapi sál horgolásához ezt a bolyhos fonalat használtam fel, és ez tetszett meg annyira egy ismerősnek, hogy rendelt belőle egy bögrepulcsit. Szerencséje volt, még maradt a motringban lilának, horgolva azonban bordónak kinéző fonalból. És még volt pár napom a Molyon az ajándékba kapott pro tagságomból, így az ott futó Olvass és gyárts! kihíváshoz fel tudtam tölteni a képet. Szóval így összekötöttem a kettőt, és egy kreatív könyvből horgoltam a bögremelegítőt.

A minta a kötet legutolsó mintája alapján készült, Egyszerű horgolt minták 2. minta névre hallgat. Tényleg egyszerű: a kezdő láncszemsor minden 2. láncszemébe 3 pálca, majd minden 4. láncszemébe 1 pálca. A 2. sortól kezdődően pedig az 1 pálcákra 3 pálca, míg a 3 pálcák középső elemére kerül 1 pálca.*
A fordulást és a sor befejezését nem írja le pontosan, csak annyit ír, hogy egyráhajtásos pálcáknál 3 láncszem a sormagasítás, így kissé hullámos lett a széle, de ez pulcsinál, összedolgozásnál úgysem látszik, és ő is körbehorgolja a végén.
A mostani színes, szagos könyvekhez képest egy teljes más világ ez a kötet. Rövid, tömör leírások, ami feltételezi, hogy tudsz kötni és horgolni, és nem ez az első darabod.
Az 1., 2., 5. és 6. sorban egyráhajtásos pálcákkal, a 3., 4. sorban kétráhajtásos pálcákkal horgoltam a mintát, de a bolyhos fonal sajnos annyira adja ki.
*Azt hiszem ez az a mintabonyolultság, amit csak szöveges leírás és a minta közepét ábrázoló fekete-fehér fotó alapján megértek, mivel mintarajz és szöveg alapján tudok leginkább horgolni.

Alternatív születésnapi torták

Április a születésnapok hónapja nálunk: előbb anyukám, majd egy héttel később Férj öregszik fiatalodik egyet. A születésnapra pedig torta is jár. Azonban azt már kitapasztaltam, hogy a sütőmben nem tudok rendesen süteményt sütni. Vagy odaég, vagy kiszárad, vagy nyers marad kissé, vagy ezek kombinációja. (Hiába, a húsokat, zöldségeket, ebédeket jobban szereti sütni.) Emellett anyukám fogorvoshoz is jár mostanában, így valami puha süteményre volt szükség, neki végül a nyári kedvenc babapiskótás-joghurtos készült.

Sütés nélküli joghurtos
Hozzávalók:
1 kis pohár natúr joghurt (150 g)
1 nagy pohár görög joghurt (330 g)
25 dkg túró
1 üveg őszibarackbefőtt
kb. 8 db babapiskóta
Elkészítés:
a babapiskótákat 2-3-4 darabba törjük, attól függően, épp hogy esik, és mekkora helyet szeretnénk vele kitölteni
egy üvegtál aljára tördelünk *1 réteg babapiskótát
meglocsoljuk a natúr joghurttal
ráteszünk 2 db fél őszibarackot
megszórjuk 1 réteg túróval
az egészet beborítjuk a görög joghurttal*
újabb babapiskóta-réteg
rászórjuk a maradék túrót
a maradék joghurttal kiegyenesítjük a tortánk tetejét
végül őszibarackkal díszítjük

A receptben megadott mennyiség és rétegek került a képen látható tortába, de a *-ok közötti részt tetszés szerint ismételhetjük, amíg tart a tál és az alapanyagok.
Ebből 4 hatalmas adag lett, de 6 személynek is elég lett volna.

Férj születésnapjára pedig müzlitortát kapott. Az ötletet a Pinteresten látott mindenféle csokiból épített kosarak, szánkók, torták adták.

A torta felépítése, azaz hozzávalók:

• 3 db eltérő átmérőjű konzervdoboz
• cellux
• müzliszeletek, kókuszrúd.

Előszedtem a szekrényből 3 konzervdobozt, legalulra az ananászos/őszibarackos került, erre a kukoricás, végül a tetejére a sűrített paradicsomos. Mindegyik kerek, de egyre kisebb az átmérőjük, így megállnak egymáson.
Miután beszereztem sok müzliszeletet és hosszú kókuszrudat, elkezdtem felépíteni a tortát.
Kétoldalú ragasztószalag híján sima celluxot ragasztottam a legnagyobb konzervdobozra, kissé visszahajtva, így odaragadt a dobozhoz, de müzliszeleteket is lehetett ráragasztani. Mivel maradt ki még müzliszelet, a legnagyobb konzervdobozt megtöltöttem, de ha ez nem lett volna, akkor az aljával fölfelé használtam volna.
A kukoricás konzervdobozt fejjel lefelé fordítottam. A müzliszeleteket ugyanúgy rögzítettem, de alul még körbe is tekertem a kész müzlihengert.
A legkisebb konzervdobozt is körberagasztottam müzlikkel, majd hosszú kókuszrudakat állítottam bele, így lett a tortának még egy emelete.
Miután kész lettem, az egészet bevágtam egy fiókba, és még kb. 2 hétig ott várták, hogy átadjam a tortát - az egyes szinteket ezért sem rögzítettem egymáshoz, így könnyebb volt elrejteni.
Az összeállításnál csak egymásra pakoltam a konzervdobozokat: a legnagyobb - megtöltve, majd erre jött a közepes - fejjel lefelé, ennek a felülre került aljára pedig a legkisebb konzerv.

A festett selymek

... már régóta ott álltak a polcon. Megfestettem 2009-ben, aztán a szélére festett színes foltokból 2014-ben elkészült a kitűzővirág. Már akkor kitaláltam, hogy a nagy kerek körből kis szütyőt varrok majd. Körbevágtam, teamécsessel elszegtem, aztán amikor megkaptam a varrógépet, azaz 2016-ban megvarrtam: visszahajtottam a szélét és szalagot fűztem bele. De nem tetszett. Nem érvényesült a minta.
Végül előszedtem egy sima zöld pólót, és arra került a kör. Ezzel feléledt, érvényesül, hasznos, egyedi és különleges lett.
És ajándék a 30. születésnapra.

És ezzel a kupac is csökkent :-)

A szombati nagybevásárláson

megvettük a legfontosabb és nélkülözhetetlen dolgot a háztartásunkba:

a 8. világítótornyos bögrét

Én simán elsétáltam mellette, Férj szúrta ki a körömlakkok, telefontokok és mindenféle mütyür között. Mivel akciós volt és van hozzá kistányér, szintén világítótornyos mintával, velünk jött, és ez lett a 8. világítótornyos bögrénk.